Galatea


Péter tétován lépett be a stúdió kapuján, már elbizonytalanodott és vissza akart fordulni, de meglátta a barátját, amint a folyosón állva beszélget egy szakállas fickóval.
-    Most már nem tehetem meg – gondolta, de egy másik gondolat is előre tolakodott az elméjében.
-    Mit keresek én itt?
Megpróbálta végiggondolni az elmúlt napok eseményeit, rájönni arra mi vezetett idáig, de egy ponton mindig elakadt. Arra rájött már, hogy ez egy logikus folyamat eredménye, a saját bénaságának utóhatása, de már késő volt tenni ellene valamit. Persze megtehette volna, hogy szó nélkül elmegy, megfordul és otthagyja őket, de valami visszatartotta, amit úgy hívnak, hogy becsület.
Péter becsületes ember volt szinte a hülyeségig és hűséges, legfőképp a barátaihoz, illetve azokhoz az emberekhez, akiket a barátainak tartott. A barátait még az egyetemen ismerte meg egy kivételével, Laci még a középiskolai bandából származott, abból a bandából, ami sok bosszússágot és örömet okozott neki. Együtt lógtak, minden disznóságban benne voltak és mint a jó testvérek, együtt viselték el a büntetéseket is. Azért ne gondoljunk valami törvénybe ütköző bűnökre, csak csínytevésekre, a tanárok, vagy a szülők bosszantására, polgárpukkasztásra. A hangadó általában Laci volt, ő talált ki minden disznóságot és a többiek örömmel követték.

A mostani esetnek is Laci volt a szülőatyja, ő találta ki és a többieket is rávette, hogy partnerek legyenek ebben is.
-    Péter gyere velem – mondta neki két napja, mikor találkoztak a parkban – kitaláltam     valamit, nagyon klassz lesz.
-    Hova menjek?
-    Zolihoz.
-    A lakására?
-    Nem, a munkahelyére, a stúdióba.
-    Mi a fenének?
-    Oda és hidd el, nagyon jó lesz. Tudod ott olyan bigék vannak – csettintett az ujjával     – elcsöpög a nyálad, ha meglátod őket!
-    A kurvákat?
-    Nem kurvák, csak színésznők!
-    Mond mit akarsz, miért csinálod?
-    Mert magányos vagy és mi, a barátaid elhatároztuk, hogy segítünk rajtad, szerzünk     neked egy nőt, de lehet, hogy többet is – mondta Laci titokzatos arccal. András és Béla     csak bólogattak.
-    Ti is jöttök? – nézett rájuk.
-    Jövünk... izé jönnénk – kezdte Béla akadozva – de Mariann születésnapja lesz és nem     tehetem meg...
-    Akkor menjünk máskor.
-    Nem lehet – szólt közbe Laci – csak pénteken van nyílt nap, nem vihetlek be máskor.
András csak hallgatott még akkor is, mikor Péter ránézett.
-    Te sem jössz, igaz?
-    Mariann meghívott...
-    Értem, ezt csak azért találtátok ki, hogy beadjam a derekamat.
-    Dehogy – kezdett hadarni Laci – csak miattad, mert magányos vagy, gyere el és tuti,     hogy nagyon frankón fogod érezni magad!
-    Nem megyek, mit csináljak én ott?
-    Csak állsz és nézed a felvételt, de be is szállhatsz statisztának, elintézem!
-    Statisztának?
-    Vagy aminek akarsz, casting lesz, tudod bemutatkozás, lesz néhány új színésznő-jelölt     is, új bigék, még frissek, hamvasak!
Péternek már nem volt több ellenérve, elfogyott és már valami kíváncsiságot is érzett és elhatározta, elmegy Lacival. Erre gondolt, mikor belépett a pornóstúdió ajtaján.

A próbafelvételek már folytak, mikor benyitott a terembe. Mindenhol lámpák és állványok, kábeleken lépkedett át és hátra tartott, ahol már több ember állt körül egy erősen megvilágított díszletet.
A díszlet egy szobarészlet volt nagy ággyal és stilizált bútorokkal, a falon egy angol felirat:
„Casting couch”
Az ágyon már folyt az aktus, nyögések és sóhajtások hallatszottak és a lány hangos kiáltozása. Az aktus véget ért, a rendező intett, a főszereplő férfi felállt és a gatyáját kereste, a lány még feküdt pár percig lihegve, de az ügyelő rászólt:
-    Eredj már, jön a következő!
A lány tétován felállt, arcán zavart mosollyal és a rendező felé fordult.
-    Most mit csináljak?
-    Öltözz fel, majd értesítelek, hogyan döntöttünk!
-    De a pénz, amit ígértél...
-    A pénztárban felveheted. Kérem a következőt!
Péter az egyik reflektor mögött állt és figyelte a jelenetet, a lányt nézte, szép arcát, amin elkenődött a smink, kócos haját, de legfőképp a testtartását, ami görnyedt volt és arról árulkodott, hogy megszégyenítették. A ruháját szedte össze, nem sietve, az ügyelő már megint rá akart szólni, de ekkor kezében ruháival, meztelenségét takarva, lehajtott fejjel kiszaladt a díszletből.
-    Nagyon megalázó – gondolta Péter és sajnálta a lányt.
-    Biztos rá van szorulva, de akkor is, találhatott volna valami más munkát magának.
Összerezzent, Laci fogta át a vállát.
-    Na hogy tetszett?
-    Csak a végét láttam.
-    Most jön a következő, majd keress meg! – elszaladt egy másik férfinak intve.

A következő egy magas, fekete hajú lány volt, magabiztosan lépett a díszletbe, leült az ágyra és a kamerába mosolygott. Egy másik férfi lépett hozzá, lehajolt, megcsókolta, mintha a régi barátja lenne és leült mellé. Most már csókolóztak és a férfi vetkőztetni kezdte a lányt.
-    Ez profi – gondolta Péter, mert a lány gyakorlott mozdulatokkal vette elő a férfi     péniszét és a szájába vette.
Péter nézte a jelenetet, de nem érzett izgalmat, valahogy nem érintette meg és leginkább a technikai hátteret figyelte. Most már észrevette, hogy a kábelek egy megemelt üvegezett helységbe vezetnek, ahonnan rá lehetett látni a díszletre. A helységben két férfi ült egy pult előtt és valamit kapcsolgattak.
-    Aha, ott a vezérlő – konstatálta és most már értett mindent.
Észrevett még két kamerát, amik kábelekre voltak erősítve és az ágy felett álltak. Most az egyik megmozdult, arrébb siklott és a pár felé fordult.
-    Távvezérelt kamerák – ugrott be a felismerés és most már rájött, hogyan készültek a közeli felvételek azokon a filmeken, amiket az internetről töltött le.

A pár közben elmélyülten szeretkezett és az aktus a vége felé járt, Péter ismét a jelenetet figyelte. A végkifejlet a csúcsra ért, mindketten lihegtek és a bőrük csillogott az izzadtságtól. A férfi felállt, futó csókot lehelt a lány ajkára és a ruháját felkapva kiszaladt a képből. Most a lány állt fel, mosolygott, kezével elkente testén az akció végtermékét és az ujját lenyalta a kamera felé fordulva. Lassan felállt, pózolva simogatta testét és ringó járással kilépett a díszletből.
-    Ez tényleg profi – konstatálta Péter, de valahogy nem igazán tetszett neki.
-    Rendben – hallotta a rendező hangját – benne leszel a filmben, Géza jegyezd fel a     nevét és találj ki neki valami szexis álnevet, olyan angolosat!
A lány most már félig felöltözve a rendezőhöz lépett és szájon csókolta.
-    Legközelebb öblítsd ki a szád! – mondta a rendező és undorodva törölgette az ajkát.
-    A következő!
Péter elfordult, ki akart menni, de valami visszatartotta, a szeme sarkából vette észre a lányt, aki most ült le az ágyra.
-    Ez is csak ugyanolyan lesz – gondolta, de észrevette Lacit, aki valamit súgott a fülébe. Visszafordult és már kíváncsian figyelte, mi fog történni.
-    Ez a barátnője? – kérdezte magától – ezt még nem láttam.
A lány haja barna volt, de furcsán barna, ahol a reflektor fénye érte, szőkének látszott, az árnyékos oldalon barna volt.
-    Aranyszőke – gondolta Péter és már érdeklődve nézte a hullámos, vállig érő hajú szép lányt, aki most már láthatóan zavarban volt. Ült az ágyon ruhában, keze az ölében és a kamerába nézett.
-    Felvétel – kiáltotta a rendező, a lány ijedten összerezzent.
-    Mit csináljak? – kérdezte.
-    Vetkőzz le! – hallatszott a kamera felől.
-    Aztán mi lesz?
-    Megjön a barátod, üdvözlöd és csókolózni kezdtek – magyarázta a rendező kioktató     hangon.
-    Mondd Géza, senki sem magyarázta meg ennek, hogy mit kell csinálnia?
-    Ezt a lányt Laci hozta! – súgta valaki, de mindenki hallotta.
-    Hogy hívnak? – kérdezte a rendező már majdnem kedves hangon.
-    Zsuzsa vagyok.
-    Akkor kedves Zsuzsa, most vetkőzz le szépen, de várj, majd a partnered levetkőztet,     csak azt a kardigánt vedd le – mondta a rendező olyan hangsúllyal, mint a tanár, aki     valami egyszerű dolgot magyaráz el a buta diáknak.
-    De nincs alatta semmi!
-    Na jó, akkor csak gombold ki és most várj, mindjárt jön a partnered, akit már nagyon     vársz. Felv...
-    Én nem várok senkit! – vágott közbe a lány.
-    De igen, a partneredet! – a rendező hangja már ingerült volt, mert többen nevettek.
-    Ki a partnerem? – a lány hangja kíváncsiságot árult el.
-    Majd meglátod. Felvétel!
Belépett a díszletbe az először látott fiatalember és a lányhoz lépett. Zsuzsa végig figyelte és amikor odaért a kezét nyújtotta.
-    Zsuzsa vagyok.
-    Állj – ordított a rendező – már régen ismered, ne mutatkozz be!
-    Felvétel!
A férfi újra belépett, a lányhoz ment és lehajolt hozzá, hogy megcsókolja, de Zsuzsa elfordult.
-    Most meg mi van? – ordította a rendező.
-    Nem köszönt!
-    Hogy az a...!
-    Vegyük újra!
Péter már hangosan nevetett és a többiek is vidám arccal álltak mellette a jelenetet figyelve. Zsuzsa ült az ágyon és igyekezett nem a kamerába nézni, mert azt sulykolták eddig. Belépett a fiú mosolyogva.
-    Szia – köszönt és az ágyhoz lépett.
-    Szia válaszolta a lány, de amikor lehajolt, hogy megcsókolja, Zsuzsa bosszús arccal elfordult. Péter már várta, hogy a rendező leállítja a felvételt, de az folyt tovább. Nem csókolsz meg? – kérdezte a férfi idegesen és a kamera felé sandított.
-    Késtél!
-    Nem tudtam előbb jönni, sajnálom – játszott tovább, mint az életben.
-    Mit hoztál? – sandított rá a lány.
-    Semmit – tárta szét a karját és már nagyon ideges volt.
-    Szóval üres kézzel jöttél és azt várod, hogy megcsókoljalak?
-    De hát mondtam... – a férfi türelme elfogyott, átkarolta Zsuzsát és száját az ajkára szorította. A lány ellökte.
-    Na! Lehetnél kedvesebb is!
-    Te is – jött meg a hangja a férfinek és magához ölelte a lányt. Zsuzsa végre átkarolta a nyakát és csókolóztak, a férfi keze a kardigán alá tévedt, Zsuzsa megint ellökte.
-    Mit csinálsz?
-    Csak leveszem ezt – a kardigánt nyitotta szét, ahonnan kibuggyantak a lány szép mellei. Zsuzsa összekapta a kardigánt és szemrehányóan nézett a férfire.
-    Na, megláthatják!
Kitört a nevetés, még a rendező is nevetett, a főszereplő férfinek ez már sok volt, felrántotta a lányt és durván a szoknyája alá nyúlt. Zsuzsa arca tűzpiros lett, megpördült és egy hatalmas pofont kent le neki.
-    Perverz disznó! – kiáltotta és kiszaladt a díszletből.
Többen tapsolni kezdtek, a férfi megszégyenülten ült az ágyon és a kamerába bámult.
-    Ennyi – mondta a rendező és mosolyogva fordult a többiek felé.
-    Ezt meghagyjuk, jó lesz zárójelenetnek!


Péter még akkor is mosolygott, mikor kilépett a stúdió ajtaján és a buszmegálló felé tartott. Nem várta meg Lacit, nem beszélt vele, eleget látott és már nem volt kíváncsi a folytatásra.
Hirtelen megtorpant, a megállóban Zsuzsa állt, ugyanaz a kardigán volt rajta, de szoknya helyett nadrág. Közelebb lépett és egy hirtelen elhatározással megszólította.
-    A kardigán alatt most sem viselsz semmit?
A lány odakapta a fejét és az arca elkomorult, Péter gyorsan folytatta.
-    Bocsánat, nem köszöntem, de arra kérlek ne vágj pofon.
Mindezt mosolyogva mondta, Zsuzsa nem válaszolt, csak nézte a fiút.
-    Szia – nyögte Péter.
-    Ismerjük egymást?
-    Még nem, de ezen segíthetünk, Péter vagyok és bent láttalak – mutatott a stúdióra.
A lány most sem válaszolt, csak komoly arccal nézett rá.
-    Nem akarlak megbántani, de óriási voltál!
-    Egy óriási barom – mondta végre halkan.
-    Nem, tényleg fantasztikus voltál, te színésznőnek készülsz?
A lány most már teljes testtel a fiú felé fordult mielőtt megszólalt.
-    Tehát összegezzük amit most megtudtam, téged Péternek hívnak és idejársz kukkolni     és lányokat leszólítani. Igazam van?
-    Nincs igazad, sajnálom, életemben először vagyok itt és olyan élményben volt részem,     ami megváltoztatta a véleményemet a nőkről, ezért szólítottalak meg.
Zsuzsa most már érdeklődve nézett rá.
-    Nem hiszek neked.
-    Nem is vártam el, de most én összegzem, amit megtudtam rólad. Téged Zsuzsának     hívnak és szintén először vagy itt, mert Laci valahogyan rávett, hogy elgyere. Mindezt     abból szűrtem le, ahogy viselkedtél bent.
-    Abból, amilyen béna voltam?
-    Nem, óriási voltál, mondtam és lenyűgöztél mindenkit.
-    Csak egy fillért sem kerestem vele – sóhajtotta és már úgy tűnt elfogadta a fiú     jelenlétét.
-    Nem vetted fel a pénzt? – csodálkozott Péter.
-    Nem jár pénz azért, amit bent csináltam.
-    Dehogynem, a rendező azt mondta, ezt a felvételt megtartják, jó lesz befejező     jelenetnek.
-    Tényleg ezt mondta? – élénkült meg a lány.
-    Ott álltam mellette.
-    Akkor talán...
-    Gyere, menjünk vissza a pénztárba, elkísérlek.

A pénztár előtt többen álltak, a felvételek befejeződtek és a szereplők a pénzükre vártak.
Amikor Zsuzsa sorra került, bemondta a nevét, a pénztáros egy listát tett elé és leszámolta a pénzt.
-    Tessék tízezer, itt írja alá.
Zsuzsa eltette a pénzt és Péterre mosolygott.
-    Köszönöm, most már ki tudom fizetni a villanyszámlát.
Egymás mellett léptek ki a stúdió ajtaján és a buszmegálló felé tartottak. Péter azon törte a fejét, hogyan folytassa, mert tetszett neki a lány és érdekelte már, úgy érezte, egy különleges és őszinte lányt ismert meg egy órája.
-    Nem sétálnánk inkább? – fordult Zsuzsa felé.
-    Merre laksz? – nézett rá a lány.
-    Rákospalotán.
-    Én is – nevetett – talán szomszédok vagyunk?
-    Most majd kiderül.
-    Mehetünk – karolt a fiúba és elindultak Zuglóból a Róna utcán a kereszteződés felé.