KATI 1.Kati

Péter dühösen csapta le a telefont, már másodszor fordul elő, hogy a barátnője nem jön el, pedig úgy kérte, de a nő hajthatatlan volt.
? Csak egy vacsora, jó kaja, drága italok és még táncolunk is, ez nagyon fontos nekem.
? Mi a fenét képzelsz – fakadt ki a nő – engem nem lehet csak úgy dróton rángatni!
? Ez egy üzleti vacsora, kérlek gyere el, a többiek is elhozzák a párjukat!
? Na és, miért nem tudtad a hét elején megmondani, akkor úgy osztom be az időmet!
? Mi az a sürgős dolog, ami miatt nem tudsz eljönni? – kérdezte Péter már ingerülten.
? Nekem is vannak kötelezettségeim, nem csak neked, már elígérkeztem valahová.
? Szóval kötelezettségeid vannak, ezt eddig miért nem mondtad?
? Mert nem kérdezted, különben semmi közöd hozzá!
? Más valakivel is jársz? – Péter hangja döbbent volt.
? Csak nem képzeled, hogy miattad lemondok egy programot! – csattant fel a nő figyelmen kívül hagyva az előbbi kérdést.
? Azt kérdeztem más valakivel is jársz?
? És ha így van, semmi közöd hozzá!
? Rendben, de akkor a mellműtétedet is fizesse az a másik!
? De édes – lett hirtelen rémült a nő hangja – csak nem képzeled, hogy megcsallak!
? Szerinted az nem megcsalás, ha mással is jársz?
? Nem! Az csak legfeljebb szex, de én téged szeretlek!
? Akkor mégis eljössz?
? Nem, már nem tehetem... majd máskor...
? Nem lesz máskor!
Lecsapta a kagylót.

Budai Péter harminc éves mérnök-vállalkozó nyitni szeretett volna és más üzlettársakkal megismerkedni. Egy üzleti vacsorára volt hivatalos, amit ő szervezett. A vacsorára külföldi üzletfeleket is meghívott, főleg az Unió tagállamaiból, ezért tartotta fontosnak, hogy ő is részt vegyen rajta.
Klárit már egy éve ismerte, a magas, szőke dekoratív nő nagyon tetszett neki. Eleinte nem is volt baj, úgy tűnt a nő szereti őt, de az utóbbi időben egyre ingerültebben viselkedett. Péter nem volt szerelmes a lányba, csak jól érezte magát vele, de most megharagudott rá.
? Most mi a fenét csináljak – morogta és a nő szavai visszhangzottak agyában:
? Engem nem lehet dróton rángatni!
Teljesen kiábrándult a lányból. A vacsora másnap este lesz, már nincs idő másik barátnőt szerezni, elkeseredetten ült a foteljében.
? Mégis mit tegyek – morogta és dühös volt magára, amiért azt hazudta az egyik üzletfelének, hogy menyasszonya van és elhozza a vacsorára.
? Muszáj szereznem valakit – határozta el és bekapcsolta a számítógépét.
? Hívok egy profit – mondta ki, de mindjárt el is hallgatott, tapasztalatból tudta, hogy a profi lányok általában műveletlenek és a legprimitívebb szlenget beszélik. Ezt az internetről tudja, mert sokszor járt chat-szobákban, ahol a beszélgetések csak néhány szóra korlátozódnak és a legtrágárabb szavak kerülnek elő.
? Most már mindegy – gondolta és hálás volt a barátnőjének, hogy még ma kiderült, nem jön vele.
Belépett a társkereső oldalakra és a felhozatalt mustrálta. Nagyon sok nő képe sorakozott a képernyőn és sok szép is volt köztük, olyan, aki neki is tetszett. Már majdnem kiválasztott egyet, mikor eszébe ötlött, hogy talán nem is az a nő hirdet, aki a képen látszik. Nagyon kellemetlen meglepetés lenne, ha a vacsoránál derülne ki, hogy a hölgy ötven éves, kövér és nem tud társalogni. Váltott, most azokat az oldalakat nézte, ahol élőben látják egymást a partnerek, de a legtöbb ilyen hely regisztrációt igényelt.
? Csak ott kereshetem, ahol már jártam – morogta és nem volt boldog. Tapasztalatból tudta, hogy a tizenéves lányok előszeretettel chat-elnek és ismerkednek idegen férfiakkal, mert nem volt semmi rizikó. De azért belépett egy ilyen szobába.
? Lássuk csak – morogta – hátha lesz valami.
Nagyon sok nő képe jelent meg a képernyőn és kivétel nélkül angol keresztneveket használtak. Rákattintott az egyik szőke lány képére, Cindy volt a neve, aki úgy nagyjából tetszett neki és várta a kapcsolatot. A képernyő szélén megjelent egy beszélgetés sora, és középen feltűnt a lány. Valóban szőke volt és fiatal, egy heverőn nyúlt el és csak fehérnemű volt rajta. A beszélgetés csak szavakra korlátozódott és nagyon primitív volt. Trágár kifejezések nem voltak, de a lány válaszai csak csekély intelligenciáról vallottak.
? Szia Cindy, Péter vagyok – írta be és elküldte.
? Szia – volt a válasz.
? Hogy vagy?
? Kösz.
? Vedd le a melltartódat – volt az egyik chat-elő kívánsága.
? Szart! – jött a válasz.
? Én csak beszélgetni szeretnék – írta be Péter.
? Miről?
? Rólad.
? Mit akarsz tudni?
Péter válasza késett, a másik ismét azt követelte vegye le a melltartóját, a lány hasonló lakonikus válaszokat írt. Bekapcsolódott egy harmadik is és arról faggatta a lányt, melyik együttest szereti. Cindy megnyílt, most már egész sorokat írt és felsorolta az összes kedvenc zenészének nevét. Péter kilépett.

Tovább keresett, már este volt és nagyon sok lánnyal megpróbált beszélni, de hasonló válaszokat kapott. Köztük volt egy barna hajú, ovális arcú nő, aki nem nagyon tetszett neki, de megszólította, mert már az idő sürgetett.
? Szia Aranka – írta be a nevet szinte automatikusan, már fájtak az ujjai a sok gépeléstől.
? Szia, ki vagy? – jött a válasz.
? Péter vagyok.
? Örülök, hogy megismerhetlek!
Péter elcsodálkozott, eddig senki sem volt ilyen udvarias vele.
? Én is örülök, hogy vagy?
? Most azt kéne írnom, hogy kösz jól, de az nem lenne őszinte.
? Akkor mi az igazság?
? Nem valami jó, sajnos a mai napom nem sikerült jól.
Most bekapcsolódott egy másik tag és rögtön a tárgyra tért.
? Sok fiúd volt?
? Nagyon sok – jött a válasz – most is sorban állnak az ajtóm előtt.
? Mi az, kurva vagy, ba...meg!
? Igen, csodálkozol?
Péter megrökönyödött, ez valami vicc, vagy komolyan beszél a lány.
? Bocs, hogy közbeszólok – írta – de én nem erről akarok beszélni.
? Miről?
? Nem volna kedved csak velem társalogni?
? Figyelj, ba...meg, hogy szereted? – szólt közbe a másik és egy harmadik is jelentkezett.
Péter letette a képet alulra a többi közé és tovább lépett. Most egy vörös volt a képernyőn.
? Helló Sue, Péter vagyok.
? Szia, mit csinálsz?
? Ülök a gép előtt és téged nézlek.
? Aranyos vagy, de melyik, az a barna hajú, sovány arcú?
? Nem, kövér vagyok, kopasz és ötven éves – írta dühösen, mert már unta a kötelező ostoba köröket.
? Utálom a kövéreket!
? Dögölj meg! – gondolta és dühösen kilépett.
Elkeseredetten ült a gép előtt, az órára nézett, már öreg este volt.
? Már nyolc óra és sehol senki – kesergett – nem megyek el – mondta ki dühösen, de mindjárt elhallgatott, tudta, hogy nem teheti meg. A vacsora le volt tárgyalva, a többiek visszajelezték, pont a szervező ne menjen el?
Arra lett figyelmes, hogy a letett kapcsolatok közül az egyik sárgán villog, válaszra vár.
Rákattintott, Aranka arca jelent meg a képen mosolyogva.
? Már csak ketten vagyunk, miért nem válaszolsz?
Ez a kérdés már ötször megjelent, Péter észbekapott.
? Itt vagyok.
? Na végre, azt hittem meghaltál!
? Csak ettem valamit – hazudta.
? Jó étvágyat. Jut eszembe, miről akarsz csevegni velem?
? Ez egy elég hosszú történet, röviden csak annyit, nekem sürgősen kell egy partner holnap estére.
? Rendben – jött a válasz, Péter elképedt.
? Nagyon örülök – írta és nem tudta hogyan folytassa.
? Mit akarsz csinálni velem holnap este?
? Egy vacsorára vinnélek, de inkább üzleti megbeszélés és ott mindenki a párjával jelenik meg.
? Nagyszerű, már voltam üzleti vacsorán, hová megyünk?
? Egy előkelő étterembe. Van valami szép ruhád?
? Van, de milyen legyen?
Péter elgondolkodott, még nem döntött, de az idő sürget, mást gondolt.
? El tudnál jönni hozzám ma este? Ezt jobb lenne személyesen megbeszélni.
A lány válasza késett, Péter már azt hitte megsértődött, de a válasz megjelent a képernyőn.
? Miért nem a feleségedet viszed, vagy a barátnődet?
? Nem akarsz eljönni?
? Azt nem mondtam, de ahogy nézem az arcod, neked biztos van feleséged, vagy legalább barátnőd.
? Nincs, nem vagyok nős és a barátnőm épp az előbb jelentette ki, hogy őt nem lehet dróton rángatni.
? Engem lehet, ha megfizetik.
Péter megdöbbent, ez a lány profi?
? Te profi vagy?
? Úgy is mondhatjuk, de van erre egy jobb angol kifejezés.
? Call girl?
? Olyasmi, de nem megyek el akárkihez.
? Válogatós vagy?
? Talán, mert nem vagyok rászorulva.
? Akkor eljössz, megfizetem!
? Annyira kell neked egy nő?
? Nem is hiszed milyen sok múlik a holnapi vacsorán.
? Mondd a címet!
A lány kikapcsolt, Péter hátradőlt és már nem volt ideges.
? Talán jobb is így – gondolta, megfizeti a lány szolgáltatásait és elválnak, semmi rizikó, nincs elkötelezettség, féltékenységi jelenet, durcáskodás, ez tiszta üzlet.
Fél óra múlva csöngettek, az a lány állt az ajtóban, akit a képernyőn látott, Péter megnyugodott.
? Gyere be – állt félre, a lány mosolyogva lépett be az ajtón.
? Kati vagyok – nyújtotta a kezét már az előszobában. A lámpafényben most már jobban szemügyre vehette a valóságot. A lány középmagas volt, egy pulóver és nadrág volt rajta, az egyenesszálú barna haj mellé kék szem párosult. Péter szája kissé kinyílt a csodálkozástól.
? Nem engem vártál? – mosolygott rá a lány.
? De igen, bocs – tért magához a fiú – nagyon szép vagy.
? Köszönöm, te is jól nézel ki.
? Azt hittem Arankának hívnak.
? Az a barátnőm neve, én Kati vagyok, de téged Péternek hívnak, ugye?
? Így van, de miért nem jössz beljebb?
? Ki kell fizetnem a taxit, de nem volt nálam apró, adnál kölcsön?
? Hogyne, mennyi kell?
? Háromezer.
Péter a lány kezébe adta a pénzt, Kati kirohant és amíg távol volt, elgondolkodott.
? Ez a lány nagyon szép és kellemes a hangja is, nem értem miért lett profi.
Abbahagyta, mert visszajött a lány.
? Na itt vagyok, most már bemehetünk. Van valami innivalód, mert eltikkadtam.
A lány fesztelenül viselkedett, mintha otthon volna. Bement a szobába és mindjárt ledobta magát Péter kedvenc foteljébe. A fiú üdítőt vitt be egy tálcán, meg ásványvizet, töltött és leült a lánnyal szemben a rekamié szélére.
? Nem tudom mit szeretsz, van bor is.
? Köszönöm, jó lesz a víz.
? Akkor beszélgessünk.
? Beszélgessünk, mit akarsz tudni?
? Először is hány éves vagy?
? Huszonnégy, öregnek tartasz?
? Dehogy, pont jó, mert én harminc múltam, öregnek tartasz?
Elnevette magát a lány, szép vonalú szájából kivillantak szabályos hófehér fogai. Péter elbűvölten nézte, úgy érezte valami csoda folytán a legmegfelelőbb lányt sikerült megtalálnia.
? Azt hittem nem neked kellek – hallotta Kati hangját és csodálkozva nézett rá.
? Azt hitted valami kopasz, ötven éves férfi fog itt várni rád?
? Hát egy üzleti vacsorához nem téged képzeltelek el.
Nézték egymást percekig, Péter elbűvölten, Kati kíváncsian.
? Nagyon jól nézel ki – szólalt meg a lány – mesélj a barátnődről.
? Muszáj?
? Szeretném hallani milyen és miért vesztél össze vele.
? Klárit már egy éve ismerem, szőke, magas, nagy mellekkel és igéző kék szemekkel.
? Akkor azért néztél rám olyan furcsán, mert az enyém is kék?
? Barna hajhoz nem szokott kék szem társulni.
? Szőke voltam kislánykoromban, de aztán... szóval megbarnultam.
? Így szokott lenni, na szóval, felhívtam és arra kértem jöjjön el, de ingerülten beszélt és azt mondta, hogy...
? Őt nem lehet dróton rángatni, már mondtad – vágott közbe a lány.
? Aztán még más is kiderült, úgy tűnik van valakije.
? Megcsal?
? Ő ezt nem így mondta és állítólag engem szeret, de már nem hiszek neki.
? Megértelek és a legjobbhoz fordultál. Ez reklámszöveg! – nevetett fel a lány kellemes bugyborékoló kacagással. Péter is vele nevetett.
? Gyönyörűen nevetsz!
? Gyakorlom otthon, tudod a tükör előtt állva! – ismét nevettek.
Elhallgattak és csak nézték egymást sokáig.
? Későre jár – pillantott Péter az órájára, Kati elkomorult.
? Szóval nem feleltem meg, mehetek haza – sóhajtotta.
? Dehogy! Nagyon is megfelelsz, csak már belefáradtam a keresésbe, pedig még nagyon sok dolgot meg kell beszélnünk. Ráérsz?
? Persze, nem ígérkeztem el ma sehová… illetve lemondtam.
? Sajnálom, de mondd meg mennyi a veszteséged, kifizetem.
? Azt már nem, én döntöttem így, nem a te hibád.
? Nem vagy éhes, hozok szendvicseket.
? Nem kösz, fogjunk hozzá.
? Én éhes vagyok, tudsz várni pár percet, míg csinálok valami harapnivalót?
Péter húzta az időt, valahogy nem volt kedve elengedni ezt a lányt, Kati csak mosolyogva nézte.
? Megyek, segítek, talán mégis bekapok valamit.
A konyhában Péter kenyeret szelt, virslit tett fel főni, Kati retket pucolt, tormát reszelt, közben hullottak a könnyei.
? Jó erős tormád van, látod én ezért szeretem inkább a mustárt.
Péter zsebkendőjével gyengéden letörölte a könnyet a lány szeméről, Kati csodálkozva nézte az arcát.
? Te mindenkivel ilyen gyengéden bánsz? – kérdezte halkan.
? Ilyen vagyok – vonta meg a vállát Péter – miért kérdezed?
? Úgy bánsz velem, mintha már évek óta ismernél.
? Úgy érzem valóban...
? Na vigyük be az ennivalót – vágott köz