Két férfi beszélget VIII.
Y egy üzletből lépett ki és beleütközött X-be, mindketten meglepetten néztek egymásra.
- De jó, hogy találkoztunk – jött meg Y hangja – már hívni akartalak.
- Csak erre jártam, de te mit keresel itt?
- Talán csak szabad vásárolnom – nézett megütközve a barátjára Y.
- Igaz, de női fehérneműt?
- Nem magamnak vettem – mondta a férfi epésen.
- Gondoltam, talán Kamillának?
- Holnap lesz a születésnapja, gondoltam meglepem.
- Nagyon helyes, de miért akartál hívni?
- Hallottam egy történetet, arra gondoltam, elmesélem.
- Nagyszerű, de ne itt, mit szólnál egy vacsorához nálam?
- Remek, megint azt a Thai ételt főzöd?
- Nem, egészen mást, ez is keleti recept, távolkeleti.
- Kíváncsi vagyok.
- Akkor eljössz? Hozhatod Kamillát is.
- Ő ma nem ér rá, a barátnőjét látogatja meg, mert vigasztalásra szorul.
- Valami baj történt?
- Egy tragédia érte, éppen ezt akarom elmesélni neked.
- Akkor ne lődd le a poént, majd este, várlak!
Este hétkor már a szép budai lakás ajtajában állt Y, de most nem lihegett.
- Most arra jöttem, amerre a múltkor mondtad, a füvön át, tényleg közelebb van!
- Örülök, na gyere be!
Bevezette a barátját, a nyitott konyhaajtón finom illatok áradtak, a tűzhelyen egy lábasban főtt valami. A konyhaasztalon különböző ismeretlen fűszerek sorakoztak, egy üvegtálban valami fehéres öntet volt.
- Mindjárt kész, addig iszunk valamit – terelte be a férfit X a szobába.
- Jó illata van – jegyezte meg Y és leült az asztal mellé, ahol már a tányérok ki voltak készítve és néhány pohár.
- Rögtön jövök – szaladt ki a konyhába X és a lábast lekapta a tűzhelyről, de rögtön visszajött kezében egy üveg borral.
- Ezt a bort egy kedves ismerősöm küldte, van egy szép szőlője Tokaj Hegyalján.
- Akkor biztos finom!
- Az, na egészségedre! – emelte fel a poharát X mosolyogva.
- Ha leülsz, mesélek – mondta Y és lehajtotta a pohár tartalmát.
- Majd vacsora után – kiáltotta X és ismét kirobogott a konyhába.
Pár perc múlva bejött, a kezében egy tállal és letette az asztalra, majd kiszaladt a fűszerekért.
- Ez egy halétel kínai módra különleges mártásban, remélem ízleni fog.
- De ugye nem nyers?
- Nem, ez főtt a tűzhelyen, amikor beléptél.
Szedett a tányérokra és leült, de közben a barátja arcát leste.
- Na milyen?
- Mmm, ez tényleg finom – Y alig bírt megszólalni – honnan ismered?
- Nem fogod elhinni, a múltkor egy kis kínai étterem nyílt itt a közelben és betévedtem hozzájuk. Ezt rendeltem találomra és nekem is ízlett.
- Elárulták a receptjét? – csodálkozott Y.
- Összebarátkoztam a tulajjal, mert segítettem neki beindítani a fényreklámokat, akkor mondta el.
Már csak a bort kortyolgatták, X elgondolkodó arccal nézte a barátját.
- Valami szomorú történetről beszéltél.
- Igen, ezt is Kamilla mesélte, a barátnőjével esett meg, Kornéliával. Én nem ismerem a nőt, pontosabban Kamilla egyetlen barátnőjét sem ismerem, tehát csak az ő véleményére hagyatkozhatok. Szerinte Kornélia elég excentrikus, szereti a társaságot, szeret ismerkedni és mindenkinek kitárulkozik, kissé különc, eredetieskedő nő.
- Furcsa nő lehet – jegyezte meg X.
- Hat éve elvált, már volt három férje, de egy se húzta ki nála öt évnél tovább. A második férjétől lett egy lánya, Ágota szép fekete hajú, tizennyolc éves lány, idén érettségizett. A továbbiakat Kamilla szavaival folytatom.
- A múltkor összefutottam Kornéliával, már néhány éve nem találkoztunk, ezért beültünk egy presszóba kicsit dumálni. Ez még két hete volt és csak azért mesélem el, mert hétfőn felhívott, találkoztunk és eldicsekedett valamivel, de nem mondom el előre, mert nem fogod érteni.
- Akkor kezdd elölről – mondtam és érdeklődve ültem le kedvenc fotelomba. Kamilla a rekamié szélére ült szemben velem és kissé előrehajolva mesélni kezdett.
- Szóval a múltkor eldicsekedett, hogy az interneten megismerkedett valakivel és szorgalmasan leveleznek. Amikor rákérdeztem, hogy kivel, csak annyit mondott titokzatos arccal, hogy egy jóakarójukkal.
- Tudom mit akartál kérdezni – válaszolta rejtélyes arccal – de csak annyit mondhatok, nagyon szerencsések vagyunk, hogy megismerhettük!
- Kicsodát? – emeltem fel a hangom.
- Egy férfit, egy ügyvédet, tudod nagyon sok e-mailt kapunk, naponta százat mindenhonnan és ez is köztük volt. Már több ízben olvastam egy felhívást, amiben egy haldokló arab milliomos keres megbízható munkatársat, hogy a vagyonát segítsen elrendezni.
- Egy milliomos? – csodálkoztam rá.
- Igen – válaszolta boldog arccal – de ne kérdezd a nevét, mert úgysem mondom meg!
- Nem a neve érdekel, de hittél neki?
- Eleinte gyanakodtam, de amikor egy levelet kaptunk Kairóból, már tudtam, hogy igaz!
- Te válaszoltál neki?
- Igen, mit csodálkozol, kíváncsi voltam mit akar.
- Kinek válaszoltál, a milliomosnak?
- Neki. Küldtem egy e-mailt és jelentkeztem, erre kaptam a levelet.
- Na és mit írt?
- A levelet már az ügyvédje küldte, mert a megbízója szerint, csak a magyarok elég önzetlenek és megbízhatók erre a feladatra. Azt is írta, hogy már több országból jelentkeztek, mert csábította őket a várható nyereség, de igen hamar rájöttek, hogy mindenki csak a pénzüket akarta.
- Ez furcsa – szóltam közbe – miből gondolta, hogy csak a magyarok megbízhatók?
- Ej, nem tudod elképzelni, hogy jó hírünk van a világban? – nézett rám szemrehányóan Kornélia.
- De el tudom képzelni, csak nem hiszem el!
- Nem tudom miért mesélem el ezt neked – dőlt hátra a székben Nelli és kissé elfordult.
- Jól van, ne haragudj, mondd tovább – válaszoltam, mert nem akartam elijeszteni, meg kíváncsi is voltam a történetre.
- Biztos csak azért mondod, mert irigykedsz!
- Nellikém, ilyennek ismersz engem?
- Nem, csak csodálkozom.
- Tudod én is sok mindent hallok, azért vagyok kissé szkeptikus, de folytasd kérlek!
- Na jó. Az ügyvéd azt írta, hogy konzultált a megbízójával és együtt az én levelemet találták a legalkalmasabbnak arra, hogy válaszoljanak rá. Még azt is írta, hogy két másik ajánlkozón is gondolkodnak, egy cseh nőn és egy osztrák férfin, de előbb minket szeretnének megismerni közelebbről. Tudod, amikor ezt olvastam, már minden kétségem eloszlott, ezek komoly emberek és komolyan gondolják, amit írtak.
- Biztos vagy te ebben? – kérdeztem, de rögtön meg is bántam, mert Kornélia csúnyán nézett rám.
- Jaj, bocs, csak kiszaladt a számon – mondtam gyorsan és vártam a folytatást.
- Nagyon megörültünk a levélnek – folytatta Nelli, de én közbevágtam.
- Örültünk, többesszám?
- Ágota és én, tudod a lányom.
- Jé, el is felejtettem, hogy lányod is van, mennyi idős?
- Tizennyolc, idén érettségizett és megvan a középfokúja is angolból.
- Angolul leveleztetek?
- Persze – nézett rám furcsán Nelli – arabul nem tudunk!
- Aztán? Folytasd kérlek!
- Megörültünk és válaszoltunk rá. Megadtuk az adatainkat, mindkettőnkét, mert az ügyvéd kérte, hogy a rokonságról is írjunk és küldjünk fényképeket is. Megírtam, hogy nincs más élő rokonunk, én elváltam és csak Ágival élünk kettesben.
- Mit válaszolt, válaszolt egyáltalán?
- Persze, hogy válaszolt, ez egy hónapja volt és azt írta, hogy megbeszélte a megbízójával és ők Ágit választották ki a képek alapján a feladatra.
- Miért nem téged?
- Mert Ági fekete és az arabnak ő tetszett meg.
- Nem furcsa ez? Nem kezdtél gyanakodni?
- Eleinte igen, mert furcsálltam, hogy egy fiatal tapasztalatlan lányt akar megbízni egy komoly feladattal, de a következő levél meggyőzött.
- Tehát volt következő levél is.
- Még más is volt, de azt majd később. Szóval a milliomos haldoklik, már nem sok ideje van hátra, ezért sürget az idő. Abban állapodtak meg, hogy Ágit a lányaként fogja bemutatni és az örökségből egy tetemes részt ráírat, ha segít a vagyont szétosztani az örökösök között. Ágotát balkézről jött lányaként mutatja be a többieknek, aki egy korábbi magyarországi látogatása alkalmával fogant.
- Én itt már gyanakodtam volna – szóltam közbe – nem hiszem el, hogy egy fénykép alapján már a lányaként akarja bemutatni?!
- Látod ez vagy te, folyton gyanakodsz és el sem tudod képzelni, hogy rendes emberek is vannak a világon!
- De Ági fehér bőrű, magyar és legfőképp keresztény!
- Látom, hogy kár volt elmesélnem – sértődött meg ismét Kornélia – te nem hiszel el semmit.
- Szeretném, de nagyon furcsa!
- Mi a furcsa ebben? Az a milliomos, Juszuf Ali, járt Magyarországon és akadt egy nő, aki lefeküdt vele és terhes lett! Mi ebben a meglepő?
- Nem ez a meglepő, hanem az, hogy ez most derült ki, senki sem fog hinni neki.
- Az már az ő dolga, a mi dolgunk csak az, hogy felkészítsük Ágit az utazásra.
- Szóval már utazásról is szó volt?
- Igen. Ezt a mesét adta be a rokonságnak és azt írta most már minden rendben van, csak küldjem el Ági orvosi leleteit és a vérképét, mert biztosítást akar kötni a nevére.
- A vérképét és a leleteit, mi ez?
- Mi lenne, egészségbiztosítás és minden adatra szükség van, legfőképp arra, hogy Ági egészséges-e.
- Szóval te orvosi vizsgálatra küldted a lányod és elküldted a leleteit Kairóba? – kérdeztem döbbenten.
- Így van és ezek után felhívott telefonon! Ági beszélt vele, mert én nem tudok jól angolul és azt mondta, nagyon örül, hogy megismerheti. Megbeszélték, hogy két hét múlva indul a kairói géppel, a reptéren fogja várni és átad neki ezer dollár készpénzt a legsürgősebb kiadásaira és a szállodaszámlára.
- Ez mikor volt? – kérdeztem idegesen, mert eszembe jutott valami.
- Két hete.
- Ezek szerint Ágota már elment?
- El, hétfőn. A kairói reptérről felhívott és azt mondta a program némileg változott, egy ember várta, aki elviszi a szállodába és ott fog találkozni az ügyvéddel. Jól van, mindenkit csókoltat és nagyon szép minden, csak rettentő meleg van.
- Nagyon rémülten nézhettem rá, mert megjegyezte:
- Te nem is örülsz, mert én boldog vagyok, most már minden rendben lesz, Ági néhány hétig kint lesz, aztán lehet, hogy én is utánamegyek.
- Mondd, te nem aggódsz? – kérdeztem óvatosan.
- Miért aggódnék, minden a terv szerint halad, most már nem jöhet közbe semmi.
- Ez igaz, már nem jöhet közbe semmi, csak lehet, hogy a lányodat soha többé nem látod!
- Te egy vészmadár vagy – ugrott fel Kornélia – nem is hallgatlak tovább! – kiviharzott a presszóból.
Y itt megállt és maga elé meredt, majd felnézett a barátjára.
- Te mit gondolsz erről?
- Ez a vége, ennyi? – kérdezte csodálkozva X.
- Nem, folytatódik, csak kíváncsi vagyok a véleményedre.
- Hát nem is tudom, csodálkozom, ennyire hiszékeny emberrel még nem találkoztam.
- Ugye? Én is ezt gondoltam, de Kamilla folytatta.
- Tulajdonképpen semmit sem tudtam a fejleményekről egészen a múlt hétfőig, mert nem találkoztam Kornéliával, de meg voltam döbbenve. Nekem eszembe sem jutott volna elengedni a lányomat – ha volna – egy idegen országba egyedül ilyen kevés információ alapján.
- Te csak az információt kevesled? – néztem rá csodálkozva.
- Azt is, de más is az eszembe jutott. Mi késztet egy arab milliomost arra, hogy idegen segítséget kérjen a vagyona elosztásához? Aztán miért egy fiatal lányt választ? Meg az is, hogy csupán levelek alapján olyan bizalmas dologgal bízza meg, mint a pénzkezelés?
- Állj! – szóltam közbe – te abból indulsz ki, hogy az az arab igazat mondott?
|