A templom előtt nagy tömeg állt, a pár a gratulációkat fél órán keresztül fogadta.
Mielőtt beszálltak volna a limuzinba, Kathlen félrehúzta Elizát.eljönnöm, csak elrontottam az esküvődet.
- Nem te voltál, hanem az a vadbarom. A barátod?
- Csak egyszer voltam vele, de azóta üldöz a szerelmével, nem tudom mit csináljak?
- Bízd Johnnyra, majd ő helyreteszi.
- De botrány volt, sajnálom.
- Nem történt semmi – mosolyodott el az ara és megcsókolta a nő arcát.
- Akkor sok boldogságot kívánok és bocsáss meg.
Eliza intett és beszállt a limuzinba.
Másnap az újságok címoldalon hozták az esküvőt, de volt két bulvárlap, ami a botrányt taglalta és találgatásokba bocsátkozott.
„Botrány az esküvőn, az első koszorúslány barátja féltékeny volt!”
„A tanárnő koszorúslánynak álcázva bújt el a szerelme elől”
Ilyen és hasonló főcímekkel jöttek ki. Meginterjúvolták a fogdában Stevet is, a férfi aztán összehazudott fűt, fát, hogy az olvasóknak legyen min csámcsogni.
Stevet pénzbírságra ítélték garázdaságért és botrányokozásért, de a végrehajtását a bíró felfüggesztette, mert megígérte, hogy többet nem tesz ilyet.
Johnny hiába várta a nőt a parkban napokon keresztül, Kathlen nem jelentkezett. Végül nem bírta tovább, bement az iskolába.
- Holmes tanárnőt keresem – mondta az elé siető portásnak.
- A tanári az első emeleten van, de úgy tudom a tanárnő szabadságot vett ki.
- Azért megnézhetem?
- Természetesen.
Felszaladt az emeletre és elszántan nyitott be a tanári szoba ajtaján. A szobában több nő ült és egy férfi, zavartan állt meg.
- Mit óhajt? – kérdezte tőle a férfi.
- Elnézést a zavarásért, Kathlen Holmes tanárnőt keresem.
- Fogadóóra a szülők számára minden hétfőn négytől hatig van.
- Nem vagyok szülő, csak beszélni...
- Nem látja, hogy zavar, értekezletet tartunk.
- Bocsánat – nyögte és visszalépett halkan becsukva az ajtót.
Percek óta téblábolt a folyosón, nem tudta mit tegyen, csend volt, a gyerekzsivaj ide nem hallatszott, körülnézett és leült egy padra. Elhatározta megvárja, míg kilép valaki a tanáriból. Feltűnt egy idősebb nő a folyosón, egy másik szobából lépett ki, megtorpant, és a fiúra meredt.
- Vár valakit?
- Igen, Holmes tanárnővel szeretnék beszélni.
- Vele sajnos nem tud, tegnap szabadságot vett ki és elutazott.
- Hová utazott? – rémült meg a fiú.
- Kihez van szerencsém? – lett óvatos a nő hangja – valamelyik tanítványa apukája?
- Nem – mosolyodott el a fiú – Richmond százados vagyok az Akadémiáról.
- Aha, maga miatt ment el.
- Miattam? – csodálkozott a nőre.
- Botrányt okozott az esküvőn.
- A botrányt valami Steve nevű pasi okozta, nem én.
- De maga volt aki megverte és a rendőrökkel vitette el.
- Szóval én vagyok a hibás, hogy az a fickó megtámadta?
- Maga, mert megakadályozta, hogy beszéljen vele.
- Mondja, maga tudja egyáltalán miről beszél? Látta az esküvőt, ott volt?
- Nem voltam ott, de Steve mindent elmesélt.
- Szóval az ő hazugságait hitte el.
- Steve nem hazudik, ő egy nagyon rendes ember – a nő hangja már ellenséges lett.
- Értem, azért elárulja hol van most Kathlen?
- Magának nem – mondta és végigmérte a fiút, majd fensőbbséges, elutasító arccal otthagyta.
Elkeseredetten roskadt le a padra, most már sok mindent értett és tudni vélte Kathlen miért ment el. Az egész tanári kar Steve mellé állt, az ő hazugságait szajkózza és a nő helyzete lehetetlenné vált itt. Most már nagyon megrémült és dühös lett, legszívesebben megkereste volna azt a hazug férfit hogy kiverje belőle az igazságot.
Nyílt a tanári ajtaja és többen jöttek ki rajta. Az egyik fiatal nő megállt Johnny előtt és mosolyogva nézte.
- Magát már láttam valahol – mondta – az esküvőn, már emlékszem!
- Lehet, de én nem ismerem önt.
- Kire vár?
- Kathlenre, de úgy hallottam szabadságot vett ki.
- Most már rájöttem, maga állt mellette az esküvőn.
- Igen, így volt de valaki megzavarta a szertartást és maguk engem hibáztatnak ezért.
- Ezt ki mondta magának?
- Egy idősebb hölggyel beszéltem az előbb és nagyon lehordott.
A nő elmosolyodott.
- Az csak Francyn lehetett.
- Nem mutatkozott be.
- Darla vagyok, Darla Crain – nyújtotta a kezét.
- Johnny Richmond – ugrott fel a fiú.
- Menjünk innen, mert itt mindenki Stevet sajnálja.
- Ráér most?
- Randevúra hív? – pillantott a szeme sarkából a fiúra.
- Beszélgetni, ha nem bánja és meghívnám egy italra, vagy fagylaltra.
- A fagylalt jöhet és már ráérek.
Leültek egy bisztró teraszára, Johnny rendelt és komoly arccal fordult a nőhöz.
- A félreértések elkerülése végett, én Kathlent szeretem és ha ezek után nem áll velem szóba, azt is megértem.
- Kat a barátnőm volt – mondta a nő szintén komoly arccal – és mesélt nekem egy férfiről, aki tetszik neki, lehet hogy maga az?
- Ha nem volt más barátja, akkor igen, de maga azt mondja a barátnője volt.
- Igen, nos ő elment, szabadságot vett ki, de nekem elárulta, hogy nem jön vissza.
- Steve miatt?
- Miatta. Már egy éve üldözi a szerelmével és nem tudta mit csináljon...
- És azért ment el, mert a többiek nem neki hittek – fejezte be a gondolatot a fiú.
- Kitalálta. Tudja ha valakit ezek a szájukra vesznek, nincs maradása.
- Szörnyű társaság lehet.
- Tanárok, tudja az egy külön állatfajta.
- Maga is tanár, nem?
- Nem, az igazgató úr titkárnője vagyok.
- Akkor értem.
Egy ideig hallgattak, Darla a fagylaltot majszolta, közben a fiút nézte.
- Maga tetszik nekem – mondta ki nyíltan, Johnny elképedt.
- Köszönöm – mondta mosolyogva – de azért elárulja hol van most Kathlen?
- Megmondhatom, de szerintem nincs értelme, hogy utánamenjen.
- Miért?
- Mert nem fog ide visszajönni.
- Ezt a Steve nevű fickót én agyonverem! – tört ki a fiú.
- Nincs értelme, Kat volt a hibás.
- Ezt hogy érti?
- Ő kezdett flörtölni vele és nem vette észre, hogy veszélyes játékba kezd.
- Nekem másképp mesélte.
- Lehet, de sajnos ez az igazság. Egyébként Steve nem az egyetlen, Kat-nek ez a harmadik helye, mindenhonnan egy férfi miatt kellett eljönnie.
- Ezt nem értem, elmagyarázná?
- Mindenhol volt egy férfi, aki megőrült érte és üldözni kezdte, ő meg menekült.
- Ez hogy lehet?
- Kat nagyon rejtélyes nő, úgy tud viselkedni, hogy mindenkit megőrjít, aztán gondol egyet és dobja őket. Nem minden férfi bírja ezt ki, látom maga sem.
- Maga most nem mondott igazat – mondta és elgondolkodva nézett a nő szemébe.
- Nem hisz nekem, próbálja ki. Megadom az új címét, keresse fel és beszéljen vele, de ne bántsa, megígéri?
- Én még nőt nem bántottam, szégyenteljes és gyáva cselekedetnek tartom.
- Elhiszem, az igazán erős férfiak így gondolkodnak.
- Szóval maga szerint miattam menekült el?
- Steve miatt, de egy kicsit maga miatt is.
- Ezt honnan veszi?
- Elmondta, velem beszélt utoljára ma reggel és azt mondta most kettő miatt megy el. Az egyiktől fél, a másiktól retteg.
- Ez furcsa, nem akarom elhinni, nem ilyennek ismertem meg.
- Őt senki sem ismeri igazán.
- Maga sem?
- Én tudok a legtöbbet róla, de igaza van, én sem ismerem.
- Volt már férjnél?
- Én?
- Nem, Kathlen.
- Nem tudom, talán nem.
- Hány éves?
- Kat harminc, én csak huszonöt – mosolyodott el huncutul.
- Köszönöm. Tudja maga nagyon kedves nő és ha fél éve találkozunk, nem úszná meg, de közben történt valami.
- Szerelmes lett Kat-be.
- Előbb egy másik nőt szerettem, de ő férjhez ment.
- Az, akinek az esküvője volt két napja?
- Maga mindent tud?
- Csak következtetek.
- Igen – sóhajtotta Johnny és lehajtotta a fejét.
- Nem akart harcolni érte?
- Nem, ez egy teljesen más eset és hihetetlen, nekem kellett vigyáznom rá, míg a vőlegénye távol volt.
- Közben meg beleszeretett, igaz?
- Már korábban szerettem őt, de a szíve már akkor is Gregé volt.
- Na jó, ez nekem túl melodramatikus, úgy hangzik, mint egy múltszázadi színmű.
- Csak az a baj, hogy igaz.
- Hát ez elég baj. Most mit akar csinálni?
- Megkeresem és beszélek vele.
- Lehet, hogy már nem találja ott sem.
- Hol?
- Bristolban. Ott él a nővére, de tovább megy, talán Londonba, de ott már nem fogja megtalálni. Egyébként Bath-ból származik, de nem megy haza, a szülei meghaltak, a házat eladták, már semmi sem köti oda. Itt a címe – nyújtott át egy cédulát.
- Telefonja van?
- Nincs, utálja, de a nővére számát tudom, mert kérte, hogy hívjam fel, ha a felmondása lejár.
- Mikor jár le?
- Egy hét múlva, de lehet, hogy előbb kiadják, mert csak úgy itt hagyta az iskolát.
- Akkor nem sok esélyem van – sóhajtotta, a lány sajnálkozva nézte.
- Mondja, miért szeretett bele?
- Nem tudom, a szerelemnek nincs oka, egy pillantás is kiválthatja, vagy egy mozdult, egy hang, egy beszélgetés, de legfőképp a megértés.
A lány megrázta a fejét és felállt.
- Nem értem, maga nem ebbe a századba való, ma már nem így viselkednek az emberek.
- Maga szerint hogyan? – állt fel és a lány után indult.
- Ma már nem beszélnek így, nem mondják ki a gondolataikat ilyen nyíltan, inkább elrejtik az érzelmeikkel együtt.
- Talán nincsenek is gondolataik, sem érzelmeik.
- De vannak, csak szégyellik.
- Én is így voltam vele fél éve, de megváltoztam. Ma már nem is értem az akkori magamat.
- Mi változtatta meg, egy nagy megrázkódtatás?
- Úgy is mondhatjuk, de ezt maga nem érti.
- Lehet. Hát köszönöm a fagylaltot és a beszélgetést – intett és elindult az utcán, Johnny sokáig nézett utána.
- Érdekes nő - morogta és megfordult, visszaindult az Akadémiára.
- Micsoda pasi – csóválta a fejét Darla – ha nem lenne úgy oda Kat-ért, ráhajtanék.
Másnap Bristolban volt, nem hagyta nyugodni a gondolat, hogy Kathlen miatta ment el, beszélni akart vele. Ideges is volt, de legfőképp dühös, nem értette a nő viselkedését, nem akarta elhinni, hogy a végzet asszonyát játssza és férfiszíveket tör össze élvezettel.
- Valami titoknak kell lenni, de kiszedem belőle.
A ház előtt állt és a névtáblákat nézte, az egyiken egy név állt: Agneta Holmes, felcsöngetett. Egy női hangot hallott a hangszóróból.
- Tessék, ki az?
- Richmond vagyok, Kathlent keresem.
- Kicsoda?
- Johnny Richmond.
- Kat nincs itthon, miért keresi?
- Beszélni szeretnék vele.
- Nem hiszem, hogy ő akar magával.
- Miből gondolja?
- Mert megmondta, senkivel sem akar beszélni.
- De én akarok, muszáj beszélnem vele, egyébként egy üzenetet hoztam.
- Mondja el nekem, majd átadom.
- Csak személyesen mondhatom el.
- Akkor sajnálom, nem volt jó ötlet idejönnie, szerintem jobb, ha hazamegy.
- Addig nem megyek el, míg nem beszéltem vele.
- Nem tud beszélni vele, Kat elutazik.
- Hova?
- Azt nem árulta el, de én sem mondanám meg és most már hagyjon békén minket.
A készülék kattant és elhallgatott, Johnny tanácstalanul állt egy ideig, aztán elindult céltalanul egy irányba. Hirtelen megtorpant és visszafordult, most már nem hagyja, mindenképpen beszélni fog a nővel, ha kell itt tölti az éjszakát, de megvárja. Átment a túloldalra és leült egy kávézó teraszára, rendelt és várt.
Fél óra múlva feltűnt a nő a sarkon, egyedül volt és a ház felé tartott. Johnny felugrott, átszaladt az úttesten és elé állt. Kathlen megtorpant, a fiúra meredt, majd hirtelen megfordult és el akart futni, de Johnny elkapta a karját.
- Miért menekülsz előlem?
- Te mit keresel itt?
- Beszélni akarok veled.
- De én nem akarok!
A fiú erősen tartotta a karját, mert attól félt eltűnik, kámforrá válik.
- Gyere üljünk le oda – a kávézóra mutatott – és megbeszélünk mindent.
- Nem akarok beszélni, értsd meg – lett sírós a nő hangja.
- Elszaladtál, elmenekültél előlem, pedig én nem vagyok Steve, miért?
- Ne kérdezz és menj el, kérlek!
- Nem megyek, addig nem, míg el nem mondasz mindent, most már nem úszod meg.
Kathlen beletörődő arccal ment vele vissza a kávézóba.
- Most mondd el miért szöktél meg.
- Nagyon jól tudod miért.
- Steve miatt, de szerintem inkább miattam.
- Honnan veszed és kitől tudod a címemet?
- Azt is jól tudod kitől, de még nem válaszoltál.
- Ne kínozz, kérlek!
- Ez kínzás? El tudod képzelni mit éreztem, mikor eltűntél? Még annyi emberség sem volt benned, hogy elbúcsúzz, ha meg tudod indokolni én elengedlek és nem akarlak a szerelmemmel üldözni, mint Steve!
Kathlen lehajtott fejjel ült percekig, majd felemelte és a fiú szemébe nézett.
- Steve miatt mentem el, mert pokollá tette az életem, nem miattad.
- Azért annyit megérdemeltem volna, hogy szólsz, vagy legalább felhívsz.
- Nem mertem, mert akkor nem engedtél volna el.
- De igen, ha el akarsz menni, én nem állok az utadba, csak legalább egy magyarázatot vártam.
- Nem tudtam a számodat...
- Figyelj, nem hazugságokra vagyok kíváncsi, hanem az igazságra.
Kathlen hallgatott, Johnny merően nézte percekig.
- Szóval nem válaszolsz, akkor én mondom el az igazságot. Te rettegtél és féltél. Steve- től féltél, mert üldözött, de tőlem rettegtél, hogy mit fogok tenni, ha szó nélkül elmész, így volt?
A nő nem válaszolt.
- Te minden városból egy férfi miatt menekültél el, mert kikezdtél velük és amikor ők többet akartak, te elfutottál. Mondd miért csináltad?
- Honnan tudsz te erről?
- A barátnődtől.
- Te ezt nem érted.
- De értem, megijedtél az érzelmektől, vágytál kapcsolatokra, ezért flörtöltél mindenkivel, de a mély érzésektől féltél. Rettegtél, hogy szerelmes leszel és el kell kötelezned magad valaki mellett. Nem tudom mi az oka, de ez volt a motívum, te nem akarsz leragadni egyvalakinél.
- Nem akarok és meg van rá a jó okom!
- Azért menekülsz folyton? Egyszer ez végetér és nem marad senkid, egyedül maradsz, mint az ujjam, ezt akarod?
- Az nem érdekel, nekem nincs szükségem senkire, egyedül szeretek élni, de időnként nekem is hiányzik az ölelés, a szex, de a férfiak egy idő után többet akarnak! Ez nem kell, nem akarom! – már kiabált.
- Szóval neked csak egyéjszakás kalandok kellenek, aztán vége? Erre ott vannak a Cougar klubok, elég egy telefon, a pasi jön és másnap elfelejt.
- Van ilyen, de én nem tudok érzelem nélkül szeretkezni!
- Akkor minden világos, kell mindig egy pasi, aki megszeret, te is vonzódsz hozzá, de másnap tűnjön el, mert már zavarja a magányodat. Ez logikus, csak egy baj van, a pasik is emberek és ha megszeretnek, nem tudnak olyan könnyen elfelejteni.
- Jól látod a helyzetet.
- Szerintem te hazudsz, még önmagadnak is, más oka van a viselkedésednek, miért nem vagy őszinte, legalább nekem, egy olyan pasinak, aki kiöntötte neked a szívét és akinek sokat segítettél.
Kathlen nem válaszolt.
- És velem mi a helyzet, én is csak egy ilyen egyéjszakás kaland voltam, de éjszaka nélkül? Engem sem tudnál szeretni?
A nő csak hallgatott, nagyon megviselték a fiú szavai, de nem mutatta, még nem akart megnyílni.
- Legalább azt a hiányzó éjszakát velem tölthetnéd.
Kathlen felállt és a fiúra nézett kifejezéstelen arccal.
- Mehetünk – mondta és belekarolt.
Egy szállodai szobában feküdtek az ágyon, Johnny simogatta a nő haját.
- Azt mondtad nem tudsz érzelem nélkül szeretkezni, de amit most műveltél, felért egy szerelmi vallomással.
- Nem volt jó? – morogta a nő.
- Csodálatos volt és még nem ért véget, folytatni akarom.
- De én nem – állt fel Kathlen és a ruhájáért nyúlt.
|