Úgy érzem valóban...
? Na vigyük be az ennivalót – vágott közbe Kati és a tányérokat megfogva beszaladt a szobába.

Már egy órája beszélgettek, Péter mindent elmondott, amit tudnia kellett a lánynak, Kati egy ásítást nyomott el.
? Sokáig beszéltem, ne haragudj, látom elfáradtál.
? Nem, csak a finom vacsora, meg ez az egész nap kissé fárasztó volt.
? Mit csináltál napközben?
? Nem ügyfélnél voltam, tanultam.
? Még tanulsz?
? Az Eltére járok, filozófia szakra, harmadéves vagyok.
? Akkor azért...
? Igen, kell a pénz a tandíjra.
? A szüleid nem segítenek?
? Apám meghalt tavaly, anyám nyugdíjas, az a kevés pénz még magára sem elég.
? Édesanyád hol él?
? Vidéken, egy kis faluban Eger mellett.
? Akkor már mindent értek.
? Nem értesz te semmit! – fordult el a lány és most először érzett a hangjában bosszúságot.
? Nem akartalak megbántani.
? Azt hitted örömmel csinálom, hogy tetszik nekem ez az életforma?
? Nem hittem...
? Akkor ne beszélj róla!
? Bocsánat – állt fel sértődötten a fiú és a tányérokat kivitte a konyhába. Kati utánament.
? Ne haragudj, nem szoktam kiborulni, csak fáradt vagyok – mondta halkan.
? Akkor hagyjuk abba, majd holnap folytatjuk.
? Keress mást erre a munkára – mondta halkan – én nem vagyok alkalmas rá.
? Arra már nincs idő, de miért mondod?
? Mert már elegem van az örökös szerepjátszásból, kivagyok attól, ha állandóan kedvesen kell mosolyognom és hányok, ha kövér, büdös, izzadt embereknek kell hízelegnem.
Kati kiborult, kitört belőle a valódi énje, a keserűsége, ami évek alatt gyűlt össze. Péter ahelyett, hogy megsértődött volna, erős szimpátiát érzett, megértette a lányt. Megfogta a kezét, maga felé fordította, gyengéden átölelte a vállát és halkan kérdezte:
? Miért nem hagyod abba?
? Mert akkor nem folytathatom az egyetemet – mondta a lány ingerülten és lesodorta a válláról a fiú kezét.
? Nem akarlak bántani, megértelek.
? Megértesz? – kapta felé idegesen a fejét a lány – miért hazudsz?
? Nem hazudok! – emelte fel a hangját a fiú.
? Elég, nem kell megjátszanod a szerelmest, nem kell gyengédnek lenned és megértőnek, mert nem vagy az!
? Honnan tudod?
? Tudom, egy kurvával nem így szoktak bánni!
? Te nem vagy kurva!
? Hát mi vagyok? – kiáltotta Kati és az arcát egész közel tolta a fiúéhoz – mondd meg, ha ilyen nagyokos vagy!
? Csak egy szegény lány, aki többre akarja vinni, aki ki akar törni abból a sivár világból, amelybe született és ez tiszteletreméltó.
? Tiszteletreméltó? Ezt mondtad? Te nem vagy eszednél! Akkor miért bánnak úgy velem, mint egy ronggyal, hogy nem vesznek emberszámba, durván beszélnek és lenézően, szinte leköpnek! Csak arra kellek, hogy kielégítsem a vágyaikat, aztán ellöknek!
Péter komoran állt, lehajtott fejjel, átérezte a lány helyzetét, tudta, hogy a keserűség tört ki belőle, a sok bántalom és lenézés és szégyenkezett.
? Neked is csak arra kellek, hogy eljátsszam holnap a művelt társalkodónőt, aztán odadobsz valamelyik ügyfelednek, hogy aláírja a szerződést, ne tagadd!
? Ezt nem mondtam! – csattant fel a fiú.
? Nem beszéltél róla, tudom, de ez a vége! Mindig ez a vége!
Kati remegő kézzel vett ki a táskájából egy zsebkendőt és a szemére szorította, Péter döbbenten nézte. A lány teljesen megváltozott, már nem játszott, nem mosolygott kedvesen, elkeseredett volt és a fiú érteni vélte az okát.
? Adj pénzt taxira, elmegyek.
? Ne menj el, azt mondtad ráérsz, kifizetem az idődet, de maradj!
? Miért maradjak, hogy megint kiboríts?
? Mivel borítottalak ki, nem értem.
? Azzal, hogy kedves voltál és megértő, nem ezt vártam. Mondd mit akarsz tőlem, miért csináltad, mire akarsz rávenni? Mondd mire?
? Semmi másra, csak amit már elmondtam és nem akartalak senkinek sem „odadobni!”
? Akkor mire kellek neked?
? Már elmondtam, nem figyeltél?
? De figyeltem, mindent elmondtál, csak az okot nem.
? Az ok nagyon egyszerű, az Uniós ügyfeleim konzervatív emberek, mindenkinek felesége van, vagy barátnője, én sem akartam egyedül menni. Úgy tudják, hogy menyasszonyom van, azt mondtam nekik.
? Szóval azt akarod, hogy játsszam el a menyasszonyod szerepét?
? Eddig nem arról beszéltem? – Péter hangja már ingerült volt.
? Menyasszonyt nem mondtál.
? Mi a különbség?
? Másképp viselkedik egy menyasszony mint egy barátnő.
? Nem sok a különbség.
? De igen, ha hitelesen akarod hogy eljátsszam, egészen másként kell viselkednem.
? Jó, akkor most mondom, a menyasszonyom vagy, úgy viselkedj, vállalod?
Kati nem válaszolt, Péter szemét nézte, de már nem akart elrohanni, az arca most inkább elgondolkodó volt, csak a szeme volt piros, mintha sokat sírt volna.
? Rendben – sóhajtotta – mikor van a vacsora?
? Este hétkor, de még sok mindent nem mondtam el.
? Mi van még?
? Van egy társam is, de csak pénzügyileg, ő még azt hiszi Klári jön velem, valami mesét kell beadnom neki.
? Mondd azt, hogy egy kurvát bíztál meg erre a szerepre.
? És akkor az történik, mint Julia Robertsel a „Micsoda nő”-ben?
? Te is szereted azt a filmet? – mosolyodott el végre a lány.
? Szeretem, Julia nagyon jó benne.
? Richard se kutya!
? Na szóval ő egy idős ember és szintén konzervatív, a felesége nemrég halt meg és ez nagyon megviselte. Kedveli Klárit, nem tudom miért, pedig csak egyszer beszélgettek, lehet hogy hozzá őszinte volt, nem tudom.
? Minden lehet, de akkor mit csináljunk?
? Kitalálunk valamit, gyere ülj le.
? Azt mondtad kifizeted az időmet, nem akarod, hogy itt maradjak éjszakára?
Péter szíve nagyot dobbant, nagyon tetszett neki a lány és már úgy tűnt beleszeretett, rekedten kérdezte:
? Mennyit kérsz?
? Az attól függ...
? Mitől?
? Hogy mit akarsz csinálni.
? Nem vagyok perverz!
? Gondoltam, de azért jó, ha beszélünk róla.
? Akkor azt mondd mit nem csinálhatok.
Kati hozzálépett, átölelte a nyakát és a szájába csókolta:
? Ne ejts teherbe...

Péter edényzörgésre ébredt, Kati nem volt mellette. Magára kapott egy köpenyt és kiment a konyhába, a lányt a mosogató mellett találta, a tegnapi edényeket mosta el.
? Szia, jól aludtál? – nézett a fiúra és vizes kezét megtörölte egy konyharuhába.
? Nagyon jól, de miért csinálod, majd elmosogattam volna.
? Egy menyasszony mindig segít a vőlegényének – mondta huncut mosollyal az ajkán.
? Köszönöm – mosolygott Péter és egy halvány csókot nyomott a lány szájára. Kati átkarolta a nyakát és a fülébe súgta.
? Nagyon jó volt az éjszaka.
? Nem kell hazudnod, nem várom el.
? Ez nem hazugság – komolyodott el a lány – de igazad van, hagyjuk.
? Nem akartalak megbántani, de most én mondom, hogy nem ezt vártam.
? Én mindenkivel ilyen vagyok – vonta meg a vállát a lány és bevonult a fürdőszobába.
? Nem hiszem – mosolyodott el a fiú, de nem mondta ki hangosan.

A konyhában ültek a kis asztalnál és ették a tegnapi maradékot, Péter kávét főzött, a lány egész felszabadultan viselkedett.
? Még nem is mondtad mennyivel tartozom – mondta a fiú csak úgy mellékesen, mintha csak egy jelentéktelen dolgot említene.
? Tízezer – mondta Kati két korty kávé között mintegy mellékesen.
? És a ma este?
? Annyi, mondtam.
? De az éjszaka is...
? Az cégünk reklámja – nevetett rá a lány, de aztán elkomorult.
? Szívesen voltam veled – mondta halkan – és köszönöm, hogy nem dobtál ki, amikor úgy kiborultam.
? Igazad volt – mondta Péter mintegy magának, de a lány meghallotta.
? Mit csinálunk ma? – nézett most már vidáman a fiúra.
? Nem akarsz hazamenni?
? Majd délután átöltözni, tudod nem hagylak magadra legfőképp azért, mert akkor kiesek a hangulatból és nem tudom hitelesen eljátszani a menyasszonyszerepet.
? Akkor elmegyünk vásárolni, jó?
? Remek, imádok vásárolni!
? Először is veszünk nekem egy cipőt, mert ebben nem mehetek, aztán neked is nézünk egyet...
? Nem kell, van elég cipőm.
? De valamit szeretnék neked is venni.
? Minek? – nézett rá furcsán a lány.
? Hogy néz ki, hogy a menyasszonyomnak nem veszek semmit, mikor velem van?
Kati elnevette magát és szeretettel nézett a fiúra.
? Majd valami apróságot veszünk, na öltözz fel!

Egész nap a várost járták, felmentek több áruházba, egy kis étteremben ebédeltek és sokat beszélgettek. Péter elmesélte szinte az egész életét és boldog volt, hogy elmondhatta ennek a kedves lánynak. Kati is felszabadultan viselkedett, sokat nevetett Péter buta viccein és kiszólásain és nagyon jól érezte magát. Az egyik áruházban megálltak a táskáknál.
? Van neked színházi táskád? – kérdezte a lányt.
? Az milyen?
? Tudod, olyan parányi kis retikül, csak néhány női apróság fér bele.
? Olyan nincs.
? Akkor veszünk egyet.
? Minek?
? Mert mindenkinek van, neked is legyen.
? Muszáj?
? Nincs ellenvetés, veszünk és kész!
Kati elnevette magát és szerelmesen nézett a fiúra. Sokáig válogattak, de végül találtak egy kis táskát fekete bőrből, ezüst berakással, ami Kati szerint illett a ruhájához.
? Most már színházba is mehetsz vele – mosolygott rá a fiú.
? Köszönöm – rebegte a lány és megpuszilta Péter arcát – csak nem akarsz elvinni az operába?
? Úgy mint Juliát Richard?
? Valahogy úgy.
? Ne reménykedj, a Friskói operába nem viszlek.
? Nincs magánrepülőgéped?
? Képzeld, csak egy öreg Suzukim.
Nagyokat kacagva sétáltak az utcán egymásba karolva hazafelé.
? Hol laksz? – nézett Péter a lányra.
? Fel akarsz jönni hozzám?
? Át kell öltöznöd!
? Vigyél a Rottenbiller utcába, de ne várj meg, majd utánad jövök.
? Megvárlak, mert estélyi ruhában ne mászkálj a városban, de nem megyek fel, ne aggódj.

Hazavitte a lányt, de nem ment el, a ház előtt parkolt az autóval és gondolkodott. Eddig jól ment minden, túl jól, talált egy megfelelő partnert annak ellenére, hogy profi volt és már nem volt ideges, csak a vacsora miatt aggódott. Remélte nem jön közbe semmi és megkötik azt az üzletet, ami a cége jövőjét jelentette.
Kati is gondolkodott míg öltözködött, ő is úgy érezte talált valakit, aki tökéletesen illik hozzá, csak azt nem tudta ez a kapcsolat folytatódhat-e, mert már ő tovább gondolta. Arra gondolt, hogy abbahagyja és valami tisztességes munka után néz, mert már nem tudta elképzelni az életét a régi módon. Abba akarta hagyni egyébként is, csak még két évig pénzre volt szüksége, legalább addig, amíg az egyetemet elvégzi. Nem hallgatta meg az üzenetrögzítőjét és még a számítógépét sem kapcsolta be, megfésülködött és szaladt le az autóhoz.

Megállt a taxi a Várban az étterem előtt, Péter kisegítette a lányt, az utcán szemben álltak és nézték egymást.
? Nagyon szép vagy – mondta a fiú.
? Te is nagyon jól nézel ki.
? Induljunk?
? Izgulsz? – kérdezte Kati, mert a fiú keze nedves lett.
? Ideges vagyok, remélem jól sikerül.
? Bízz bennem!
? Még meg sem kérdeztem, ismersz valamilyen idegen nyelvet?
? Beszélek angolul.
? Akkor jó.
Kati Péterbe karolt és egy nagy sóhajjal beléptek az ajtón. A hátsó helységben már többen ültek az összetolt hosszú asztal mellett és rájuk néztek, mikor beléptek. A lányon egy fekete alkalmi ruha volt ami kiemelte karcsú alakját, Péteren egy szmoking csokornyakkendővel. Az egyik székről felállt egy idősebb férfi és mosolyogva hozzájuk lépett.
? Örülök, hogy végre megjöttél, tudod én nem tudok jól angolul, pedig Stanley folyton kérdezget valami szerződésről.
? Elhoztam, nálam van, de hadd mutassam be Katit – fordult most a lányhoz.
? Örülök, hogy megismerhetem – mondta a lány kedves mosollyal az ajkán.
? Szólítson Bélának – mondta a férfi szintén mosolyogva – nagyon csinos kedvesem.
Most Péterhez fordult és halkan megkérdezte.
? Nem Klárival jöttél?
? Nem, de nyugodtan mondhatod hangosan is, Kati mindenről tud.
? Majd mesélek – mondta Béla és az asztal mellett ülőkhöz fordult.
? Bemutatom nektek Péter új barátnőjét, Katinak hívják.
? Nem a menyasszonya? – nézett rájuk csodálkozva egy idősebb hölgy.
? De az, csak Béla még nem tud róla, hogy megkértem a kezét – válaszolta Péter helyettük. Most elismételte ugyanezt angolul, az asztal túlsó végén ülő szakállas férfi mosolyogva állt fel és hozzájuk lépett.
? Stanley vagyok és maga gyönyörű - csókolt kezet a lánynak, Kati elpirult, a férfi felesége egy féltékeny pillantást küldött feléjük.
? Üljön mellénk kedves – vezette az asztalhoz a lányt az angol és a felesége mellé ültette.
? Szóval te vagy Péter menyasszonya – nézett rá az angol nő, Kati hibátlan angolsággal válaszolt.
? Nem olyan régóta, egy hónapja kérte meg a kezem.
? De már nyáron erről beszélt Péter.
? Lehet, hogy már tervezte, de engem még nem kérdezett meg.
Nevettek, az angol dámán egy nagyon szűk kosztüm volt, idomai néhol kibuggyantak a