KOLLÉGISTÁK 1.
Kollégisták



Nyílt az előadóterem ajtaja, Harrison Bains óvakodott be rajta, egy fiatal, utolsó éves joghallgató, bocsánatkérő mosollyal pillantott az előadóra, majd fejét lehúzva a helyére óvakodott. A professzor úr rosszalló fejcsóválással folytatta az előadását.
-    Mennyit késtem? – súgta a mellette ülő lánynak.
-    Húsz percet – súgta vissza Amanda a szőke csoda.
-    Mindent leírtál?
-    Csak ami nincs a könyvben.
-    Azt honnan tudod?
-    Ha egyszer az életben kezedbe vennél egy jegyzetet, tudhatnád! – morogta a lány félhangosan.
-    Jól van, csak megkérdeztem.
-    Akit nem érdekel az előadásom, megvárhatja a büfében az óra végét – jegyezte meg a professzor, mert idegesítette a zaj.
-    Bocsánat – mondta félhangosan Harry – befogom a szám – ezt már nagyon halkan mondta.
Az előadás folyt tovább a kis intermezzótól eltekintve, Harry igyekezett odafigyelni, de a keze időnként felfedezőútra indult a lány szoknyája alá. Amanda idegesen sodorta le magáról a fiú kezét és egy mondatot firkantott Harry jegyzetére:
„Majd este legyél nagy legény!”
„Hétkor jó lesz?” - firkálta a fiú.
„Nyolckor!” – jött a válasz.
„Nálam, vagy nálad?”
„Nálad!”


A Yale egyetem New Yorktól északra New Havenben van a Grove Street, a College Street és a Chapel Street által körbezárva. Ezen a területen helyezkedik el a Berkeley College déli szárnya, ahol a bentlakásos diákok szálláshelye van. A vasútállomáson túl már az Öböl hullámzik, szemben Long Island szigete. Az öbölnek ezt a részét furcsamód Long Island Sound-nak hívják. (Hosszú Sziget Hangja) A College Street másik oldalán egy négyzet alakú zöld terület található, a Center Green amelyet a Templom utca vág ketté. Ez a fás, ligetes park a diákok kedvelt sétahelye.


Harry a szemeszter kezdete, vagyis szeptember óta járt Amandával, a hosszú, szőke hajú, formás lánnyal. A nyitóbulin jöttek össze, mert Harry nem találta Alysát, a régi barátnőjét. Amandát szólította meg.
-    Szia, nem láttad Alysát?
A lány végigmérte a fiút mielőtt válaszolt volna és úgy tűnt nem volt rossz benyomása.
-    Én nem felelek meg helyette?
-    Kérdeztem valamit! – lett kissé türelmetlen a fiú hangja.
-    Én meg válaszoltam!
-    Alysát keresem, tudod, azt a fekete, rövid hajú lányt...
-    Ismerem – vágott közbe a szőke – a barátnőd volt, de idén nem jött vissza, mert     férjhez ment.
-    Férjhez ment? – vágott buta pofát Harry – nekem nem is említette.
-    Én is csak a meghívóról tudom, a lányoknak küldte.
-    Nekem nem merte megmondani, mi?
-    Nem tudom miben állapodtatok meg, csak annyit tudok, hogy férjhez ment a     tankörvezetőhöz.
-    Oliverhez? – csodálkozott Harry.
-    Úgy hívják?
-    Nem tudtad?
-    Na most már elég, nem érek rá vitatkozni, táncolsz velem?
Amanda hangja nagyon határozott lett, nem értette a fiút, miért csodálkozik, ha valaki megkéri egy lány kezét, naná, hogy igent mondd. Harry elfordult, idegesen nézett körül, nem hitt a lánynak.
-    Azt hiszed hazudok? – hallotta Amanda hangját.
-    Nem... – mondta zavartan és kissé elpirult, még a fejét is megrázta hozzá a nyomaték     kedvéért.
-    A fenét nem, tudom hihetetlen, hogy neked, egy ennyire beképzelt, charme-os     szépfiúnak valaki nem meri megmondani, hogy mást szeret, pedig így történt.
-    Hát akkor legyen boldog vele! – morogta a fiú és elindult a kijárat felé.
-    Hé, most meg mi van? – kiáltott utána Amanda, Harry megfordult.
-    Én miért nem felelek meg neked?
Zavartan ácsorgott egy percig, majd visszasomfordált.
-    Én csak táncolni akarok veled, nem az ágyadba bújni.
-    Semmi akadálya – vigyorgott már Harry – de idővel arra a másik dologra is sort     kerítünk!
Amanda sejtelmesen mosolygott.


Hát így kezdődött. A kollégium, mint egy nagy család, mindenkit befogadott és elég volt néhány hét, meg egy-két buli, hogy kialakuljanak a párok, később mindenki mindenkivel...
Aztán folytatódott, de Harry kitartott Amanda mellett, főképp azért, mert a lány okos volt és tudott segíteni a fiúnak a tanulmányaiban. Sokszor előfordult, hogy csak tanulni bújtak össze, később persze a szex is előfordult, de a tanulás volt a fő indok.
Amanda már nem volt ennyire hűséges, többször előfordult, hogy másoknak is segített legfőképp az ágyukat bemelegíteni. Kipróbált több fiút, nem volt túl válogatós és ha többen összejöttek egy szobában és volt elég pia, hát egyszerre többet is. Harry is részt vett néha ilyen bulikon, de mindig visszatért a szőke lányhoz.
A Karácsonyi szünet végén már azzal az elhatározással jött vissza, ha nem jön közbe semmi, megkéri a kezét okulva az előző kudarcából.


Január elején benépesült a kollégium, a folyosók csendjét ismét sokhangú zsivaj verte fel és a szobákból hangos zene szűrődött ki.
Harry szerencsés volt, az apja tehetős, megengedhette magának, hogy a fiát egyágyas szobába helyeztesse el, fizetni tudta a tetemes költségtöbbletet. Azon a szárnyon a legtöbb szoba egyágyas volt, így a fiúknak nem kellett osztozniuk többedmagukkal egy szobán.
Harry barátságos volt, szerették a többiek, mert segítőkész volt és könnyen barátkozott.
A soknemzetiségű, fajú és bőrszínű társaság nagy egyetértésben lakott együtt és tanult az egyetemen.
Harry végigszaladt a folyosón, benyitott a lányok szálláshelyét elválasztó ajtón és bekopogott az ügyeletes szoba ajtaján.
-    Bújj be – hallott egy női hangot, belépett.
-    Szia, nem láttad Amandát?
Az ügyeletes lány végigmérte, majd elmosolyodott.
-    A barátnődet?
-    Őt! – vágta rá ingerülten a fiú.
-    Az előbb ittam rá vizet! – vigyorgott.
-    Komolyan kérdezem – eresztett le a fiú.
-    De láttam, egy órája még itt volt, de átment hozzátok. Nem nálad van?
-    Akkor nem kérdezném.
-    Hát nem tudom, van még néhány szoba azon az oldalon, szerintem kopogj be     mindenhova, de ha nem találod, nézd meg az ágy alatt is!
Harry rámeredt, a lány gúnyosan mosolyogva nézett vissza rá.
-    A szépfiú ideges – jegyezte meg halkan és elfordult.
-    Na jó, kösz – kiáltotta Harry és kirohant bevágva az ajtót.
A folyosón már lassan ballagott visszafelé, nem értett semmit, mert ő örömmel készült a találkozóra, még ajándékot is hozott a lánynak. Már az ő oldalukon járt, az egyik szobából hangos zene és nevetés hallatszott ki. Nyílt az ajtó, Stephan lépett ki rajta, egy vékony, szemüveges fiú, Harry elkapta.
-    Nem láttad Amandát?
-    Nálunk volt egy órája, de elment.
-    Kivel ment? – lett ideges a fiú hangja.
-    Nem... nem tudom, nem figyeltem – szeppent meg a másik.
-    Na ki vele, kivel ment el? – emelte fel a hangját Harry.
-    Mondom, hogy nem tudom!
Harry elkapta a fiú ingét, megmarkolta és felemelte a földről.
-    Na énekeld el szépen kivel ment – mondta vészjósló hangon.
-    Na, hagyjál! A te helyedben én nem lennék ennyire kíváncsi!
-    Figyelj haverom, ha nem köpsz azonnal, a WC kagylóba nyomom a fejed! – kiáltott a     fiú arcába.
-    Jól van, eressz el – mondta Stephan elgyötört hangon – nézd meg Carlosnál!
-    Kösz – engedte el a fiút és rohant tovább, Stephan utánaszólt:
-    Én nem sietnék annyira!

Carlos kubai származású nagydarab sötétbőrű fiú volt. A barátságos feketét mindenki szerette és aki nem, az messzire elkerülte, mert féltek az öklétől. A lányok többsége megvolt már neki, mert kíváncsiak voltak a nagy farkára. Harry jóban volt vele, együtt edzettek a konditeremben és néha versenyeztek is. Volt úgy, hogy a fiú legyőzte a feketét, amit Carlos úgy aposztrofált, hogy nagyon lestrapálták a lányok.
-    Egy fenét – vágta rá Harry vigyorogva – puha vagy haverom!
-    Na idefigyelj – válaszolta Carlos – én jobb vagyok birkózásban, meg a csajoknál, te     meg lehagysz a futópályán, na meg úszásban.
-    A csajoknál? – röhögött Harry – hány barátnőd volt eddig?
-    Na ezt hagyjuk – mondta halkan Carlos – ebbe ne menjünk bele, nem akarok     összeveszni veled.
-    Jól van, spongyát rá, de remélem az én barátnőm tabu!
-    Természetesen.
Ez a beszélgetés még tavaly hangzott el és eddig nem is volt baj. Erre gondolt Harry, mikor bekopogott a fiú ajtaján. A szobából zaj hallatszott ki, egy szék felborult, majd meztelen futó talpak csattogása hallatszott. Az ajtó kinyílt és ott állt Carlos meztelenül.
-    Mi van Harry – elmosolyodott – mit akarsz?
-    Amandát keresem – válaszolta és nem mosolygott.
-    Gyere be, de ne nézz körül, egy kis rendetlenség van nálam – mosolygott tovább a fekete és félreállt. Harry belépett, a szobában szétdobált ruhadarabok, félrerúgott cipők voltak és egy felborult szék.
-    Bocs, hogy megzavartalak – mentegetőzött a fiú – de ideges vagyok, egész délután a     barátnőmet keresem.
-    Hát nem tudom, láttam őt, meg minden, de miért keresed?
Nyílt a fürdőszoba ajtaja és kióvakodott valaki, Harry nem fordult hátra, úgy mondta:
-    A helyedben nem sietnék annyira Amanda!
A lány megtorpant, Harry megfordult és kérdőn nézett rá. Amanda a cipőjét húzta, a pulóverét gombolta be, nem mert a fiúra nézni. Harry felemelt a padlóról egy melltartót és felé nyújtotta.
-    Ezt se hagyd itt.
Amanda kikapta a kezéből és dühösen szólalt meg.
-    Mit akarsz, felelősségre vonni?
-    Eszemben sincs, bár egész délután kerestelek, de most már mindegy.
-    Csak meg akartam beszélni valamit Carlossal, igazán nem történt semmi – mondta idegesen és a keze remegett.
-    Persze, semmi, az ágyban akartál megbeszélni valamit vele meztelenül.
A fiú hangja halk volt, érzelemtől mentes, ez idegesítette leginkább a lányt.
-    És ha ott, mi közöd hozzá!
-    Igazad van, semmi közöm hozzá, mert csak a barátnőm voltál, nem a     menyasszonyom.
-    Nem esküdtem neked hűséget és másokkal is szóbaállok, de nem csallak meg!
-    Természetesen kisasszony – hajolt meg gúnyosan a fiú – kiskegyed nagyon hűséges!
-    Most már elég – csattant fel a lány – hagyj békén és tűnj el!
-    Már bocsánat – mosolyodott el Harry – beszélni jöttem a barátommal, de ha ez téged     zavar, menj el.
-    Nem akarok beleszólni testvér, de azt hiszem valami szerelmi civódásról van itt szó,     ha jól sejtem – szólalt meg Carlos.
-    Nem, ne hidd, inkább szakításról, de te is azt gondolod, hogy én menjek el? – kérdezte Harry.
-    Dehogy, téged mindig szívesen látlak, nem innál valamit? – benyúlt a frizsiderbe és egy doboz sört adott a fiúnak.
Amanda a fiúkra bámult egy percig, majd felkapta a táskáját és kiviharzott a szobából.
-    Nem vennél fel valamit – nézett a feketére Harry – lehet, hogy a csajoknak tetszik a     tested, de én nem vagyok meleg.
Carlos felkapott egy gatyát és egy trikót és leült az ágy szélére, Harry ledobott néhány ruhadarabot egy székről és ráült.
-    Remélem nem haragszol rám annyira, hogy összeverekedjünk? – kérdezte a fiúra     sandítva Carlos és belekortyolt a sörébe.
-    Nem rád haragszom, csak magamra, hogy lehettem ilyen hülye.
-    Tudod tesó, a csajok már csak ilyenek, ha viszketni kezd nekik rögtön a     vibrátorukhoz nyúlnak, vagy bejönnek ide. Nézd, én meg ha bejön valaki és szétrakja     a lábát, hát megdugom, főleg az ilyen dögös szőkét.
-    Csak úgy bejött ide és szétrakta a lábát? – csodálkozott Harry.
-    Majdnem, bekopogott, hogy nem ért valamit, beengedtem, de amikor elővettem a     könyvet, az ágyra lökött és lerángatta a gatyámat. Mit tehettem?
-    Értem – Harry elgondolkodó arccal ült néhány percig, Carlos sajnálkozva nézte.
-    Pedig meg akartam kérni a kezét... – a mondat vége már eléggé elvékonyodott.
Egy könnycsepp jelent meg a fiú szeme sarkában, Carlos is elérzékenyült, átölelte Harry vállát.
-    Most azt kéne mondanom, hogy sajnállak, de nem mondom, ha ennyire hülye vagy,     lelked rajta.
-    Olyan jó volt vele, alig veszekedtünk, segített a tanulásban és nem mászkált     másokhoz.
-    Dehogynem...
Harry felkapta a fejét.
-    Veled is volt már?
-    Kétszer. Egyszer valamikor októberben és Karácsony előtt, tudod mielőtt elutaztunk.
-    Nem tudtam. Másokhoz is járt?
-    Azt nem tudom. Stephan szobájában, tudod, amikor azt a gruppent rendezték, ő is     ott volt, hárman is megdugták egyszerre.
-    Aztán nálam kötött ki – mondta Harry lehajtott fejjel.
-    Nézd tesó, ha komolyan akarsz járni valakivel, ne csak a nagy mellét és a szőke haját     nézd, előbb tudj meg róla mindent és még akkor is gyanakodhatsz. A mai csajok nem     hűségesek, a kollégiumot Palaistrának tartják.
-    Az meg mi?
-    Gyakorlótér, ógörögül.
-    Szóval mindegyik ilyen?
-    Azt nem mondtam, de nagyon kevés az igazán hűséges. Egyébként te voltál a hülye,     hogy a szavaiddal éljek, amikor nem kérdezősködtél, mindenki tudta, hogy nem     tartozik a hűségesek közé.
-    Nekem te mondod először.
-    Nem merték, mert félnek tőled. Tudod, amikor a földbe döngölted azt a srácot a     tornateremben, mindenki megszeppent és behúzta fülét, farkát.
-    Nem szeretek verekedni.
-    Én tudom, de ők csak félnek.
-    Te ismersz rendes lányt?
-    Persze, ott van mindjárt Sarah a másik évfolyamból, hosszú barna haja van és nagy     barna szeme, róla semmit sem tudok. Egyszer próbálkoztam nála, mert kíváncsi     voltam, de simán elküldött a búsba. Aztán Olivia...
-    Az a szemüveges csaj? – vágott közbe Harry.
-    Az, jelesre vizsgázott mindenből és nem jár senkivel. Meg Wendy, az a dögös vörös,     tudod olyan ír fürtös vörös.
-    Neki van fiúja egy másik évfolyamból.
-    Csak volt, tavaly elküldte valamiért. Próbálkoztam vele is, fel is jött a szobámba, de     levetkőzni már nem akart és amikor meglátta a farkamat, sikítva elszaladt.
Harry elnevette magát.
-    Na végre, azt hittem már itt fogsz zokogni a vállamon.
-    Neked nincs szerelmed, olyan, akivel komolyan jártál? – fordult felé Harry.
Carlos hallgatott, percek teltek el, látszott rajta, hogy a gondolatai messze járnak, aztán megszólalt.
-    Tudod van egy lány, otthon Havannában – az arca elmerengő lett – olyan kreol bőrű,     tüzes fekete szemű szépség...
-    Mondd tovább!
-    Mit mondjak – fordult felé Carlos és kissé zavarban volt – ő úgy tudott szeretni, hogy     még a föld is remegett alattunk!
-    Hogy hívták?
-    Maria Gonzales.
-    Te szereted?
Carlos hallgatott, ismét percek teltek el mire válaszolt.
-    Őt fogom elvenni, ha megvár.


Harry a szobájában gubbasztott már egy órája. Ledobta a ruháját és csak úgy, alsógatyában az ágyon feküdt és a plafont bámulta. Megpróbált tanulni, olvasni, de összefolytak előtte a betűk és Amanda képe jelent meg a helyükön. Idegesen dobta le a könyvet. Eltelt újabb fél óra, mikor kopogtak.
-    Tessék, ki az? – ordította idegesen.
-    Én vagyok – hallotta Amanda vékony hangját.
-    Mit akarsz?
-    Beszélni veled.
Felkászálódott az ágyról és kinyitotta az ajtót, de nem állt ott, visszaballagott az ágyára.
Belépett a lány kissé bizonytalanul, majd a fiú ágyához ment és leült mellé.
-    Szóval miért kerestél, mit akartál mondani? – kérdezte nyugodt hangon.
-    Most már semmit.
-    Nem mondod meg?
-    Minek, te Carlossal voltál, engem meg sem kerestél, most mit akarsz?
-    Csak meg akartam beszélni vele valamit, de az ágyra döntött és...
-    Elég! – ordította Harry – ha csak hazudozni jöttél, jobb, ha elmész.
-    Nem hazudok, eljöttem volna ma este, de te türelmetlen voltál!
-    Úgy mint tavaly, mi? Előbb körbejárod a fiúkat, aztán nálam kötsz ki.
-    Na és? akárkinél voltam, de végül hozzád jöttem.
-    Mit akartál Carlostól? Hiányzott a nagy farka?
Amanda mozdult, hogy pofon vágja, de a mozdulat félbemaradt, csak dühösen nézett rá.
-    Pofon akarsz vágni? Miért nem tetted meg, add ki a mérged, de aztán érthetően     magyarázd meg miért csinálod ezt!
-    Mondom, csak az ágyra döntött...
-    Úgy, mint tavaly? Bementél hozzá valami ürüggyel és az ágyra lökted, mire     megszólalhatott volna, te már a farkát szoptad!
Amanda vörös arccal ugrott fel és az ajtó felé indult.
-    Nocsak a szűzike megsértődött! Fáj az igazság, mi? Most miért nem vállalod a     tetteidet, sokkal több lennél, ha nem játszanád meg magad! – kiáltotta utána a fiú, Amanda megtorpant és visszafordult.
-    Jól van! Ha mindent tudni akarsz ő is megvolt nekem, meg még sokan