Majd vacsoránál, mert hosszú. Úgy örülök, hogy eljöttél, csak egy szóval felelj, - Értem és köszönöm. Elfaxolnád ezt nekem?
- A számlát majd küldd el.
- Szia.
Felvette a telefont és a tudakozót hívta.
- Kérem, a Regent szálló számát szeretném megtudni.
- Mindjárt kapcsolják is?
- O.K.
- Regent szálló? A Bains ügyvédi irodából hívom, Mr. Thomsonnal szeretnék beszélni.
- Kapcsolják? Köszönöm.
- Mr. Thomson? – kérdezte elváltoztatott hangon – itt a biztonsági őr beszél, Mrs. Bains bízott meg, hogy felhívjam, mert el kellet mennie.
- Arra kéri önt, fáradjon az irodájába sürgősen, mert problémák merültek fel.
- Egy óra múlva ott lesz? Remek, addigra az ügyvédasszony is visszaér, köszönöm.
Felállt, nagy levegőt vett és kiment a szobából. Elgondolkodva állt a felesége ajtaja előtt, meg kellett nyugodnia, hogy elviselhesse Suzy dühkitörését, majd komoly arccal benyitott. Letette az válási beadványt a nő elé, Suzy felnézett.
- Aláírtad?
- Nem. Mondd mi ez?
- Nem látod?
- Azt látom, csak nem értem.
- Mit nem értesz – csattant fel a nő – el akarok válni tőled!
- Miért?
- Még kérded? Ennyire hülyének nézel? Hónapok óta csalsz, de lehet, hogy évek óta és amikor rájövök, buta pofát vágsz?
- Mit csinálok én évek óta?
- Megcsalsz avval a repedtsarkúval, Amandával!
- Honnan tudod?
- Tudom! Lebuktál, megtaláltam a levelét és a telefonszámát a zsebedben – csapta ki az asztalra a papírt.
- Ezért akarsz elválni tőlem – kérdezte szenvtelen hangon, tudta, ez idegesíti leginkább a nőt – egy papír miatt?
- Nem egy papír miatt, ez csak az utolsó csepp volt! Megtudtam mindent már egy hete a legilletékesebbtől, a férjétől!
- Már értem, miatta jársz későn haza, mert ezt az ügyet tárgyalod vele este kilencig.
- Akkor tárgyalok vele, amikor akarok!
- Értem és milyen bizonyítékaid vannak?
- Nem kell bizonyíték, ez a papír mindent megmagyaráz! Én hülye éveken át hittem neked, még Bernardnak sem akartam elhinni eleinte, de itt a bizonyíték!
- És most mit akarsz, hogy térdre essek és bocsánatért esedezzek?
- Szükségtelen, tudom mit kell tennem, de ne aggódj, nem úszod meg ennyivel, tönkreteszlek!
- Nagyszerű, tehát rajtam állsz bosszút, mert állítólag megcsaltalak, te mit csináltál?
- Én? – esett ki egy pillanatra a szerepéből a nő – semmit!
- Valóban semmit csak napok óta későn jársz haza, állítólag itt vagy bent, de a biztonsági őr nem tud róla.
- Te kémkedsz utánam?
- Nem kell kémkednem, minden világos, csak egyszer kellett idejönnöm, hogy mindenre rájöjjek.
- Nem voltam bent, mert elvittem neki a beadványt.
- A Regent szállóba?
- Honnan tudsz te erről? – rémült meg a nő.
- Óvatlan voltál, a jegyzettömböd árulkodott.
Suzy felkapta a jegyzettömböt és mindenre rájött, elsápadt.
- Szóval tudtad.
- Tudtam.
- Ezek után sem akarod aláírni a válást?
- Nem akarom, mert még nem tisztáztunk minden részletet. Mondd, hogy tehettél ilyet?
- Hogy tehettem? Te hogy tehettél! Évek óta csalsz és még te vagy felháborodva?
- Mi a bizonyítékod?
- Már mutattam – kapta ki a fiókból újra a papírt.
- Ez az oka, hogy vele voltál?
- Ez! Éreztem, tudtam, hogy valami van veled, de csak most vált világossá!
- Megnézted jobban azt a papírt?
- Mit nézzek rajta?
- Például a telefonszámot, felhívnád?
- Minek, nem akarok beszélni egy kurvával!
- Pedig muszáj lesz, hisz az ügyfeled felesége.
- Én Bernard ügyvédje vagyok, nem az övé!
- Felhívnád a kedvemért?
Suzy a férjére bámult, majd beütögette a számokat a telefonjába. Egy rövid sípszó után egy női hangot hallott: „Ezen a számon előfizető nem kapcsolható!”
Ismét beütötte, aztán megint, egyre idegesebben.
- Biztos elírta a számot!
- Arra nem gondolsz, hogy a szám rossz?
- Mi a rossz benne?
- Amerikában nem kezdődik telefonszám nyolcassal!
Suzy rámeredt a papírra, aztán a férjére, először nem értett semmit, aztán gyanakodni kezdett, de Harry folytatta.
- Nem volt ismerős az írás?
A nő megint a papírt vizsgálta.
- Nem jöttél még rá? Az én írásom!
Suzy elsápadt, idegesen nézte a papírt, aztán a férjét, majd megint a papírt.
- Ezt te csináltad?
- Így igaz.
- Miért?
- Van egy magyar mondás, még Angélától hallottam: hogy kiugrasszam a nyulat a bokorból!
- Milyen nyulat?
- Téged!
A nő arca falfehér lett, nem bírt megszólalni, de Harry folytatta.
- Nem gondolod, hogy mindent el kéne mondanod nekem őszintén?
Suzy hallgatott, az arca már nem volt sápadt, de jó színe sem volt, most már rájött, hogy nem hazudozhat tovább, nem titkolhat el mindent a férje elől. Lassan beszélni kezdett.
- Bejött ide, először meglepődtem, meg sem ismertem, de aztán beszélgetni kezdtünk. Elmondta, hogy csalódott Amandában, mert állandóan megcsalja. Mesélt egyre többet és arra kért vállaljam el az ügyét. Aztán rólad kezdett beszélni, azt mondta tudja, hogy sokszor voltál náluk amikor ő dolgozott és csodálkozott, hogy nem jöttem rá. Azt feleltem, hogy nem hiszem, de ő csak erősködött. Nem tudom miért kezdtem hinni neki, nagyon meggyőzően érvelt, aztán ostromolni kezdett. Azt mondta még mindig engem szeret és kért, váljak el, hogy végre elvehessen.
- Szóval még téged szeret, ezt elhitted neki?
- Elhittem, mert igazolva láttam a viselkedéseddel.
- Hogy viselkedtem, nem értem, mit csináltam másként, vagy rosszul?
- Közömbös voltál, de aztán hirtelen nagyon szenvedélyes lettél, nekem estél, mint akinek bűntudta van!
- Bűntudatom? Csak meg akartalak ölelni, mint mindig, de te ellöktél, akkor kezdtem gyanakodni.
- Csak fáradt voltam!
- Nem, már nem engem szerettél.
- Nem igaz!
- De igen, éreztem, tudtam, mert már nem voltál őszinte hozzám, hazudozni kezdtél.
- Nem hazudtam, tényleg dolgoztam.
- Az ágyban?
- És ha ott, neked már nincs közöd hozzám, te Amandát szereted, mit akarsz tőlem?
A nő hangja egyre ingerültebb lett, ekkor megszólalt a csengő.
- Ki a fene zavar ilyenkor – csattant fel a nő idegesen.
- Hívtam egy vendéget, várj beengedem.
Az ajtóban Bernard tűnt fel, Suzy elsápadt.
- Siettem, ahogy tudtam, mi az a probléma – lépett a nőhöz és meg akarta csókolni, Suzy hátralépett.
- Te hívtad ide? – kérdezte a férjétől.
- Én hívtam, mert tisztázni akartam valamit.
Bernard most vette észre, idegesen köszönt.
- Szia, te is itt vagy?
- Látod, de nem ezért hívtalak, elmondanád hol van most Amanda?
A férfi egy pillanatra elsápadt, de feltalálta magát.
- Fogalmam sincs, valamelyik szeretőjénél biztos. Nem nálad van?
- Csak azért nem váglak szájon, mert még nem fejeztük be. Na nyögd ki, hol van?
- Nem tudom – mondta már bizonytalanul.
- Te tudod? – kérdezte Suzy a férjét.
- Tudom, de tőle akarom hallani.
- Mondom, hogy nem...
- Az a szó, hogy kórház, nem mondd neked semmit?
- Mi, kórház, nem tudom miről beszélsz?
- A feleségedről.
- Mondtam már százszor, hogy nem...
- Akkor majd én mondom el – Suzy már egyre növekvő kíváncsisággal nézte őket, érezte hogy Harry tud valamit és ki akarja szedni Bernardból, de a férfi még tagad.
- A Memorial Hospitalban fekszik élet és halál között, a teste negyven százaléka megégett, most altatják – lecsapta eléjük a faxot és vádlón nézett a férfire.
- Nem... nem tudtam... – nyögte Bernard.
- Nem tudtad? Ki okozta a balesetet?
- Nem én voltam, a kamionos volt a hibás! – kiáltotta.
- Az a kamion, ami jobbról jött?
- Az!
- A rendőri jelentés szerint te okoztad a balesetet és cserbenhagytad a feleségedet, Amandát a tűzoltók húzták ki az égő autóból!
- Én is megégtem – mutatta a kezét, ahol egy kis égett folt látszott.
- Ez valóban súlyos sérülés, biztos elájultál és a közeli motelben tértél magadhoz!
- Ez nem igaz!
- Lekérjem a rendőri jelentést is?
- Nem... nem kell...
- Na látod, megy ez, na énekeld el szépen mi történt?
Bernard lehajtott fejjel állt és lassan beszélni kezdett, Suzy egyre növekvő undorral hallgatta.
Harry végig a feleségét nézte, Suzy arcán a csodálkozás és az undor váltogatta egymást. Bernard befejezte, nem tudott semmi újat mondani, amit már Harry ne tudott volna.
- Szóval meg akartál szabadulni tőle, de mit akartál Suzytól?
- A válóper...
- Persze, azt hiszed hülye vagyok, na tűnj innen, mert ha tovább bámullak viszketni kezd a tenyerem.
- Hagyd őt Harry – szólalt meg Suzy nyugodt hangon – nem éri meg, ne szennyezd be a kezed egy ilyen patkány vérével.
- Már megyek is – húzta be a fülét, farkát a férfi és kioldalgott.
- Vissza ne gyere! – kiáltott utána a nő.
Harry elgondolkodva állt sokáig, Suzy sem szólalt meg, csak álltak, de nem néztek egymásra.
- Azért sajnálom azt a szerencsétlent – szólalt meg a férfi.
- Kit, Bernardot?
- Nem, a feleségét, bármennyire is haragszol rá, nem ilyen sorsot érdemelt.
Suzy nem válaszolt, csak szomorúan állt.
- Azért valamit nem értek, miért csaltál meg pont ezzel a patkánnyal?
- Mert biztos voltam benne, hogy te is megcsalsz.
- Tehát megtudtál valamit, és bosszút akartál állni, de pont vele?
- Szerettem őt azelőtt, nem idegen volt és amikor bizonyítékom is lett, mert még annak hittem, elmentem hozzá.
Harry elgondolkodott, majd folytatta.
- Ez az ok-okozati összefüggés igen érdekes, előbb a megcsalás, aztán a bizonyíték, nem furcsa?
- Nem, biztos voltam benne, hogy megcsalsz!
- Milyen bizonyíték alapján?
- Nem kellett bizonyíték, már ismerlek annyira...
- Hol az a beadvány – vágott közbe a férfi – alá akarom írni!
- Nincs... nincs itt, eltéptem...
- Írj újat!
- Te komolyan el akarsz válni? – kérdezte már nagyon halkan.
- Elválok, mert nem voltál őszinte, nem bíztál bennem és inkább hittél egy csaló gazembernek, mint a férjednek. Arra vártam legalább most őszintén bevallasz mindent és bocsánatot kérsz, de ehelyett támadsz, igazolni próbálod a rossz döntésedet. Te semmiből sem tanulsz?
Suzy összetörten állt egy percig, majd lehajtott fejjel és nehéz léptekkel visszaballagott az irodájába.
Harry az íróasztalánál ült, egy könyv fölé hajolt, de nem olvasott, a betűk összefolytak a szeme előtt. Nyílt az ajtó és belépett a felesége, az íróasztalhoz ment és megállt. Már egy perce állt szótlanul, Harry felnézett.
- Mondani akarsz valamit? – kérdezte fásult hangon.
- Igen, meg tudsz nekem bocsátani valaha is?
- És te nekem?
- Szóval mégis megcsaltál!
- Lehet, de nem úgy, ahogy te gondolod.
- Hát hogy?
- Most csak arra felelj, megbocsátanál-e nekem, ha én lennék a helyedben?
Suzy gondolkodott egy percig, aztán a fejét rázta.
- Akkor hogy várod ezt el tőlem?
- Igazad van – keményedett meg a nő hangja – nem kell megbocsátanod.
- Egy dolgot mindig tarts szem előtt, csak annyit követelj meg másoktól, amennyit magadtól is megkövetelnél. Ha te meg tudsz bocsátani önmagadnak, akkor nekem is meg kell, hogy bocsáss, ha abban a helyzetben lennék. Nos?
- Értem, de azért elárulhatnád mire gondoltál az előbb.
- A megcsalásra? Rendben, elmondunk egymásnak mindent, hogy tisztán lássunk és dönthessünk, beleegyezel?
- Beleegyezem.
- Akkor melyikünk kezdi?
- Kezdem én – mondta a nő és egy nagyot sóhajtott – a munkám során sokszor kerültem olyan helyzetbe, hogy döntenem kellett, hűséges maradok, vagy...
- Elég – vágott közbe Harry – nem közhelyeket akarok hallani, hanem azt, hogy hányszor csaltál meg.
- Nem csaltalak meg!
- Egyszer sem?
- Miért faggatsz, te talán szent vagy?
- Nem vagyok szent és én is el fogok mondani mindent őszintén, de előbb te mondd el.
- Mit mondjak?
- Például azt, hogy ezzel a szeméttel hányszor voltál.
- Csak egyszer!
- Na ne mondd! Sokkal többször maradtál ki, az igazságot akarom végre hallani!
- Háromszor – mondta nagyon halkan a nő.
- Na ez már egészen más és még?
- Ezt hogy érted?
- Még kivel csaltál meg?
- Senkivel!
- Na most már elég, látom veled nem lehet értelmesen beszélni, csak hazudozol.
- Kétszer – vágott közbe Suzy – először az első ügyfelemmel, akinek az a nagy jachtja van, kivitt a tengerre, mikor a beadványt mentem aláíratni vele. Én nem akartam, de a part már messze volt és mindenfélét ígért, akkor engedtem neki.
- Emlékszem, én mentem Agnesért az óvodába, mert te megfeledkeztél róla.
- Most bűntudatot akarsz ébreszteni bennem? Így is elég bűntudatom van.
- Aztán?
- Másodszor Walterral, az olajmágnással, leitatott, azóta nem vagyok hajlandó elmenni senki lakására ügyet intézni.
- Pedig akkor már terhes voltál Clairrel.
- A harmadik hónapban! Na és te? Te talán kivétel vagy, minden pasi kuncsorog a nők után, nem hiszem el, hogy te kivétel vagy!
- Igazad van, én is megnézem a nőket és tetszenek, de közben gondolkodom! Igaz én is kerültem ilyen helyzetbe, például Mrs. Bartholomeo, mikor meglátogattam, meztelenül állt elém. Nagyon vonzó nő és nem válogatós, megcsókolt, én visszacsókoltam, de akkor eszembe jutott, hogy Agnesért nekem kell mennem az óvodába és elrohantam. Aztán fél év múlva Mr. Herczog lánya jött be, te szülőszobán voltál Clairrel, bejött ide, bezárta az ajtó és levetkőzött. Neki majdnem sikerült, de bűntudatom lett, hogy te vajúdsz és én itt szórakozom egy csinos lánnyal és elküldtem. El sem tudod képzelni mennyit fantáziáltam róla utána, de mindig megjelent az arcod előttem és vége lett a varázsnak. Ez az igazság!
Suzy komoly arccal hallgatta, nem volt megjegyzése, csak amikor Harry befejezte.
- Más nem volt?
- Nem volt, és neked?
- Nekem sem.
- Akkor ennyi? Befejeztük?
A nő nem válaszolt, elővett egy papírt és letette a férfi elé.
- Itt a válókereset, egyébként nem hiszek neked.
- Tudom, te sosem hittél nekem, mindenki másnak igen, de nekem soha.
- Nem hiszem, hogy csak ennyi kalandod volt, egy ilyen jóképű pasira ragadnak a nők.
- Ha már itt tartunk, én sem hiszek neked, egy ilyen szép nő vonzza a férfiakat.
- Elmegyek, hazamegyek Magyarországra.
- Az ügyfeleiddel mi lesz?
- Azok nem érdekelnek, ha akarod, vedd át őket.
- Eszemben sincs, neked itt a helyed, inkább én megyek el.
- Ha aláírtad, add be, a bíróság majd megítéli a láthatást, én nem támasztok veled szemben semmiféle igényt és azt sem gátolom meg, hogy a gyerekeket lásd, de nem maradok veled.
- Ezt inkább nekem kellett volna mondanom.
- Neked köszönhetem, hogy kijózanodtam.
- Kijózanodtál? Inkább begolyóztál, megcsaltál, hittél egy gazembernek és még te akarsz válni?
- Te akarsz válni, én csak igazat adtam neked és most már fejezzük be.
Megfordult és kiment a szobából.
Suzanne már két hete távol volt, nem írt, nem telefonált, de a család is hallgatott. Harry egyre nehezebben viselte, éjszakánként csak forgolódott az ágyán és amikor felébredt Suzyt kereste. Volt egy reggeli szokásuk, egy kis butaság, amit eddig minden reggel eljátszottak. A nő felkelt és kiment pisilni, de amikor visszajött ráült Harry hasára és addig nem kelt fel, míg azt nem mondta, hogy szereti. Ez a buta kis játék nagyon hiányzott neki.
Minden este a telefonért nyúlt, hogy felhívja, de mindannyiszor meggyőzte magát, hogy nem ő volt a hibás, a nő hívja fel inkább.
Hirtelen elhatározott valamit és csomagolni kezdett. Másnap az irodá |