ruha kivágásaiból. A másik oldalon szintén egy nő ült, fiatalabb volt az angolnál, szikár, csontos alkatú és kissé lenézően pillantott a lányra.
? Édes ez a kis ruha rajtad – mondta olyan hangsúllyal, mintha Kati csak farmerben jelent volna meg.
? Ez csak vésztartalék – legyintett a lány.
? Hogy-hogy?
? Nem ezt akartam felvenni, a múlt héten a Váci utcában vettem egy csodás vajszínű kosztümöt, az volt rajtam délután, de Péter felbontott egy üveg paradicsomlevet...
Megállt egy pillanatra és jelentőségteljesen nézett az angol nő szemébe.
? Csak nem! – csapta össze a kezét a nő.
? De bizony – bólogatott a lány – az egész ráömlött!
? Ó szegénykém!
? Most vehet neked egy másikat – állapította meg a másik dáma – hiszen tönkretette.
? Nem ő volt a hibás – küldött egy szeretetteljes pillantást a férfi felé – nem fogtam jól az üveget.
? Ennyire szereted? – érzékenyült el az angol dáma.
? Ő az egyetlenem...
Kati egy pillanatra úgy érezte, hogy amit kimondott igaz, szeretettel nézte a férfit, de aztán az angol felé fordult, mert mondott neki valamit.

Pétert félrehívta Béla azzal az ürüggyel, hogy elszív egy cigarettát.
? Mesélj, mi volt Klárival?
? Mondd, te miért viseled ennyire a szíveden azt a nőt.
? Ő nem „az a nő”, ő egy angyal!
? Akkor vedd feleségül – morogta Péter dühösen.
? Összevesztetek?
? Felhívtam és kértem, hogy jöjjön velem, de azt mondta, hogy ne rángassam dróton, egyébként is van már programja mára.
? Nekem nem ezt mondta.
? Mikor beszéltél vele?
? Ma délelőtt, bejött az irodába és elsírta magát. Azt mondta te nagyon csúnyán beszéltél vele és nem érti mi történt.
? Nem érti mi történt? – képedt el Péter – azt nem mondta el, hogy egy másik pasival van randija?
? Nem hiszem!
? Te neki hiszel, vagy nekem?
? Neked szeretnék, de neki is.
? Nagyon hízelgő lehetett.
? Mondd ki ez a nő?
? Egy régi ismerősöm, felhívtam és ő hajlandó volt eljönni.
? És eljátszani a menyasszonyod szerepét?
? Arra minden nő képes.
? De hát Klári a te menyasszonyod!
? Ezt meg ki mondta?
? Klári volt, azt mondta nem érti mi történt és aggódik a házasságotok miatt.
? Ő csak a mellműtétje miatt aggódik.
? Azt mondta csak a te kedvedért csinálja.
? Az aljas kígyó – morogta Péter a fejét csóválva – végig hazudott neked!
? Miért tenné?
? Mert azt mondtam, most már fizesse az új pasija a mellműtétjét.
? Nekem azt mondta, az unokabátyjával találkozott, de te félreértetted.
? Most már elég, ha te neki hiszel, lelked rajta, de nekem már nem kell.
Béla fejcsóválva ment vissza a társasághoz, Péter csak pár perc múlva követte.

Vacsorázott a népes társaság és vidáman beszélgettek. Kati minden kérdésre kedvesen mosolyogva válaszolt, szinte elbűvölte a társaságot, csak Béla nem szólt hozzá többet.
Vacsora után táncoltak az étterem bár részében, Katit mindenki felkérte, az asszonyok féltékenyen figyelték. Péter csak elég sokára kapta vissza „menyasszonyát”, Kati is megkönnyebbülten fogta át a vállát és kiengedett.
? Már nagyon untam a sok sablonos és ostoba kérdést, képzeld még azt is megkérdezte valamelyik, hogy hogyan szoktuk csinálni...
? Mit?
? Nem igaz, hogy nem tudod!
? Ki volt az?
? Az a fiatal pasi, nem tudom a nevét, mert elfelejtett bemutatkozni.
? Az a rendszergazdánk, nagy kujon, nagyon sok barátnője van.
? Hát nem tudom, elég bunkó.
? Te lehet, hogy látott téged a neten?
? Nem hiszem, akkor megmondta volna.
? Nem tudom...
? Ne aggódj, bízd rám, majd én helyreteszem.
Az összejövetelnek csak későn lett vége, már tizenegy elmúlt, mikor a társaság szedelőzködni kezdett. Először a külföldiek mentek el, aztán a cég alkalmazottai, Béla utoljára maradt Péterrel és Katival.
? Holnap beszélj vele, kérlek – súgta a férfi Péternek, de a fiú csak a fejét rázta.
? Akkor majd én beszélek.
? Azt nem – fogta meg a férfi karját – eszedbe se jusson, ha nem akarsz összeveszni velem!
Béla sokáig nézett Péter szemébe, majd fejcsóválva kiment az étteremből. Kati lépett ki a női mosdóból.
? Mehetünk – karolt a fiúba vidáman.

A taxiban nagyon csendes volt a lány, már majdnem otthon voltak, mikor megszólalt.
? Köszönöm, szép este volt – és a fiú vállára hajtotta a fejét.
? Én köszönöm, hogy velem jöttél – mondta halkan Péter.
Megállt a kocsi a ház előtt, Péter fizetett és bementek a lakásba. Egyikük sem mondott semmit, szinte természetes volt, hogy a fiú lakásán kötöttek ki. Amikor becsukódott az ajtó mögöttük, Kati átölelte a fiú nyakát és ajkát a szájára szorította. Csókolóztak önfeledten, majd Péter vetkőztetni kezdte a lányt.

Reggel Péter porszívó zúgására ébredt, Kati a szobát porszívózta.
? Már ilyen korán fent vagy? – jött ki a hálóból a szemét dörzsölve.
? Mindig ilyen sokáig alszol, álomszuszék? – puszilta meg a fiú ajkát.
? Még csak hét óra és ma nem kell dolgozni menni, vagy igen? – nézett félve a lányra.
? Nem – nevetett Kati és porszívózott tovább.
? Mondd mikor volt itt utoljára takarítva?
? Egy hete porszívóztam ki – válaszolta Péter sértődötten.
? Nem látszik!
? Én így tudom – vonta meg a vállát és kicsoszogott a konyhába.
? Olyan, mintha a feleségem volna – morogta, de elhallgatott, mert eszébe jutott a csodás éjszaka, ami után úgy érezte mindig ezzel a lánnyal akar lenni. Kijött utána Kati is.
? Mit reggelizünk? – kérdezte vidáman.
? Szereted a rántottát?
? Szeretem, de azt hadd csináljam én, meg fogod nyalni utána mind a tíz ujjadat!
? Tudsz főzni?
? Persze, ma vasárnap van, akarod, hogy főzzek?
? Ha kedved van hozzá...
? Akkor most szépen bemész drágám, mert nem szeretem, ha itt lábatlankodsz, addig megfürdesz, vagy amit akarsz, majd szólok, ha kész van.
Negyed óra múlva beszólt a lány, Péter kíváncsian ment ki a konyhába. A kis asztal szépen megterítve, tányérokon gőzölgő étel, nagyon ínycsiklandó volt.
? Ez sajtos omlett sonkával – mondta a lány – abból csináltam, amit a frizsiderben találtam.
A fiú úgy érezte még nem evett ilyen finomat életében. Utána teát ittak és Péternek már nem volt több kívánsága.
? Velem maradsz? – kérdezte halkan a reggeli után.
? Ma biztosan – mosolygott rá a lány.
? Tudom, én hétfőn dolgozni megyek, téged is vár a munkád...
Szándékosan használta a „munka” szót, mert nem akarta megbántani a lány, de Kati elkomorult.
? Nem tudom Péter – szólalt meg halkan – valami megváltozott, én már nem... – felugrott, beszaladt a szobába, Péter utána. A lányt a rekamiéra borulva találta, úgy látszott sír, de amikor gyengéden felemelte a fejét, a szeme száraz volt.
? Hagyd abba – mondta halkan – nem kell ezt tovább csinálnod.
? De még tanulnom kell, be szeretném fejezni az egyetemet, de a tandíj nagyon sok.
? Akkor dolgozz nekem, te okos vagy, intelligens, szépen beszélsz angolul, te intézhetnéd az angol ügyeket. Állandó munkakapcsolatban állunk Stanley cégével.
? Nagyon szép lenne, de nem. Neked ott van Klári, el akarod venni feleségül, én csak nyűg lennék a nyakadon.
? Ki mondta hogy feleségül akarom venni?
? Béla, meg egy másik fickó...
? De én azt mondtam, hogy nem! Az a nő már nem kell nekem!
? Ne mondj ilyet...
? Nem értem, össze akarsz veszni velem? Elmeséltem mindent róla, nem hiszed el?
Kati hallgatott, vívódott, a szemén látszott, de nem szólalt meg.
? Nézd, én ez alatt a két nap alatt megismertelek, még senkivel sem beszélgettem ennyit és jó volt, miért nem hiszel nekem? Miért nem fogadod el, amit felajánlottam, hiszen tanulhatsz is mellette!
? Nem tudom Péter – sóhajtotta – nem akarok kellemetlenséget, ha Klári mégis visszajön.
? Nem jön! Mondtam!
A fiú már dühös volt, nem értette miért emlegeti Kati azt a nőt annyiszor.
? Béla azt mondta beszél vele...
? Akkor kirúgom, már elegem van, nem tudom miért atyáskodik velem.
Felugrott és kirohant a konyhába, a kis asztal mellett ült tenyerébe hajtott fejjel és dühöngött. Nem tudta megérteni, mit akarnak tőle, miért szólnak bele a magánéletébe, ő már döntött, Klári helyett Katit választja még akkor is, ha eddig olyasmit csinált, amit másnak nem bocsátana meg. Fél óra múlva kijött a lány és tétován simogatta meg a haját.
? Jól van, elvállalom – mondta halkan – majd a szemeszter végén átmegyek levelezőre, de most ki kell fizetnem a tandíjat.
? Mennyi az? – Kati megmondta. Péter elővette a tárcáját és a lányra nézett.
? Akkor számoljunk.
? Elég ha a tandíjat ideadod.
? Nem ebben állapodtunk meg.
? Elég, azt mondtam és megadom, ha lesz pénzem.
? Majd levonom a fizetésedből – mosolyodott el a fiú és megölelte a lányt.

Kati már egy hónapja Péternél lakott, úgy éltek, mint a házasok azzal a különbséggel, hogy sohasem veszekedtek. A lakás ragyogott a tisztaságtól, a lány főzött, mosott, takarított és mellette tanult. A fiú nagyon boldog volt, úgy érezte az élete helyrerázódott.
Az egyik délelőtt, amikor nem volt előadás, a lány otthon takarított.
Nyílt az ajtó, Klári lépett be, Kati a szobát porszívózta éppen. A szobaajtóban megtorpant a nő, rámeredt a lányra.
? Te vagy a bejárónő? – kérdezte és közelebb lépett, letette a táskáját a székre és leült az asztal mellé.
? Te ki vagy? – nézte döbbenten Kati a nőt.
? Péter menyasszonya – mondta félvállról és cigarettát vett ki a táskájából, rágyújtott és a hamut a szőnyegre szórta.
? Hát az nem vagy – mondta Kati és dühösen porszívózta fel a hamut.
? De az vagyok szívem, csak elutaztam, nemrég jöttem vissza.
? Péter azt mondta szakított veled „szívem.”
? Ó a pasik, mindenfélét hazudnak, hogy lefektessék a nőket – nevetett kiszámított hangsúllyal – de hidd el – fordult most a lány felé – még mindig én vagyok a menyasszonya.
? Te vagy Klári, igaz?
? Te meg Aranka!
A lány elsápadt, most már idegesen nézett a nőre.
? Ezt Péter mondta neked?
? Nem szívem, én is szoktam chat-elni!
? Mi a nickneved? – tette csípőre a kezét a lány és közelebb lépett.
? Ahhoz semmi közöd és most már jó lenne, ha visszamennél az „ügyfeleidhez”
Dühösen néztek farkasszemet percekig, majd Kati lecsapta a porszívót, kiviharzott az előszobába, felkapta a kabátját és kirohant a lakásból bevágva maga után az ajtót. Klári diadalittasan nézett utána.

Péter csak késő délután ért haza. Belépve a lakásba vidáman kiáltotta:
? Kati hol vagy?
Klári lépett ki a szobaajtón mosolyogva.
? A bejárónőt keresed?
? Te mit keresel itt? – nézett döbbenten a nőre és már rosszat sejtett.
? Eljöttem, biztos már nagyon hiányoztam neked – lépett közelebb és átölelte a fiú nyakát. Péter idegesen fejtette le a nő karját.
? Hol van Kati, mit mondtál neki?
? Arankát keresed? Azt mondta visszamegy a kuncsaftjaihoz, mert már elege lett belőled! Mindent tudok szívem!
? Elküldted?
Péter egyre haragosabb lett, tudta, hogy a nő bosszújáról van szó és el volt keseredve.
? Ment az magától – hallotta a nő hangját. Belépett a szobába, a porszívó még az asztal mellett hevert, a szőnyeg összehamuzva, még néhány csikk is bele volt taposva. A szobában büdös dohányfüst terjengett.
? Hová ment? – vakkantott a nőre.
? Mit tudom én, nem vagyok az anyja!
? Mit mondtál neki?
? Csak az igazat, hogy még én vagyok a menyasszonyod.
? Te nem vagy az, sose voltál!
? De az vagyok, Béla is tanúsítja!
? Nem vagy a menyasszonyom és soha nem is leszel, mert most elmész, de örökre!
? Ki akarsz dobni? – nézett csodálkozva a fiú arcába.
? Ki, mégpedig azonnal, na indulj!
? De hát miért vagy dühös drágám, csak az igazságot mondtam neki!
? Nem, minden hazugság volt, az egész ismeretségünk, a nem létező szerelmünk és most már elegem van, azonnal tűnj el!
? De hát a mellműtétem... a jövő héten kell bemennem a kórházba!
? Azt fizesse a legújabb barátod és most takarodj!
Péter kinyitotta az ajtót és kimutatott, a nő sértődött arccal és felemelt fejjel vonult el mellette, de az ajtóban visszafordult.
? Ezt még nagyon megbánod! Mindenkinek elmondom, hogy egy kurvát vittél a találkozóra a menyasszonyod helyett!
Péter bevágta az ajtót utána.
Egész este fel-alá járkált és dühöngött, nem tudta megemészteni ezt a szemtelenséget. Dühöngött és várta haza Katit, de a lány nem jött.

Kati elkeseredetten nyitott be a lakásába, a szűk albérletben nem volt sok hely, csak egy ágy volt és egy szekrény, meg a számítógép. Az üzenetrögzítőjén nagyon sok üzenet volt, bekapcsolta, amíg rendet rakott. A számítógépet még nem kapcsolta be, arra még nem volt kíváncsi. Hazafelé az autóbuszon valamit elhatározott, felemelte a telefont és visszahívta az első ügyfelét.

Reggel Péter berontott a munkahelyére, benyitott a szobájába és levágta magát az íróasztala mögé. Egész éjjel várta a lány, le sem hunyta a szemét, de Kati nem jelentkezett. Ült pár percig, hogy megnyugodjon, majd felvette a telefont és beleszólt.
? Béla gyere be!
Pár perc múlva benyitott a férfi és csodálkozva nézett rá.
? Miért hívtál?
? Te beszéltél Klárival? – a férfi nem válaszolt.
? Te mondtad neki, hogy keressen fel? – Béla most sem válaszolt.
? Te voltál, ne tagadd!
? Nem is tagadom, csak a te érdekedben tettem.