Úgy érzem valóban... 
? Na vigyük be az ennivalót – vágott közbe Kati és a tányérokat megfogva beszaladt a szobába. 
Már egy órája beszélgettek, Péter mindent elmondott, amit tudnia kellett a lánynak, Kati egy ásítást nyomott el. 
? Sokáig beszéltem, ne haragudj, látom elfáradtál. 
? Nem, csak a finom vacsora, meg ez az egész nap kissé fárasztó volt. 
? Mit csináltál napközben? 
? Nem ügyfélnél voltam, tanultam. 
? Még tanulsz? 
? Az Eltére járok, filozófia szakra, harmadéves vagyok. 
? Akkor azért... 
? Igen, kell a pénz a tandíjra. 
? A szüleid nem segítenek? 
? Apám meghalt tavaly, anyám nyugdíjas, az a kevés pénz még magára sem elég. 
? Édesanyád hol él? 
? Vidéken, egy kis faluban Eger mellett. 
? Akkor már mindent értek. 
? Nem értesz te semmit! – fordult el a lány és most először érzett a hangjában bosszúságot.  
? Nem akartalak megbántani. 
? Azt hitted örömmel csinálom, hogy tetszik nekem ez az életforma? 
? Nem hittem... 
? Akkor ne beszélj róla! 
? Bocsánat – állt fel sértődötten a fiú és a tányérokat kivitte a konyhába. Kati utánament. 
? Ne haragudj, nem szoktam kiborulni, csak fáradt vagyok – mondta halkan. 
? Akkor hagyjuk abba, majd holnap folytatjuk. 
? Keress mást erre a munkára – mondta halkan – én nem vagyok alkalmas rá. 
? Arra már nincs idő, de miért mondod? 
? Mert már elegem van az örökös szerepjátszásból, kivagyok attól, ha állandóan kedvesen kell mosolyognom és hányok, ha kövér, büdös, izzadt embereknek kell hízelegnem. 
Kati kiborult, kitört belőle a valódi énje, a keserűsége, ami évek alatt gyűlt össze. Péter ahelyett, hogy megsértődött volna, erős szimpátiát érzett, megértette a lányt. Megfogta a kezét, maga felé fordította, gyengéden átölelte a vállát és halkan kérdezte: 
? Miért nem hagyod abba? 
? Mert akkor nem folytathatom az egyetemet – mondta a lány ingerülten és lesodorta a válláról a fiú kezét. 
? Nem akarlak bántani, megértelek. 
? Megértesz? – kapta felé idegesen a fejét a lány – miért hazudsz? 
? Nem hazudok! – emelte fel a hangját a fiú. 
? Elég, nem kell megjátszanod a szerelmest, nem kell gyengédnek lenned és megértőnek, mert nem vagy az! 
? Honnan tudod? 
? Tudom, egy kurvával nem így szoktak bánni! 
? Te nem vagy kurva! 
? Hát mi vagyok? – kiáltotta Kati és az arcát egész közel tolta a fiúéhoz – mondd meg, ha ilyen nagyokos vagy! 
? Csak egy szegény lány, aki többre akarja vinni, aki ki akar törni abból a sivár világból, amelybe született és ez tiszteletreméltó. 
? Tiszteletreméltó? Ezt mondtad? Te nem vagy eszednél! Akkor miért bánnak úgy velem, mint egy ronggyal, hogy nem vesznek emberszámba, durván beszélnek és lenézően, szinte leköpnek! Csak arra kellek, hogy kielégítsem a vágyaikat, aztán ellöknek! 
Péter komoran állt, lehajtott fejjel, átérezte a lány helyzetét, tudta, hogy a keserűség tört ki belőle, a sok bántalom és lenézés és szégyenkezett. 
? Neked is csak arra kellek, hogy eljátsszam holnap a művelt társalkodónőt, aztán odadobsz valamelyik ügyfelednek, hogy aláírja a szerződést, ne tagadd! 
? Ezt nem mondtam! – csattant fel a fiú. 
? Nem beszéltél róla, tudom, de ez a vége! Mindig ez a vége! 
Kati remegő kézzel vett ki a táskájából egy zsebkendőt és a szemére szorította, Péter döbbenten nézte. A lány teljesen megváltozott, már nem játszott, nem mosolygott kedvesen, elkeseredett volt és a fiú érteni vélte az okát. 
? Adj pénzt taxira, elmegyek. 
? Ne menj el, azt mondtad ráérsz, kifizetem az idődet, de maradj! 
? Miért maradjak, hogy megint kiboríts? 
? Mivel borítottalak ki, nem értem. 
? Azzal, hogy kedves voltál és megértő, nem ezt vártam. Mondd mit akarsz tőlem, miért csináltad, mire akarsz rávenni? Mondd mire? 
? Semmi másra, csak amit már elmondtam és nem akartalak senkinek sem „odadobni!” 
? Akkor mire kellek neked? 
? Már elmondtam, nem figyeltél? 
? De figyeltem, mindent elmondtál, csak az okot nem. 
? Az ok nagyon egyszerű, az Uniós ügyfeleim konzervatív emberek, mindenkinek felesége van, vagy barátnője, én sem akartam egyedül menni. Úgy tudják, hogy menyasszonyom van, azt mondtam nekik. 
? Szóval azt akarod, hogy játsszam el a menyasszonyod szerepét? 
? Eddig nem arról beszéltem? – Péter hangja már ingerült volt. 
? Menyasszonyt nem mondtál. 
? Mi a különbség? 
? Másképp viselkedik egy menyasszony mint egy barátnő. 
? Nem sok a különbség. 
? De igen, ha hitelesen akarod hogy eljátsszam, egészen másként kell viselkednem. 
? Jó, akkor most mondom, a menyasszonyom vagy, úgy viselkedj, vállalod? 
Kati nem válaszolt, Péter szemét nézte, de már nem akart elrohanni, az arca most inkább elgondolkodó volt, csak a szeme volt piros, mintha sokat sírt volna. 
? Rendben – sóhajtotta – mikor van a vacsora? 
? Este hétkor, de még sok mindent nem mondtam el. 
? Mi van még? 
? Van egy társam is, de csak pénzügyileg, ő még azt hiszi Klári jön velem, valami mesét kell beadnom neki. 
? Mondd azt, hogy egy kurvát bíztál meg erre a szerepre. 
? És akkor az történik, mint Julia Robertsel a „Micsoda nő”-ben? 
? Te is szereted azt a filmet? – mosolyodott el végre a lány. 
? Szeretem, Julia nagyon jó benne. 
? Richard se kutya! 
? Na szóval ő egy idős ember és szintén konzervatív, a felesége nemrég halt meg és ez nagyon megviselte. Kedveli Klárit, nem tudom miért, pedig csak egyszer beszélgettek, lehet hogy hozzá őszinte volt, nem tudom. 
? Minden lehet, de akkor mit csináljunk? 
? Kitalálunk valamit, gyere ülj le. 
? Azt mondtad kifizeted az időmet, nem akarod, hogy itt maradjak éjszakára? 
Péter szíve nagyot dobbant, nagyon tetszett neki a lány és már úgy tűnt beleszeretett, rekedten kérdezte: 
? Mennyit kérsz? 
? Az attól függ... 
? Mitől? 
? Hogy mit akarsz csinálni. 
? Nem vagyok perverz! 
? Gondoltam, de azért jó, ha beszélünk róla. 
? Akkor azt mondd mit nem csinálhatok. 
Kati hozzálépett, átölelte a nyakát és a szájába csókolta: 
? Ne ejts teherbe... 
 
Péter edényzörgésre ébredt, Kati nem volt mellette. Magára kapott egy köpenyt és kiment a konyhába, a lányt a mosogató mellett találta, a tegnapi edényeket mosta el. 
? Szia, jól aludtál? – nézett a fiúra és vizes kezét megtörölte egy konyharuhába. 
? Nagyon jól, de miért csinálod, majd elmosogattam volna. 
? Egy menyasszony mindig segít a vőlegényének – mondta huncut mosollyal az ajkán. 
? Köszönöm – mosolygott Péter és egy halvány csókot nyomott a lány szájára. Kati átkarolta a nyakát és a fülébe súgta. 
? Nagyon jó volt az éjszaka. 
? Nem kell hazudnod, nem várom el. 
? Ez nem hazugság – komolyodott el a lány – de igazad van, hagyjuk. 
? Nem akartalak megbántani, de most én mondom, hogy nem ezt vártam. 
? Én mindenkivel ilyen vagyok – vonta meg a vállát a lány és bevonult a fürdőszobába. 
? Nem hiszem – mosolyodott el a fiú, de nem mondta ki hangosan. 
 
A konyhában ültek a kis asztalnál és ették a tegnapi maradékot, Péter kávét főzött, a lány egész felszabadultan viselkedett. 
? Még nem is mondtad mennyivel tartozom – mondta a fiú csak úgy mellékesen, mintha csak egy jelentéktelen dolgot említene. 
? Tízezer – mondta Kati két korty kávé között mintegy mellékesen. 
? És a ma este? 
? Annyi, mondtam. 
? De az éjszaka is... 
? Az cégünk reklámja – nevetett rá a lány, de aztán elkomorult. 
? Szívesen voltam veled – mondta halkan – és köszönöm, hogy nem dobtál ki, amikor úgy kiborultam. 
? Igazad volt – mondta Péter mintegy magának, de a lány meghallotta. 
? Mit csinálunk ma? – nézett most már vidáman a fiúra. 
? Nem akarsz hazamenni? 
? Majd délután átöltözni, tudod nem hagylak magadra legfőképp azért, mert akkor kiesek a hangulatból és nem tudom hitelesen eljátszani a menyasszonyszerepet. 
? Akkor elmegyünk vásárolni, jó? 
? Remek, imádok vásárolni! 
? Először is veszünk nekem egy cipőt, mert ebben nem mehetek, aztán neked is nézünk egyet... 
? Nem kell, van elég cipőm. 
? De valamit szeretnék neked is venni. 
? Minek? – nézett rá furcsán a lány. 
? Hogy néz ki, hogy a menyasszonyomnak nem veszek semmit, mikor velem van? 
Kati elnevette magát és szeretettel nézett a fiúra. 
? Majd valami apróságot veszünk, na öltözz fel! 
Egész nap a várost járták, felmentek több áruházba, egy kis étteremben ebédeltek és sokat beszélgettek. Péter elmesélte szinte az egész életét és boldog volt, hogy elmondhatta ennek a kedves lánynak. Kati is felszabadultan viselkedett, sokat nevetett Péter buta viccein és kiszólásain és nagyon jól érezte magát. Az egyik áruházban megálltak a táskáknál. 
? Van neked színházi táskád? – kérdezte a lányt. 
? Az milyen? 
? Tudod, olyan parányi kis retikül, csak néhány női apróság fér bele. 
? Olyan nincs. 
? Akkor veszünk egyet. 
? Minek? 
? Mert mindenkinek van, neked is legyen. 
? Muszáj? 
? Nincs ellenvetés, veszünk és kész! 
Kati elnevette magát és szerelmesen nézett a fiúra. Sokáig válogattak, de végül találtak egy kis táskát fekete bőrből, ezüst berakással, ami Kati szerint illett a ruhájához. 
? Most már színházba is mehetsz vele – mosolygott rá a fiú. 
? Köszönöm – rebegte a lány és megpuszilta Péter arcát – csak nem akarsz elvinni az operába? 
? Úgy mint Juliát Richard? 
? Valahogy úgy. 
? Ne reménykedj, a Friskói operába nem viszlek. 
? Nincs magánrepülőgéped? 
? Képzeld, csak egy öreg Suzukim. 
Nagyokat kacagva sétáltak az utcán egymásba karolva hazafelé. 
? Hol laksz? – nézett Péter a lányra. 
? Fel akarsz jönni hozzám? 
? Át kell öltöznöd! 
? Vigyél a Rottenbiller utcába, de ne várj meg, majd utánad jövök. 
? Megvárlak, mert estélyi ruhában ne mászkálj a városban, de nem megyek fel, ne aggódj. 
Hazavitte a lányt, de nem ment el, a ház előtt parkolt az autóval és gondolkodott. Eddig jól ment minden, túl jól, talált egy megfelelő partnert annak ellenére, hogy profi volt és már nem volt ideges, csak a vacsora miatt aggódott. Remélte nem jön közbe semmi és megkötik azt az üzletet, ami a cége jövőjét jelentette. 
Kati is gondolkodott míg öltözködött, ő is úgy érezte talált valakit, aki tökéletesen illik hozzá, csak azt nem tudta ez a kapcsolat folytatódhat-e, mert már ő tovább gondolta. Arra gondolt, hogy abbahagyja és valami tisztességes munka után néz, mert már nem tudta elképzelni az életét a régi módon. Abba akarta hagyni egyébként is, csak még két évig pénzre volt szüksége, legalább addig, amíg az egyetemet elvégzi. Nem hallgatta meg az üzenetrögzítőjét és még a számítógépét sem kapcsolta be, megfésülködött és szaladt le az autóhoz. 
 
Megállt a taxi a Várban az étterem előtt, Péter kisegítette a lányt, az utcán szemben álltak és nézték egymást. 
? Nagyon szép vagy – mondta a fiú. 
? Te is nagyon jól nézel ki. 
? Induljunk? 
? Izgulsz? – kérdezte Kati, mert a fiú keze nedves lett. 
? Ideges vagyok, remélem jól sikerül. 
? Bízz bennem! 
? Még meg sem kérdeztem, ismersz valamilyen idegen nyelvet? 
? Beszélek angolul. 
? Akkor jó. 
Kati Péterbe karolt és egy nagy sóhajjal beléptek az ajtón. A hátsó helységben már többen ültek az összetolt hosszú asztal mellett és rájuk néztek, mikor beléptek. A lányon egy fekete alkalmi ruha volt ami kiemelte karcsú alakját, Péteren egy szmoking csokornyakkendővel. Az egyik székről felállt egy idősebb férfi és mosolyogva hozzájuk lépett. 
? Örülök, hogy végre megjöttél, tudod én nem tudok jól angolul, pedig Stanley folyton kérdezget valami szerződésről. 
? Elhoztam, nálam van, de hadd mutassam be Katit – fordult most a lányhoz. 
? Örülök, hogy megismerhetem – mondta a lány kedves mosollyal az ajkán. 
? Szólítson Bélának – mondta a férfi szintén mosolyogva – nagyon csinos kedvesem. 
Most Péterhez fordult és halkan megkérdezte. 
? Nem Klárival jöttél? 
? Nem, de nyugodtan mondhatod hangosan is, Kati mindenről tud. 
? Majd mesélek – mondta Béla és az asztal mellett ülőkhöz fordult. 
? Bemutatom nektek Péter új barátnőjét, Katinak hívják. 
? Nem a menyasszonya? – nézett rájuk csodálkozva egy idősebb hölgy. 
? De az, csak Béla még nem tud róla, hogy megkértem a kezét – válaszolta Péter helyettük. Most elismételte ugyanezt angolul, az asztal túlsó végén ülő szakállas férfi mosolyogva állt fel és hozzájuk lépett. 
? Stanley vagyok és maga gyönyörű - csókolt kezet a lánynak, Kati elpirult, a férfi felesége egy féltékeny pillantást küldött feléjük. 
? Üljön mellénk kedves – vezette az asztalhoz a lányt az angol és a felesége mellé ültette.  
? Szóval te vagy Péter menyasszonya – nézett rá az angol nő, Kati hibátlan angolsággal válaszolt. 
? Nem olyan régóta, egy hónapja kérte meg a kezem. 
? De már nyáron erről beszélt Péter. 
? Lehet, hogy már tervezte, de engem még nem kérdezett meg. 
Nevettek, az angol dámán egy nagyon szűk kosztüm volt, idomai néhol kibuggyantak a 
 
   |