Nem is tagadom, csak a te érdekedben tettem.
? Az én érdekemben? – csattant fel a fiú, de lenyelte a haragját, vészjósló hangon folytatta.
? Hogy merted, ki kért rá, hogy beleavatkozz a magánéletembe?
? Csak segíteni akartam, mert láttam milyen magányos vagy.
? Nem vagyok magányos, de ha az volnék, akkor sincs jogod beleavatkozni!
? Csak barátilag tettem – lépett közelebb, de megtorpant, mikor meglátta Péter dühtől piros arcát.
? Most mondd meg miért tetted, mert nem lesz több alkalmad rá!
? Ki akarsz rúgni?
? Megteszem, ha nem tudod megindokolni miért csináltad!
? Nem rúghatsz ki, a társad vagyok – nyelt egyet a férfi és a homlokán gyöngyözött az izzadtság.
? Csak a csendes társam, de igazad van, nem rúghatlak ki, csak eladom a céget, vagy csődöt jelentek, csinálok egy másikat és elviszem a munkatársaimat és te itt maradsz egyedül. Csinálj amit akarsz ezzel a csődtömeggel!
Péter hangja halk volt, de feszültséggel teli, Béla rémülten hallgatta, érezte túlment egy határon, nem lett volna szabad ennyire beleavatkozni a fiú életébe.
? Én még ismertem szegény apádat – kezdte halkan – neki ígértem meg, hogy figyelek rád, ne haragudj. Csak megsajnáltam azt a szegény lányt és arra gondoltam, hogy ti ketten... majd egy család lesztek, meg aztán... – elfordult, mert könny szökött a szemébe. Péter komoran figyelte, most már sok mindent értett, de nem tudta megbocsátani a férfi tettét.
? Tehát tiszta jóakaratból tetted tönkre az életem – sóhajtotta.
? Tönkretettem, hogy mondhatsz ilyet, csak ki akartalak békíteni benneteket – mondta a férfi döbbenten.
? Kibékíteni – Péter keserűen felnevetett – odajött hozzám és Katit elküldte egy hazugsággal, az egyetlen embert, akivel jól éreztem magam, akivel végre boldog voltam… – a hangja a végén elcsuklott.
? Te boldog voltál egy kurvával? – nézett rá döbbenten Béla.
? Honnan veszed te ezt, ki mondta? – Péter dühe egyre nőtt – talán Klári volt, az a ringyó? Ő tényleg egy kurva, mindenkivel lefekszik, én csak azért kellettem neki, hogy legyen aki fizeti a költséges hobbijait!
? De hát az a Kati telefonhívásra...
? Kati nem kurva! – ordította Péter, hogy kihallatszott – ő a legkedvesebb és legjobb ember a földön! Egyetemre jár és a tandíját nem tudta másképp fizetni, azért csinálta, de már abbahagyta!
? Nekem Klári mást mondott!
? Hát idefigyelj! Felhívtam Klárit, de nem volt hajlandó velem jönni, neki fontosabb volt az új pasija, akkor hívtam fel valakit, akit akkor láttam életemben először az interneten. Felfogadtam pénzért és ő eljött, végigcsinálta, láttad és a végén nem fogadta el a pénzt! Tiszta jószándékból tette, szeretetből, szerelemből, pedig először látott életében! Ez a különbség a két nő között!
Béla lehajtott fejjel hallgatta, Péter lassan megnyugodott, már nem dühöngött, szinte sajnálta a férfit.
? Tehát egy kurva... izé egy idegen nő sokkal többet tett érted, mint a barátnőd?
? Így igaz!
? Azért nem értem, talán valami mást akar tőled?
? Mondd miért nem tudsz gyanakvás nélkül beszélni róla, közben meg minden hazugságot elhiszel Klárinak?
? Mert nem ismerem.
? Klárit ismered?
? Az anyja a barátnőm volt, majdnem elvettem feleségül – mondta ki halkan a férfi és szégyenkezett.
? Miért nem vetted el? – nézett rá csodálkozva Péter.
? Egy félreértés miatt, azt hittem megcsalt és Klári lehet, hogy a lányom...
? Nem volt félreértés és nem a lányod, mert csöppet sem hasonlít rád. Kivételesen én is ismertem az anyját, sajnos nem volt szent.
? Őt ne bántsd! - csattant fel Béla.
? Nem bántom, ha te leszállsz Katiról!
Béla hallgatott, Péter is, percek teltek így el, végül megszólalt a férfi.
? Látod mindketten egy olyan nőt szeretünk, akinek nagyon sok kapcsolata volt, akkor miért bántjuk egymást?
? Igaz, de te kezdted.
? Nem akartalak megbántani.
? Hát akkor idefigyelj – határozott Péter – nem beszélünk többet róla, te nem emlegeted Klárit, én nem hozom szóba az anyját, de Kati velem marad, rendben?
? Rendben – sóhajtotta Béla.
? Kati itt fog dolgozni velem.
? Micsoda? – kapta fel a fejét a férfi – erről nem volt szó!
? De most van, ha nem tetszik, elmehetsz!
? Rendben – ismételte magát Béla – de te fogod megetetni ezt a többiekkel.
Kiment a szobából és csendesen becsukta az ajtót maga után.
Péter elkeseredetten ült otthon már napok óta és várta a lányt, de Kati nem jelentkezett.
Eltelt egy újabb hét, de a lányról semmi hír, az interneten is próbálkozott, de nem látta a lányt egyetlen chat-szobában sem. Most már elhatározta, hogy nem ül otthon tétlenül, tesz valamit. Elment abba az utcába, ahol a lány lakott és megpróbálta megtalálni azt a házat, amelyik előtt állt, míg a lányra várt. Nem emlékezett a házszámra, csak az emlékeire hagyatkozott és félve állt a kaputelefon előtt a lány nevét keresve. Most döbbent rá, hogy nem tudja a családnevét, csak a keresztneveket nézte, de egyik táblán sem látta, pedig végigjárta a rövid utca minden házát. Megpróbált kérdezősködni, de akiket megkérdezett, csak a fejüket rázták.
Visszaült az autóba és maga alatt volt, ezt nagyon elszúrta, egy olyan nőt keres, akit igen sokan ismernek, de a lakóhelyét senki sem.
? Hülye vagyok, hát persze – csapott a fejére – hiszen érthető, senki sem a saját lakóhelye közelében strichel!
? Megint hülyeséget beszélek, hiszen ő nem utcasarki kurva, kizárólag telefonhívásra megy! Megy... hát persze, el kell mennie otthonról!
Most már szisztematikusan figyelte a házak bejáratát. Olyan helyen parkolt, ahonnan legalább három ház bejáratát figyelhette, a leginkább számításba vehető házak kapuját.
Már a harmadik délutánt töltötte a kocsiban estig eredménytelenül, mire mellészegődött a szerencse. Esteledett, mikor meglátta a lányt kilépni az egyik kapun, de nem volt egyedül, egy nő ment mellette, aki nem sokkal volt idősebb nála. Egymásba karolva mentek, Péter tétovázott és mikor elhatározta magát, eltűntek a tömegben.
? Vajon ki lehetett – morfondírozott – talán egy rokon, vagy a barátnője, nem tudta.
Amíg a gondolattal játszott, újra feltűnt a lány, de most egyedül volt, a kezében szatyor élelmiszerrel. Péter kiszállt a kocsiból és merően nézte a lányt, Kati megérezte, hogy nézik, megtorpant, a fiúra meredt, majd határozott léptekkel a kapuhoz sietett. Már majdnem belépett, mikor utolérte.
? Mit akarsz tőlem? – kérdezte hidegen.
? Miért mentél el? – kérdezett vissza Péter.
? Mert megjött a menyasszonyod és most hagyj bemenni.
? Nem mehetsz be – kapta el a lány karját – ezt meg kell beszélnünk.
? Nincs mit megbeszélnünk, te hazudtál és kész.
? Nem hazudtam, Klári hazudott és te bevetted.
? Nem hiszek neked – mondta a lány, de már nem akart elrohanni.
? Gyere, üljünk be az autóba, ott kényelmesebben beszélgethetünk.
? Nem megyek – rázta meg a fejét a lány – itt mondd el, aztán menj.
? Nem megyek el addig, amíg nem tisztáztunk mindent.
? Mit tudsz mondani, ami elég hihető hazugság?
? Te azt hiszed, hogy hazudozni jöttem ide? – nézett rá döbbenten a fiú.
? Mi másért. Visszafogadtad a menyasszonyodat, aztán lelkiismeret furdalásod lett és eljöttél, hogy valami hihető mesével állj elő ami megnyugtat majd téged – mondta színtelen hangon Kati és elnézett a fiú feje mellett.
? Ilyennek ismertél meg?
? Minden pasi egyforma, van aki rögtön megmondja, van aki hazudik, de a legtöbb csak ámít és átver, ez az igazság.
? Ha valóban így látod, akkor tényleg nincs miről beszélnünk – sértődött meg Péter.
? Na tessék, most megsértődtél? Ennyire beletrafáltam? – Kati hangja gúnyosan csengett.
Péter csak a fejét rázta és kiábrándult arccal nézte a lányt, majd megfordult és a kocsihoz ballagott, beült és a kormányra hajtotta a fejét.
Kati a fiú után bámult, már elbizonytalanodott, az előbb csak a keserűség beszélt belőle, de nem gondolta komolyan. Nézte a fiút és már bánta amit mondott, lassan elindult a kocsi felé.
Péter már indulni akart és felnézett, de megrökönyödött, Kati ült mellette az autóban.
? Mégis szoba állsz velem? – kérdezte.
? Hallgatlak – hallotta a lány színtelen hangját.
? Már nem tartasz hazugnak?
? Majd eldöntöm, ha elmondtad a mesédet.
? Szerintem nincs értelme, ha te egy mesére vársz.
Csendben ültek néhány percig, majd kitört a lány.
? Beszélj, mi van veled – rázta a fejét – mi ez a menyasszonyügy?
? Klári hazudott, de legalább most már tudom miért.
? Mit csináltál vele?
? Ordítottam és kirúgtam.
? Szerinted miért hazudott?
? Béla volt a bűnös, neki panaszkodott és ő mondta, hogy keressen fel, béküljön ki velem, de Klári a maga módján intézi az ügyeit és előbb a vetélytársával akart végezni.
? Nem értem, mit akart tőlem?
? Eltávolítani. Béla beszélt rólad is és ő kitalálta a történet többi részét, de nem értem honnan tudta a nicknevedet?
? Ő is szokott chat-elni, elszólta magát. Egyébként honnan tudod te ezt ilyen biztosan?
? Másnap kérdőre vontam Bélát és megfenyegettem, akkor mondta el.
Hallgattak, Kati magába roskadva ült a fiú mellett, nem szólt egy szót sem.
? Visszajössz? – kérdezte félve, Kati csak a fejét rázta.
? Nincs értelme, te össze fogsz veszni mindenkivel miattam és egyedül maradsz, ezt akarod?
? Te nem azért nem jössz vissza, félsz, hogy elveszted a partnereidet!
Kati döbbent, kiábrándult arccal nézett rá, majd kiszállt a kocsiból és a kapuhoz szaladt, Péter utána. Már megbánta, hogy kimondta ezt a hülyeséget, csak vissza akart vágni, de túllőtt a célon. Kati már a kapun belül volt, Péter néhány lépéssel mögötte.
? Ne fuss, beszéljük meg!
Kati nem állt meg, rohant fel a lépcsőn, Péter csak az első emeleten érte utol és belekapaszkodott a karjába.
? Ne fuss – lihegte – már nem bírom!
? Hagyj békén!
? Ezt ne csináld, már öreg vagyok ehhez, régen futottam ennyit!
Kati elnevette magát, de gyorsan elkomorult.
? Miért sértettél meg?
? Csak vissza akartam adni... mert nem hittél nekem... - lihegte.
? Ennyire nem ismersz? – kérdezte vissza a lány.
? Nem ismerlek, még a családnevedet sem tudom, mond Kati az igazi neved?
? Katalin, így helyes – mosolygott a lány és erősen fogta a fiú karját, mert Péter leroskadt a lépcsőre.
? Milyen Katalin?
? Szép, te mondtad!
? A nevedre vagyok kíváncsi.
? Kovács.
? Szóval mint az a híres magyar énekesnő.
? Majdnem, csak én nem tudok énekelni.
? De szeretni azt tudsz – nézett fel a lány szemébe, Kati elnevette magát.
Az ágyban feküdtek Péter lakásában, már túl voltak a nehezén, Kati a fiú mellére hajtotta a fejét.
? Most már velem maradsz? – kérdezte halkan Péter, a lány nem válaszolt.
? Mit csináltál, mikor hazarohantál?
? Felhívtam az első ügyfelemet és este már nála voltam.
? Gondoltam.
? Felejteni akartam, de nem ment, nagyon beletapostál a lelkembe.
? Nem én voltam.
? Akkor még azt hittem.
? Aztán mit csináltál?
? Egy hétig minden nap eljártam, de nem tudtam igazán rájuk figyelni. Tudod ez a fajta munka sok odafigyelést igényel, minden pasi elvárja, hogy emlékezzek a legapróbb részletekig az ő problémájára, mert mindenkinek van problémája.
? Nekem is?
? Neked is! Te is elvárod, hogy tudjam mit szeretsz és ha másnap elkezdesz valamit, tudnom kell, hogy tegnap hol hagytad abba.
? Ez nem olyan nagy dolog.
? De igen, képzeld el, ha sokan vannak és a két találkozás között eltelik egy hét...
? Értem, aztán?
? Abbahagytam és egy hétig állásinterjúkra jártam, de nem kellettem sehol. Ma kaptam egy levelet amiben alkalmaznak irodai munkára négyórásnak félfizetésért.
? Ez hülyeség, ne vállald el!
? De elvállalom, mert nincs más.
? De van, már mondtam.
? Nézd Péter – ült fel a lány – nem akarok állandó pletykaforrás és ütközőpont lenni!
? Nem leszel, arról gondoskodom.
? Nem tudsz, a többiek száját nem olyan könnyű befogni.
? De igen, elfelejted, hogy enyém a cég!
? Aha, már értem – nevetett fel a lány – a főnök barátnőjét senki sem meri piszkálni!
Sokáig hallgattak, csak feküdtek egymás mellett, mindketten a gondolataikba merültek.
? Olyan boldog voltam, hogy végre találtam valakit – kezdte Péter komoly hangon – akivel beszélgetni is lehet, nemcsak az ágyban jó, már nem akartalak elveszíteni.
? Én is boldog voltam, míg meg nem jelent a volt menyasszonyod. Azt hittem vége ennek a kínlódásnak, már nem tudtam hinni a szerelemben, és akkor felhívtál. Nem tartott soká.
? Most már valóban vége – fordult a lány felé és átölelte – itt vagy velem és én már nem engedlek vissza.
? Köszönöm – suttogta a lány és a fiú szemét nézte.
? Maradj velem, de csak ha te is úgy érzed!
Kati lassan átölelte Péter nyakát és ajkát a szájára tapasztotta.
Péter belépett a nagyszobába Kati kezét fogva.
? Figyelem – kiáltotta, mindenki felnézett és abbahagyta a munkát.
? Kollégák, bemutatom Kovács Katit az új kollégánkat, de azt hiszem már ismeritek, velem fog dolgozni, ő intézi majd az angol ügyeket!
? Arra kíváncsi vagyok – morogta az egyik kolléga.
? Ha valami kifogásod van András – nézett rá szigorúan Péter – most mondd meg!
? Semmi – intett a kezével a férfi.
? Na azért. Bemutatom neked a többieket – mondta már a lány felé fordulva – Andrást már ismered, ő az örök közbeszóló, de rendes ember, jó munkatárs, ott ül Géza a rendszergazdánk, őt is ismered – így ment körbe, mindenkihez odavitte Katit és néhány szóban elmondta az illető munkáját, végül visszaállt középre.
? Tudom, hogy többen azt hittétek Klári a menyasszonyom, ezt valószínűleg Bélának köszönhetem – nézett a mellette álló férfire – de tévedtetek, Klári sosem volt a menyasszonyom csak azt híresztelte, a menyasszonyom itt áll mellettem, ő az igazi!
? Gratulálunk – morogták többen de más nem hallatszott.
? Tudom, hogy sok pletyka kering Katiról, az ő múltjáról, de az mind aljas hazugság. Nem akarom, hogy ezért bárki bántsa, vagy akár a háta mögött pletykáljon, ezt nem fogom eltűrni és akinek ez nem tetszik, veheti a sátorfáját és távozhat, megértettétek?
Egyetértő morgás hallatszott mindenfelől.
? Van valakinek kérdése, vagy netán kifogása?
Síri csend volt a szobában, csak a bekapcsolt számítógépek zümmögtek halkan.
? Rendben, köszönöm!
Péter megfordult és a lányt maga után húzva kiment a szobából.
Már Péter szobájában Kati felé fordult huncut mosollyal az arcán.
? Tehát most megkérted a kezem?
? Már tegnap megkértem, nem emlékszel?
? És én igent mondtam?
? Hát nem is tudom, nem értettem tisztán, de mintha valami egyetértés lett volna... – átölelte a lányt, Kati hozzábújt.
? Nos, hozzám jössz?
? Hozzád megyek – súgta Kati és megcsókolta a fiút.
? Na mára ennyit, most már dolgoznunk kell.
Nyílt az ajtó és András dugta be a fejét.
? Telefonhívás Manchesterből, az én asztalomon van.
? Katikám beszélj velük, lehet hogy Stanley hív.
? Nem Stanley, egy nő és valami szállításról beszél, nem értettem jól.
? Megyek már – szaladt ki Kati és a telefont felkapta. Tíz percig beszélt a lány, közben valamit jegyzetelt és a végén András orra alá dugta a listát.
? Itt a szállítmány időpontja és helye, légy szíves intézd, addig én megírom a szállítóleveleket.
Meg sem várta, hogy a férfi mondjon valamit, sarkon fordult és visszaszaladt Péter szobájába, András tisztelettel nézett utána.
? Sikerült elintézni? – nézett rá a fiú, Kati bólintott és leült egy számítógép elé.
? Holnap a DHL gépén érkezik a szállítmány Ferihegyre, addig intézkedni kell, mert a gép két óra múlva visszaindul, vihetné a mi csomagjainkat.
? Remek, most mit írsz?
? A szállítóleveleket főnök! – nevetett rá a lány és a gépe felé fordult.
|