Hirtelen elhatározott valamit és csomagolni kezdett. Másnap az irodában felhívta a fontos ügyfeleit és közölte velük, hogy szabadságra megy, augusztus végéig ne keressék.
Megbeszélt mindent a titkárnővel és felhívta a repteret, helyet foglalt a másnapi budapesti járatra.
Délután már Ferihegyen volt, a taxi kivitte a kertvárosba és a szép kis ház előtt szállt ki.
Egy kicsit félve állt ott, mintha tilosban járna, az utca kihalt volt, a kertben sem látott mozgást és megrémült, nem tudta itthon találja-e őket, mert nem beszélt meg semmit velük. Most Angéla házát figyelte, ott sem volt mozgás, de ahogy a kerítéshez közel ment, mintha egy nő alakját vette volna észre hátul egy nyugágyban. Félve nyomta meg a csengőt és várt. Egy kis zajt hallott, nyílt a kapu és Angéla állt előtte meglepett arccal.
- Te vagy az? – derült fel a nő arca és repült felé, megölelte és sokáig szorította magához.
- De jó, hogy eljöttél!
- Jól vagy? – jött meg Harry hangja, a nő csak bólogatni tudott.
- Váratlanul jöttem, nem baj?
- Miért lenne baj, úgy örülök neked, gyere be!
- Nekem lett igazam – nézett a fiú szemébe és leültette a verandán.
- Miben lett igazad?
- Azt mondta mindenki, hogy többet nem fogsz eljönni, mert félsz.
- Én félek – csodálkozott – ezt ki mondta?
- István, meg az egész család, nagyon utálnak téged.
- Engem utálnak? – A fiú hangja döbbent volt, most már valami nagyon rosszra gondolt, mert nem tudta Suzy mit hazudott össze nekik.
- Miért utálnak?
- Mert megcsaltad Zsuzsát és el akarsz válni.
- Mit csináltam?
- Elválsz, azt mondta... te ez biztos?
- Mi biztos, most már mondj el mindent, mert nem értem tényleg el akarsz válni?
- Erre nem lehet egy szóval felelni, majd én is mesélek.
- Értem, a dolog kétesélyes.
- Igen, de adnál valamit, ma még nem ettem semmit.
- Főzök egy finom lecsót, biztos ízleni fog.
Bementek a konyhába, Angéla nekilátott, Harry elbűvölten figyelte.
- A gyerekek hogy vannak?
- Már vártam ezt a kérdést, jól, de minden nap emlegetnek téged.
- Most hol vannak?
- Kirándultak a Dunakanyarba, nemsokára hazajönnek. Az egész család elment.
- Suzy is?
- Persze.
- Ő hogy van?
- Nincs jól, egész nap szótlan, még nem hallottam nevetni mióta hazajött.
- Te beszéltél vele?
- Csak egyszer, nem jön át, mert azt mondtam, téged is meg kéne hallgatni.
- Szóval elkönyvelték, hogy a pártomon állsz.
- Biztos. Na készen is vagyok, már ehetünk.
Kivitték a tányérokat és leültek a verandán vacsorázni.
- Most már mesélsz? – nézett rá mosolyogva a nő.
- Rendben, hol kezdjem?
- Akkor legjobb lesz, ha én kérdezek.
- Hallgatlak.
- Na szóval, hogy volt az a Bernard ügy?
Harry elmondta részletesen és még arra is kitért milyen aljasul viselkedett a feleségével.
- Suzy hitt neki és nála volt három alkalommal, csak én rájöttem és csapdát állítottam nekik.
- Nekünk úgy mesélte, hogy te nem hittél neki, nem csalt meg, csak a válást akarta megbeszélni, de nem tudott a balesetről.
- A balesetről valóban nem tudott, de sajnos lefeküdt vele, bár nem tudom miért.
- Azt hitte, te visszatértél a régi menyasszonyodhoz.
- Igen nagyfokú hiszékenységre vall, de lehet hogy igaz.
- Te hányszor csaltad meg?
- Arra a beszélgetésre gondolsz, amikor elmondtunk egymásnak mindent?
- Arra, ő kiszedte belőled, hogy sokszor megcsaltad és nem hitted el, hogy ő hűséges volt hozzád.
- Talán fordítva. Ő csalt meg a saját bevallása szerint kétszer, én csak elcsábultam, de nem tudtam végigcsinálni.
- Na-na!
- Jó, nem kell hinned nekem, pedig igaz!
Elmondta a körülményeket és várta a következő kérdést, Angéla elgondolkodó arccal nézte.
- Hiszek neked – mondta végül – mert így logikus, csak azt nem értem mi ez a válás- dolog.
- Nem akartam válni, de amikor végre őszintén beszélgettünk, először hazudni próbált, aztán meg nem hitt nekem, ekkor mondtam, hogy elválok.
- Most is el akarsz válni?
- Nehéz kérdés, szeretem őt minden hibája ellenére, de ő már nem hisz nekem. Sose hitt, minden hazugságot bevett és az igazságra nem volt vevő.
- Sajnos ez családi vonás nálunk, annak nem hiszünk, akit szeretünk.
- Egyébként már ő is válni akar.
- Ezek szerint te meggondoltad magad? – mosolyodott el végre a nő.
- Hát igen, tudod nagyon hiányzik, meg minden és azért jöttem el, mert beszélni akarok vele.
- Nem lesz könnyű, mert még velem sem akar szóbaállni.
- Meddig maradhatok nálad?
- Ameddig akarsz.
- Köszönöm.
Nyílt a szomszéd ház kapuja, hazaérkezett a család. A gyerekek szaladtak be először, utánuk a szülők, legutoljára Tamás lépett be, Harry elkomorult.
- Még ez is – morogta.
A lányok vették először észre őt, Agnes a kerítéshez szaladt, a kis Claire utána.
- Apa! Apa! De jó, hogy itt vagy!
- Édeseim – guggolt le és a kezét átnyújtotta a lécek között, Agnes ráhajtotta szép szőke fejét.
- Gyerekek, gyertek vissza! – kiáltotta István és ellenségesen méregette Harryt, de nem jött közelebb.
- Azt mondtam nem mehettek át – hallotta Etelka hangját, de a két gyerek nem hallgatott rá. Zsuzsa csak állt a házfalnál és piros arccal nézte őt.
- Angi engedj be! – kiáltotta Agnes és a húga kezét megfogva a kapuhoz szaladt.
- Azt mondtam nem mehettek át! – kiáltotta Etelka, de a gyerekek nem hallgattak rá, átszaladtak a szomszédba. Angéla beengedte őket és a két kislány szinte repült az apja karjába. Nem tudták hogyan öleljék, szinte belebújtak, Harry csak simogatta a hajukat és ölelte őket könnyes szemmel.
- A nagyi azt mondta nem jössz el, mert becsaptál minket, meg azt is mondta, hogy ne szeressünk, mert rossz ember vagy, de én nem hittem neki és Claire sem.
- Ti tudtok beszélni a nagyival? – csodálkozott a férfi.
- Igen – mondta büszkén Agnes – megtanultunk magyarul.
- Örülök neki, de mondd édesem, Angélához miért nem jöttetek át?
- Azt sem engedték mióta anya hazajött.
- Pedig ő nagyon jó ember.
- Tudom – mosolygott Agnes és megölelte megint az apját.
- Apa, szeretlek – szólalt meg selypítve Claire és a férfinek könny szökött a szemébe. Angéla mellettük állt és ő is könnyezett.
- Én is szeretlek kicsim – sóhajtotta és gombóc volt a torkában.
A kerítés mellett Zsuzsa állt és nézte őket bosszús arccal. Most a férjéhez fordult.
- Te mit keresel itt?
- Szervusz Suzy – emelte rá a tekintetét a férfi.
- Szia, minek jöttél?
- Mert látni akartalak és a gyerekeket is.
- A gyerekeket hazavittem volna.
- Nem győztem kivárni, de azt mondtad nem korlátozod a láthatást.
- Meddig maradsz?
- Ameddig kedvem tartja, vagy amíg Angéla ki nem dob.
- Két napig láthatod őket, aztán menj el.
- Nem te fogod megmondani mikor menjek el – mondta nyugodt hangon, Suzy arca egyre pirosabb lett. Harry most a házfalnál ácsorgó Tamást nézte.
- Ez hogy kerül ide?
- Semmi közöd hozzá.
- Vele is lefeküdtél?
- És ha igen, már nem tartozom neked számadással.
- De igen, még a feleségem vagy!
- Akkor sincs közöd hozzá, egyébként nem feküdtem le senkivel, ha mindent tudni akarsz!
- Igen, mindent tudni akarok, már megmondtam.
- Aláírtad a válókeresetet?
- Aláírtam és elhoztam.
- Add ide, majd beadom én.
- Nem kéne előbb beszélnünk?
- Már mindent megbeszéltünk, nincs több mondanivalóm.
- De nekem van! A gyerekeket ellenem neveled, megtiltod, hogy szóbaálljanak velem és Angélával, mondd milyen ember vagy?
- Nem olyan mint te, egy hazug disznó, aki állandóan megcsal és hazudik nekem, meg a gyerekeknek. Azt gondolod elhiszem, hogy szereted őket? Minek jöttél ide, már megnyugodtunk és akkor beállítasz! Tűnj el innen, de gyorsan!
Egyre jobban belelovalta magát, már kiabált piros arccal.
- Mi történt veled – csodálkozott rá a férje – otthon még normális voltál!
- Nem én változtam meg, hanem te és most már hagyj békén!
- Ha megcsalásról beszélsz, először magadra gondolj és higgadj le, még beszélünk.
Elfordult a kerítéstől, Zsuzsa egyre idegesebb lett, most már kezdett magához térni és rájött miket vágott a férje fejéhez.
- Add ide a válási papírokat!
Harry a zsebébe nyúlt és átadta.
- Köszönöm – mondta epésen és a ház felé indult.
- Apa, anya miért veszekedett veled? – kérdezte Agnes, mert ő a korához képest nagyon értelmes volt.
- Anya ideges és olyankor nem tudja mit beszél, de majd megnyugszik, de téged és a húgodat nagyon szeret.
- Tudom, de téged is szeretnie kéne.
- Úgy gondolod?
- Úgy gondolom – bólogatott komoly arccal az öt éves kislány.
A ház felől Zsuzsa kiáltása harsant.
- Te mit akarsz még itt, tűnj már el, nem hívtalak!
Tamás kioldalgott a kapun.
Zsuzsa belépett a házba, az anyja szólt ki a konyhából.
- Gyere enni drágám és hozd Tamást is, neki is készítettem vacsorát.
- Mit akarsz folyton Tamástól? – válaszolt Zsuzsa.
- Hát egész nap velünk volt, nem örülsz neki?
- Nem örülök, mert nem én hívtam.
- De olyan jól elvolt a lányokkal is.
- Egy fenét, még labdázni sem akart velük, folyton utánam koslatott.
- De hát szeret téged, megmondta és csak azért hívtam, hogy legyen társaságod.
- Az én társaságom a gyerekeim, nem egy hazug disznó.
- Nem hazudott, csak meg volt ijedve.
- Na most már elég, elmegyek, mert itt sincs nyugtom. Azért jöttem haza, hogy pihenjek és gondolkodjak, nem ezzel a tetűvel mászkáljak!
- Jól van, ha nem akarod, nem hívom többet.
Beszaladt a szobába és lerogyott az ágyra. Megrohanták az emlékek, a csodálatos együttlétek és a viharos szeretkezések. Behunyta a szemét és odaképzelte Harryt maga mellé, egy nagyot sóhajtott és kinyitotta. elővette a beadványt és idegesen lapozott az utolsó oldalra, az aláírást kereste. Az aláírás helyén egyetlen szó állt nagy betűkkel, magyarul: SZERETLEK!
Nézte a papírt, majd dühösen összegyűrte.
- A mocskos disznó, hülyének néz!
Majd minden átmenet nélkül zokogni kezdett. Sokáig sírt, a könnyei nem tudtak elapadni, majd kisimította a papírt és sokáig nézte a könnyein át.
A gyerekek nem tudtak betelni az apjukkal, Harry sem tudta elküldeni őket, pedig már eljött a lefekvés ideje. Mesélt nekik és bohóckodott, a kislányok nagyokat kacagtak és folyton ölelgették őt.
- Tudod jó a nagyinál, de veled sokkal jobb – mondta Agnes és rajongó tekintettel nézte az apját.
- Most már át kell mennetek – szólalt meg Angéla.
- De apa, hadd aludjunk veled!
- Sajnos nem lehet, édesanyátok haragudni fog és a saját ágyatok sokkal kényelmesebb.
- De akkor is én veled akarok aludni – tört ki a makacsság Agnesből.
- Én is szeretném, de sajnos nem lehet, de megígérem, nemsokára újra együtt leszünk.
- És akkor nem válunk el soha?
- Soha többé!
A két kislány átszaladt a másik házba és közben be nem állt a kis szájuk, de arra vigyáztak, hogy angolul mondják.
Zsuzsa sokáig feküdt az ágyában nyitott szemmel és gondolkodott. Arra már régen rájött, hogy ő rontotta el a házasságát azzal, hogy nem volt őszinte, de már nem tudta jóvá tenni. Megpróbált más férfiakra gondolni, de folyton összehasonlította őket és rendre alulmaradtak a férjével szemben. Érezte, hogy Harry nem csak a gyerekek miatt jött ide, hanem talán miatta is, de nem volt biztos benne. Szerette a férjét, ezt biztosan tudta és már régen megbocsátott neki, de megkérdezni, kezdeményezni nem akart.
- Beszélnem kell vele, nem úszom meg – sóhajtotta és megpróbált aludni.
Reggel Suzy elég későn ébredt, csak hajnalban aludt el, a bűntudat nem hagyta nyugodni. Tudta, hogy makacsságával még azt a kevés esélyt is elrontotta, ami a kibékülésből maradt. Kicsoszogott a konyhába, a két lány éppen reggelizett.
- Gyerekek, ma elmegyünk a vidámparkba – jelentette ki Etelka a szokottnál hangosabban.
- Apát is visszük magunkkal? – kérdezte Agnes.
- Nem kicsim, csak anya jön velünk.
- Akkor én nem megyek – jelentette ki a kislány.
- Én sem – mondta selypítve a három éves húga.
- De édeseim, nagyon sok játék van ott és nagyon jól fogjátok érezni magatokat.
- Anyu, vigyük aput is.
- Most nem bogaram és én sem megyek, de ti menjetek el a papával és a mamával.
- Te miért nem jössz?
- Mert beszélni szeretnék az apátokkal.
- Értem – mondta a kissé koravén Agnes – de mire hazajövünk, békülj ki vele, megígéred?
A gyerekek elmentek, Harry csak annyit látott, hogy Suzy nem megy velük, Először arra gondolt, hogy Tamást várja, de a fiú sem jött. Kint ültek a verandán Angélával és beszélgettek, fél óra múlva feltűnt a nő, a kerítéshez jött és átszólt.
- Ha akarod, most beszélhetünk.
- Átjönnél?
- Jó, de négyszemközt szerettem volna.
- Majd én bemegyek, úgyis főznöm kell, meg be sem ágyaztam még – állt fel Angéla és bement a házba. Zsuzsa átsétált a szomszédba és leült a kerti asztalhoz a fiúval szemben.
Sokáig nézték egymást, a fiú szemében már vágyakozás volt, a nő szemében csak remény.
- Jól vagy? – kérdezte Suzy.
- Köszönöm, voltam már jobban is.
- Valami bánt?
- Igen, tudod a szerelmem megcsalt és nem akar nekem megbocsátani.
- Talán te csaltad meg a szerelmedet.
- Nem, ő volt az, de én sem voltam teljesen ártatlan.
- Most mi lesz?
- El akarunk válni, de a gyerekek nem akarják.
- Vannak gyerekeitek is?
- Két gyönyörű kislányunk, édesek és okosak.
- Szépek lehetnek.
- Igen, nagyon szépek.
- Most mi lesz?
- Nem tudom, én el akartam válni, mert a szerelmem megcsalt és hazudott, nem merte bevallani az igazságot, meg nem hitt nekem.
- Te hittél neki?
- Végül igen, mert sikerült megtudnom mindent, de ő elrohant messzire.
- Utánamentél?
- Utánamentem, de úgy tűnik nem volt értelme.
- Miért?
- Mert továbbra sem hisz nekem és már ő sem akar harcolni a házasságunkért, válni akar.
- Lehet, hogy van valakije?
- Lehet, bár tagadja és én próbálok hinni neki.
- Miért?
- Mert nagyon hiányzik. Tudod, mikor reggel felkelek, az ágy üres mellettem és az olyan borzasztó.
- Beszéltél vele?
- Beszéltem, de nem volt értelme, ő csak hajtogatja a magáét és továbbra sem hisz nekem.
- Akkor most mi lesz?
- Nem tudom, te mit tanácsolsz?
- Még egyszer beszélnetek kéne és bocsánatot kérned tőle.
- De nincs miért, nem én csaltam meg és hittem neki, míg meg nem bizonyosodtam az ellenkezőjéről.
- Akkor nem tudom mit kéne tenned, talán el kéne menned.
- De nem tudok.
- Az baj. Ennyire szereted?
- Az életemnél is jobban.
- És ő szeret téged?
- Meg kéne kérdeznem, de nem merem.
- Miért nem?
- Mert akkor hinnem kéne neki és még nem tudok.
- Miért nem tudsz hinni?
- Látod nagyon sok itt a miért és nem tudom a válaszokat. Talán neki kéne adnia egy kis jelet, hogy tudjam merre induljak.
- Talán.
- Te nem így gondolod?
- Talán, mondtam már és azt gondolom – egy pillanatra megállt, elgondolkodott, de aztán folytatta a fiú szemébe nézve – a gyerekek kedvéért nem kéne elválnotok.
- Csak a gyerekek kedvéért? És mi lesz a boldogsággal?
- Az csak tűnő dolog.
- Te így gondolod?
- Csak így.
|