Milyen ügyben?
- Családi ügyben.
Harry felkapta a telefont.
- Tessék, Bains.
- Szia, Angéla vagyok.
- Szia, valami baj van?
- Nincs – nevetett a nő – illetve az a baj, hogy Etel nagyon belejött a vásárlásba és nem tudom leállítani, már több száz dollárt elköltött, a végén nem marad egy filléred sem!
- Csak annyit vegyetek, amennyit egyszerre elbírtok, hordárt nem tudok küldeni – nevetett a fiú.
- Nem tudom, szerintem már hárman sem leszünk elegen. Mit mondjak neki, hogy leállítsam?
- Semmit, hadd örüljön, de azért Suzyt megkérdezhetnétek, mondom a mobilszámát.
- Kösz, majd beszélünk.
Délután a kórházban a nők szinte lebegtek, az ágyat gyerekruhák halmaza borította, de még nem tudtak betelni a nézegetésükkel.
- Szerintem a felét kinövi egy hét alatt – morogta Harry, de nem túl hangosan, aztán az apósa vállát átölelve kérdezte.
- Megiszunk egy sört, papa?
István Angélára nézett tanácstalanul.
- Sörözni hív!
István arcán szétterült a mosoly és élénken bólogatott.
Suzy pár nap múlva otthon volt, a család rászállt és egy perc nyugalma sem volt. Harry nem tudta mit tegyen. Elküldeni nem akarta őket, megsérteni sem, csak tűrt, de amikor ketten maradtak a hálószobában, a kezét szorította és nyugtatgatta.
- Nagyon szeretem a családomat – mondta Zsuzsa és egy nagyot sóhajtott – de ez már sok, mikor leszünk végre egyedül?
Harry másnap félrehívta Angélát valami ürüggyel és megpróbálta megmagyarázni a helyzetet.
- Nézd, én is megszerettelek benneteket és hálás vagyok, meg minden, de...
- Menjünk már a fenébe – vágott közbe a nő keserű mosollyal.
- Nem! Nem ezt mondtam, csak Suzyt nagyon fárasztja ez az állandó nyüzsgés. Én nem mondanám ezt, de ő már egyedül szeretne lenni egy kicsit.
- Értem és ne aggódj, nem sértésnek veszem és megértem őt.
- Beszélj vele, de angolul.
- Jó!
Pár perc múlva visszajött a nő, a család a gyerek körül nyüzsgött.
- Na gyerekek, holnap indulunk haza – mondta hangosan – eleget élősködtünk Harry nyakán, nem igaz?
- Máris? – nézett fel csalódottan Etelka – még a fejést meg sem mutattam neki.
- Azt megtanulja magától.
- De ha sok teje lesz?
- Azt majd megissza a férje.
Angéla nagyon határozottan intézkedett, Harry a forma kedvéért még marasztalta őket, de Angéla hajthatatlan volt.
Másnap elbúcsúztak, még meg kellett ígérniük, hogy a Karácsonyt otthon töltik. Harry kikísérte őket a repülőtérre és még el kellett szenvednie a fél óráig tartó búcsúzkodást is, aztán felszállt a gép. Angéla még szerét ejtette, hogy négyszemközt legyen a fiúval néhány percig.
- Nagyon köszönök mindent, igazán rendes voltál és nem vártad meg, hogy Zsuzsi kiboruljon.
- Én meg azt köszönöm, hogy segítettél visszaszerezni őt. Jut eszembe, már meg akartam kérdezni, nem volna kedved itt maradni?
- Aztán mit csinálnék itt?
- A titkárnőm lennél, mert Lujza a feleségem titkárnője.
- Szerintem elbír ő kettőtökkel is.
- Nem hiszem és tudod ez egy bizalmi állás, nem bíznám idegenre.
- Nagyon rendes vagy és köszönöm, de már nem tudnék itt megszokni. Nem akartam elmondani, de az utcai beszédből semmit sem értettem. Én irodalmi angolt tanultam és az amerikai szleng egészen más.
- Szóval nem a válaszod?
- Igen, de ne haragudj – megsimogatta a fiú arcát és megcsókolta.
- Na menj, mert még elbőgöm magam!
Otthon aztán már csak egymást ölelték.
- Hogyan mondtad meg Angélának? – kérdezte Suzy.
- Ahogy kell, egyenesen.
- Ne hülyéskedj, mit mondtál?
- Csak annyit, hogy menjetek már a fenébe.
- Tényleg ezt mondtad?
- Ennyire nem ismersz?
- Te hazug disznó – ütött a fiú mellére – mindig átvesz és hazudsz!
- Na végre, újra a régi Suzy vagy! – csókolta meg a feleségét és az ágy felé húzta.
- Na, mit csinálsz?
- Csak szeretni akarlak!
- Azzal még várhatsz néhány hetet – mosolygott gúnyosan a nő – remélem kibírod!
Hét év telt el az esküvő óta.
Az iroda most csendes volt, a telefonhívások is lecsökkentek, az ügyfelek nyaraltak, mert nyár volt. Mindenki nyaralt és a jogi ügyeiket szeptemberre halasztották. Harry unatkozott, nemrég fejezett be egy nagyszabású ügyet ami teljes sikerrel járt, a beperelt óriásvállalat inkább fizetett, nehogy a jó hírén csorba essen.
Suzynak is kevesebb munkája volt, a válásokat is a nyaralás utánra halasztották az ügyfelei. Otthon sem volt sok dolga a szép villában, amit egy hónapja vettek és egy jó nevű lakberendezővel rendeztették be. Harry ugyan húzta a száját a borsos számla láttán, de nem szólt, nem akarta elvenni a felesége kedvét. Ugyan némely bútordarab nem váltotta ki a tetszését és a nappalit is másképp rendezte volna be, de végül is nem volt kifogása. Igaz nem is ért rá ezzel foglalkozni, mert a per kellős közepén tartott.
A gyerekek sem voltak otthon, már egy hete Magyarországon nyaraltak, Angéla jött értük és vitte el őket. Nagyon szerettek a nagyszüleiknél nyaralni, mert ott minden meg volt engedve és annyi érdekes és szokatlan dolog volt.
Harry az íróasztalánál ült, az iratait archiválta éppen és rendezte dossziékba, Suzy lépett be az ajtón, körülnézett, az íróasztalhoz ment, felvett egy papírt, majd letette, látszott rajta, hogy kissé zavarban van.
- Harry – szólalt meg hirtelen – mondani akarok valamit – abbahagyta, az ablakhoz ment, kinézett, a negyedik emeletről remek kilátás nyílt a városra és a tengerre.
- Tessék szívem – nézett fel a férfi. Suzy hallgatott, majd zavartan folytatta.
- Ez a Saphiro ügy egyre érdekesebb...
- Erről akartál beszélni?
- Nem... igen, tudod olyan dolgok derültek ki a férjről...
- Ez nem tartozik az ügyvédi titoktartás tárgykörébe? – mosolyodott el a férfi.
- De igen... csak foglalkoztat a gondolat, hogy lehet egy férfi ennyire gonosz.
- Nem vagyunk egyformák – sóhajtotta Harry és a papírja fölé hajolt ismét.
- Akkor is – csattant fel a nő – ez már bűncselekmény!
Megfordult és kiviharzott a szobából, Harry elgondolkodva nézett utána. Mostanában Suzy kissé furcsán viselkedett, amikor hazajött nem csókolta meg, a konyhában tett-vett, aztán bevonult a fürdőszobába. Éjszaka, amikor meg akarta ölelni, elfordította a fejét és a fáradtságára hivatkozva a fal felé fordult. Többször későn jött haza és amikor rákérdezett, ingerülten válaszolt.
- Nálad még nem fordult elő, hogy későn végeztél?
- Fél kilenckor?
- Akkor! Be kellett fejeznem egy sürgős ügyet – lecsapta a táskáját és berohant a fürdőszobába.
Most is másról akart beszélni, érezte, de meggondolta magát. A Saphiro ügy egy elég jelentéktelen válóper volt, igaz a férj csúnyán viselkedett, de melyik nem, főleg, ha a felesége egyik pillanatról a másikra elé vág egy válóperes beadványt. Harrynak rossz előérzete támadt és figyelni kezdte a feleségét. Felállt és átsétált a másik irodába. Lujza, a titkárnő nem volt bent, elengedték szabadságra, tehát most két hétig mindent maguknak kellett megcsinálni.
Benyitott az ajtón, Suzy az íróasztala mögött ült tenyerébe hajtott arccal. Közelebb lépett, megsimogatta az asszony haját, Suzy idegesen kapta fel a fejét, de aztán elmosolyodott.
- Te vagy az?
- Miért, kit vártál?
- Elgondolkodtam, ne haragudj.
- Semmi baj, jól vagy?
Suzy csak bólogatott és a férjét nézte.
- Akkor jó, eljössz velem ebédelni?
- Nem vagyok éhes.
- Hozzak neked valamit?
- Kösz, egy szendvicset, meg egy pohár kávét.
Harry megfordult és kifelé indult, már az ajtóban volt, mikor a felesége utánaszólt.
- Mondd, miért vagy te mindig ilyen kedves velem?
- Mert szeretlek.
Megfordult és kilépett az ajtón, Suzy ismét a tenyerébe hajtotta az arcát.
- Mi van velem? – sóhajtotta, tudta, csak még nem volt ereje tenni valamit ellene.
Harry kedvetlenül rágcsálta a sültkrumplit, nem volt igazán éhes, csak megszokásból evett. A kis büfében nem voltak sokan, csak néhány ember ücsörgött a bárpult mellett és kólát szopogatott. Hirtelen egy kiáltás ütötte meg a fülét.
- Te szemét, megcsaltál ezzel a ribanccal! – hallotta egy nő hangját, odanézett, egy őszülő hajú nő állt feldúlt arccal az egyik asztal előtt, az asztalnál egy férfi ült, mellette egy kifestett nő. Az őszülő hajú felkapott egy tele poharat és a tartalmát a férfi arcába löttyintette.
- Elválok tőled, már haza se gyere! – kiáltotta és kirohant a büféből.
Harry elgondolkodva fordult vissza.
- Elválok tőled! – visszhangzott az agyában és egy kép tolakodott elő az emlékezetéből.
Két napja, amikor kilépett az irodájából, hogy egy pohár vizet igyon, a felesége irodájának ajtaját becsukva találta.
- Ügyfél van nála – gondolta és a vizes tartály felé fordult. Ivott, a poharat bedobta a szemetesbe és visszament az irodába. Éppen becsukta volna az ajtót, mikor nyílt a másik iroda ajtaja és egy férfi lépett ki belőle. Suzy mögötte állt mosolygó arccal, a férfi visszafordult és szájon-csókolta a nőt.
- Akkor hívlak ma este.
- Rendben, szia – köszönt el a nő és becsukta az ajtót. A férfi vidáman, kezét dörzsölve lépett ki a várószobából és szaladt le a lépcsőn. Harry megütközve állt egy darabig, majd becsukta az ajtót és leült az íróasztala mögé. Az előbbi jelenet meglepte és elkeserítette, a férfi ismerősnek tűnt, azon gondolkodott, hol látta, aztán hirtelen beugrott. Felállt és átment a felesége irodájába. Az íróasztalon egy akta volt kinyitva, elolvasta a címét.
„Kérelem házasság felbontására, Bernard Thomson kontra Amanda Bynes”
A nő a mosdóban volt, lehúzta a WC-t és kilépett, meglepetten torpant meg.
- Te mit keresel itt?
- Bejöttem, nem szabad?
- De igen, csak megijesztettél.
- Ki volt itt az előbb?
- Egy régi ismerős – válaszolt félvállról a nő és leült az asztala mögé. Becsukta az aktát és felnézett.
- Mi van?
- Semmi, nem mondod meg ki volt?
- Ne haragudj drágám, de még sok dolgom van, ne zavarj.
Harry ácsorgott egy darabig, de a nő már nem nézett fel, lassan kiment a szobából.
Ez történt két napja és a felesége viselkedése ettől kezdve változott meg gyökeresen.
Harry el volt keseredve és nem tudta mit tegyen. Nem akarta a szemébe vágni, hogy mindent látott, ebbe a hibába nem akart beleesni, mert tudta ezzel még jobban elmérgesítené a helyzetet. Vett egy szendvicset és egy pohár kávét és visszaballagott az irodába.
Este elgondolkodva ült a foteljében, hét óra volt és a felesége még nem volt otthon. Felvette a telefont és tárcsázta az iroda számát, a készülék kicsengett, de nem vette fel senki. Elővette a mobiltelefont és hívta a nőt, két csengés után felkapta.
- Mi van, mit akarsz? – hallotta ingerült hangját.
- Csak meg akartam kérdezni mit csinálsz még.
- Dolgozom, miért zavarsz?
- Az irodában kerestelek, nem vetted fel a kagylót, hol vagy most?
- Az irodában, a WC-n voltam biztos, mert nem hallottam.
- Mikor jössz haza?
- Nem tudom, sietek, ahogy tudok. Vettél valamit vacsorára?
- Vettem és kihűlt már.
- Nemsokára indulok – meg sem várva a választ kikapcsolta a készüléket. Harry újra az iroda számát hívta, a készülék sokáig csengett, de nem vette fel senki.
- Szóval máshol vagy – sóhajtotta.
Kiszaladt a házból, beugrott a kocsijába és az irodához hajtott. Az épület sötét volt, csak a földszinten világított egy ablak. Benyitott a kapun, a biztonsági őr kinézett a fülkéjéből
- Jó estét Georg – köszönt az őrnek – felszaladok egy percre.
- Csak menjen Mr. Bains.
Felment az irodába, benyitott, hirtelen maga sem tudta minek jött ide, talán valamit keresett, egy üzenetet, vagy nyomott, amiből megtudja, hol van a felesége. Nagyon aggódott miatta, nem azért, mert valakivel van, vagy elment hozzá, hanem az egészségéért és a biztonságáért.
Körülnézett az irodában, a perirat most nem volt elől, a fiókokat nem nyitotta ki, csak nézegetett. A telefon mellett egy jegyzettömb állt, mellette toll, felemelte a tömböt, írás nem volt rajta, visszatette. Az íróasztalt nézegette, minden papírt felemelt, de nem talált semmit. Megpróbálta kihúzni a fiókot, de nem jött, be volt zárva. Elcsodálkozott, eddig nem volt bezárva, mi történt? Egymás elől sohasem zártak be semmit, ez furcsa volt és elgondolkodtató. Meggyújtotta az íróasztali lámpát, a sárgás fény bevilágított az asztal sötét zugaiba is, de ott sem volt semmi. Hirtelen pillantása a jegyzettömbre esett, a fény most oldalról érte és a tömbön benyomódások látszottak, egy írás nyomai. Valaki írt a felső lapra és a tollat erősen nyomta meg, az írás átnyomódott az alsó lapra is. A papírt a fénybe tartotta és néhány szót már el tudott olvasni:
„Regent szálló, 316-os szoba. B.”
Elsápadt, most már tudta hol van a felesége. Elővette a mobilját és hívta az asszonyt.
- Hol vagy drágám, még dolgozol?
- Most indulok – hallotta a nő ideges hangját – fél óra múlva otthon vagyok.
Még akart mondani valamit, de a nő kikapcsolta a telefont.
Elgondolkodva ült le az íróasztal mögé és egy emlék jutott az eszébe, de nem volt boldog tőle. Bernard volt az előző szerelme, a kezét is megkérte, de aztán lebukott, elvette mégis Amandát, de most válnak. Az már nem érdekelte, hogy miért, csak az keserítette el, hogy ismét felbukkant Suzanne életében. Most már mindent tudott, bezárta az irodát és leszaladt a lépcsőn. A portásfülke előtt megtorpant.
- Mondja Georg, a feleségem mikor ment el?
- Úgy hat óra tájban, de miért kérdezi Mr. Bains?
- Mert még nincs otthon.
- Mire hazaér, már biztosan otthon lesz – mosolyodott el az őr és két ujját a sapkájához emelte.
- Köszönöm és jó éjszakát.
Otthon volt már és egy doboz sört bontott fel, hogy megnyugodjon, Suzy tíz perc múlva otthon volt. Vidáman lépett be az ajtón, letette a táskáját és úgy ruhástul berogyott egy fotelbe.
- Phü, hosszú napom volt – mondta köszönés helyett.
- Igazán és mit csináltál?
- Egy ügyféllel tárgyaltam, mesélt, csak mesélt, nem bírta abbahagyni.
- Neve is van annak az ügyfélnek?
- Amikor elkezdtük ezt a foglalkozást, megállapodtunk valamiben – mondta ingerülten a férje felé fordulva – abban, hogy nem kérdezősködünk, betartjuk az ügyvédi titoktartás szabályait.
- Értem, de akkor miért kezdtél mesélni a Shapiro ügyről?
- Ha magamtól mondok el dolgokat, az más.
Felugrott és kiszaladt a szobából.
- Nekem nincsenek titkaim előtted – mondta Harry, Suzy megtorpant, de aztán továbbment szó nélkül.
Harry először ki akart tálalni, de meggondolta magát, mert egy bizarr terv ötlött fel agyában.
- Ki kell ugratni a nyulat a bokorból!
Felállt, egy darab papírt vett elő, ráírt egy sort, meg egy hosszú számot és betette a zakója zsebébe, ami az előszobában volt felakasztva. Úgy tette a zsebbe, hogy a széle kilátszódjon és szinte hívogassa a szemet, hogy nézze meg.
Most már megnyugodva ment vissza a szobába, Suzyt már ott találta.
- Akarsz TV-t nézni drágám? – kérdezte.
- Nem, nagyon fáradt vagyok.
- Nem akarsz mesélni valamit?
- Mit meséljek – fordult hirtelen felé – fáradt vagyok, nem látod? Egész nap dolgozom, pihenni szeretnék!
- Rendben, jó éjszakát.
Éjjel azért megpróbálta megölelni, de Suzy megint elfordult.
Másnap reggel, mikor az irodába indultak, Harry elégedetten nyugtázta, hogy a papír eltűnt a zakója zsebéből. Bevitte az asszonyt az irodába, Suzy egész úton meglepően csendes volt, alig szólalt meg, ő még bement a bisztróba reggeliért, aztán felszaladt az emeletre. Délelőtt volt egy ügyfele, azt hamar lerázta, aztán átment a nő szobájába, de az ajtót zárva találta. Meglepődött és visszaballagott a saját szobájába.
Egy óra múlva nyílt az ajtó, Suzy jött be és lecsapott egy iratot az asztalra, majd megfordult és kiviharzott, de az ajtóban megtorpant.
- Írd alá és hozd be! – mondta és kilépett.
Harry felvette az iratot, egy válóperes irat volt és a nevére szólt.
- Nocsak – mondta – túllőttünk a célon?
Felvette a telefont és egy számot tárcsázott.
- Parker iroda? Harry Bains vagyok, Frank te vagy az?
- Szia, volna egy sürgős megbízásom.
- Nem, nem gyilkosokat keresek, csak egy nőt, a neve Amanda Bynes, y-nal!
- Férjezett, az asszonyneve: Mrs. Thomson.
- Csak arra vagyok kíváncsi jelenleg hol van, mert a férje itt volt és el akar válni.
- Nem, semmi törvénytelenre nem akarlak rávenni, csak annyi kell, amit elmondtam.
- Esetleg még annyit, van-e gyermeke.
- Köszönöm, mikorra tudod szállítani?
- Egy óra múlva? Remek!
Elővett egy aktát, átnézte, írt egy feljegyzést és amikor kész lett, már eltelt egy óra. Csörgött a telefonja, felvette.
- Frank te vagy? Ezt nevezem, gyors és pontos munka!
- Szóval kórházban van, mi baja?
- Úristen, ezt nem gondoltam, ki volt a hibás?
- Értem és köszönöm. Elfaxolnád ezt nekem?
|