Ingrid

Egy Ontario-i filmstúdióban járunk Torontóban, Kanadában, az udvaron díszletek széthagyva, az épületek előtt elektromos kisautók amikkel a nagy terület gyorsan bejárható. Az épületek közötti utcákon csak néhányan járkáltak, díszletesek nagy transzparenseket cipelve, színészek ácsorogtak kifestve és dohányozva, a jelenésükre vártak. Egy magas, dekoratív, gesztenye-hajú nő siet végig az utcán és benyit az egyik stúdió ajtaján.

Bent nagy lárma fogadta, díszletmunkások állványokat ácsoltak és transzparenseket cipeltek, nagy volt a zaj és az ordítozás. A terem közepén kameraállvány, mellette több ember, néhányan ültek, de a többiek álltak és élénken gesztikulálva vitatkoztak. A nő megtorpant, az egyik ácsorgóban felismert valakit akivel ma nem akart találkozni, egy pillanatig tétovázott, majd mást gondolt és közelebb lépett. A férfi a mozgásra felfigyelt, jelentéktelen alak volt, alacsony, talán százhatvanöt magas, semmitmondó arccal és rövid, szőkésbarna hajjal. A férfi arcán egy félmosoly és megszólította a nőt.

• Tegnap merre jártál Inge, vártalak és a vacsora is kihűlt.
• Nem értem rá, estig bent voltam és örültem ha lefekhetek kialudni magam. Ne haragudj Dani, hogy nem hívtalak fel, teljesen kiment a fejemből.

Ezt a hazugságot egyvégtében hadarta el, még levegőt sem vett közben. Daniel – mert így hívták a jelentéktelen férfit – fejcsóválva hallgatta. Ő tudta az igazságot, mert meglátta a nőt délután egy másik férfivel elmenni és csak arra volt kíváncsi mit fog mondani neki.

• Gyere, valamit meg akarok beszélni veled – fogta meg a karját és húzta ki a stúdióból, de a nő ellenállt.
• Most nem érek rá, látod sok a dolgom, majd este megbeszéljük.
• Én most akarom megbeszélni – felelte határozottan és tőle szokatlan módon keményen húzta kifelé.
• Mit akarsz tőlem? – kérdezte már ijedten.
• Csak beszélni, de nem itt!

Most már apatikusan tűrte hogy kihúzza az épületből, de amikor kiértek kirántotta a karját és felé fordult.

• Mondd mit akarsz tőlem, megmondtam nem érek rá!
• Persze mert Zeéd vár, mi?
• Ki vár, te megbolondultál!
• Ez sajnos igaz, mert még szóba állok veled, mondd Ingrid mit vétettem ellened hogy még arra sem méltatsz, hogy őszinte legyél hozzám?
• Most miről beszélsz? – nézett zavartan a férfi szemébe és ideges lett, már rájött hogy Daniel sokkal többet tud.
• Zeédről, azt hiszed nem tudom hogy tegnap vele voltál és ez nem az első eset.
• Most miről beszélsz, megmondtam, hogy sokáig bent...
• Most már elég! Legalább most légy őszinte mert utoljára beszélünk egymással.

Ezt Daniel már kemény hangon mondta mélyen a nő szemébe nézve, Ingrid még megpróbált játszani, mert nem akarta elveszíteni a férfit, meg akarta tartani tartaléknak.

• Őszinte vagyok, sohasem hazudtam neked, miért nem tudod felfogni!
• Persze, őszinte vagy – nevetett keserűen – csak nem hozzám. Mond mit vétettem neked, szerettelek és mindent megtettem amire csak kértél, de ez úgy látszik nem volt elég, azt a seggfej dzsigolót választottad.
• Na jó, Zeéddel voltam, mert ő kedves és megnevettet és szeret engem nem úgy mint te és nem féltékenykedik!
• Na látod tudsz te őszinte is lenni, csak azt nem értem miért kellett erre olyan sokáig várnom.

Ingrid hallgatott, lehajtott fejjel állt a férfi előtt és rosszul érezte magát.

• Már csak azt mondd meg mi az ami vonzott hozzá azon kívül hogy jóképű meg sármos, nem úgy mint én. Ő nem szeret téged csak egy nő vagy a háremében!
• Nem igaz – csattant fel Ingrid – Zeéd csak engem szeret és őszinte hozzám!
• Neked legyen mondva. Mondd Inge ez nálad születési hiba?
• Mi van? Te sértegetsz engem? Nem hallgatlak tovább és elegem van belőled – kiáltotta és el akart rohanni, de Dani elkapta a karját.
• Nem futsz el, most meghallgatsz engem – kiáltotta és erősen markolta a kart.
• Eressz, utállak! – sziszegte a nő a karját rángatva.
• Mindjárt mehetsz, de előbb elmondom a véleményemet rólad! Eddig azt hittem hogy te más vagy, jobb és hűségesebb mint a többi, de azt nem gondoltam, hogy ostobán naiv is vagy! Bedőlsz egy szemét pasinak és elhiszed minden hazugságát mert szép a mosolya és sármos a megjelenése. Zeéd szemét ember, csélcsap, rengeteg nője van, szinte mindenki megvolt már neki és ami a legrosszabb hogy felesége is van akit folyamatosan csal.
• Nincs felesége, elváltak!
• Nem váltak el, jobb ha tőlem tudod és úgy hallottam terhes is.
• Te nem hazudtolod meg önmagad, minden módon megalázol és hazudsz, azt az embert gyalázod aki a legkedvesebb ebben a seggfej bandában, de tudom miért teszed, mert féltékeny vagy, hogy jobb nálad!

Ezt a monológot egy szuszra mondta ki, majd végigmérte Danit és otthagyta.

• Nagyot fogsz majd csalódni ha megtudod az igazságot – kiáltotta utána, majd elkeseredetten ment vissza a stúdióba.

Ingrid dühöngött, úgy érezte csalódott abban az emberben akit eddig szeretett és vele akart élni, míg az a másik be nem lépett a képbe. Zeéd valóban jóképű volt, elegáns megjelenésű és lezser egyszerre, tudott beszélni és levett mindenkit a lábáról. Ha megjelent valahol szűk, testhez álló pantallóban és lazán kihajtott inggallérjával minden nő felé fordult és ha megszólalt úgy kellett felmosni őket.

Ingrid nem lett mindjárt az övé, a nő sokkal kritikusabban vizsgálta a férfiakat és nem adta könnyen magát, ez kihívás volt a férfi számára és ráhajtott. Virágokat küldözgetett neki kedves üdvözlőkártyákat mellékelve, kitartóan ostromolta és végül célhoz ért. Ingrid úgy érezte már az első alkalom után hogy megfogta az Isten lábát és egy olyan férfit kapott akivel leélheti az életét. Tudta hogy barátnői vannak, de nem tartotta valódi ellenfeleknek őket, bízott a vonzerejében csak Dani jelenléte aggasztotta. Valójában szerette azt a férfit és nem csalódott benne csak a külseje miatt volt bajban. Elgondolta ha megjelennek valahol, mondjuk egy fogadáson, hogy néznek ki, Dani csak a válláig ér. Zeéd viszont magas volt és elegáns, nagyon szépek voltak együtt. Azért volt még valami ami aggasztotta, ha megjelentek valahol Zeéd folyton forgolódott és minden nőt megnézett nem törődve a partnerével. Ha ez nem volna elég még ki is tárgyalta őket felsorolva a másik előnyeit és hibáit. Ingridet ez bosszantotta és elhatározta megneveli, de eddig nem tudott eredményt elérni, Zeéd nem akart megváltozni.

Daniel is el volt keseredve, elérte amit akart, Ingrid végül őszinte volt, bevallotta hogy mással jár, de egyúttal el is veszítette a nőt. Ez a veszekedés csak arra volt jó hogy tisztázzák az álláspontjaikat és ki nem mondva szakítsanak.

Ingridnek sem volt jókedve, szakított volt szerelmével és szabad az út a másikhoz, de valami megszakadt benne, valami elveszett ami eddig megvolt és biztonsággal töltötte el. Most már bánta hogy őszinte volt és összeveszett a férfivel akit már tartaléknak sem tarthat meg.

Múltak a napok és a hetek, a pár sűrűn találkozott és ezek a találkozások rendszerint valamelyikük lakásán végződtek, legtöbbször Ingridén.

A többiek viselkedése is megváltozott a nővel szemben, már nem mosolyogtak rá ha elment mellettük és összesúgtak a háta mögött. Ha belépett valahova a beszélgetések megszakadtak és minden szempár rászegeződött. A tekintetekből legtöbbször kétféle véleményt olvasott ki, a férfiak részéről sajnálkozást, a nők tekintetéből irigységet. Legalábbis így képzelte és mindannyiszor elfogta a méreg ha meglátta őket.

Ma reggel is ez történt, végigsietett az egyik utcán, a bejárat előtt többen álltak és összesúgtak amikor észrevették. Ingrid megtorpant, már oda akart menni hogy felelősségre vonja őket vagy legalább megkérdezze mit akarnak tőle, mikor megütötte a fülét egy mondat. Az egyik nő mondta a mellette álló férfinek.

• Szegény, ha tudná most kivel van Zeéd...
• Inge nem törődik vele – felelte a férfi – nagyon bele van zúgva abba seggfejbe.

Ingrid továbbment, ezt a megjegyzést már számtalanszor hallotta, eddig azt hitte az irigység mondatja velük, de most elgondolkodott, talán lehet valami igazság is benne.

Legyintett, morogva ment tovább és dühösen nyitott be a kantin ajtaján.

A nagy betonépület előterében kis kávézó volt kialakítva néhány asztallal, a túlsó falon egy kis pult kávéautomatákkal és egy hűtőgép italokkal megrakva. A belső üvegajtó mögött kezdődött az önkiszolgáló étterem. A kávés pult előtt három nő beszélgetett elég hangosan, az asztaloknál csak néhányan ültek főleg díszletesek és nem törődtek velük. Ingrid az étterem felé tartott, de megtorpant, az egyik nő hangja állította meg.

• ...nagyon el van keseredve – sóhajtotta a nő.
• Mert megint az a szemét Zeéd kavarja a szart – vágta rá a második.
• Szegény Dani – sóhajtott megint az első.
• Miért bántjátok folyton Zeédet? – kérdezte a harmadik.
• Bele vagy esve mint az a szerencsétlen Ingrid pedig egy szemét ember – morogta a második.
• De olyan szép szeme van – mondta ábrándosan a harmadik.
• Neked legyen mondva – morogta a második.
• Gyerekek vigyázzatok, itt van Inge – súgta az első.

Már késő volt a figyelmeztetés, Ingrid hozzájuk lépett.

• Miről pletykáltok itt? – kérdezte ingerülten – rólam van szó, igaz?
• Mit vagy úgy oda, azt hiszed folyton te vagy a téma? – vágott vissza idegesen az első.
• Én vagyok és már nem az első eset, mit akartok tőlem?
• Tőled semmit – vonta meg a vállát a második.
• Mondd hogy van Zeéd? – nézett rá kérlelően a harmadik, de a tekintetében egy figyelmeztetés is volt.
• Jól, de mit akartok tőle?
• Mondd, te tényleg nem tudsz semmit? – nézett rá merően a második.
• Mit kéne tudnom? – nézett rá Ingrid és a hangja már majdnem hisztérikusan csengett.
• Csak azt hogy Anna terhes – mondta csendesen az első és nem érezte jól magát. Nem akart magyarázkodni, pedig tudta, hogy most már többet kell mondania.
• Hogy micsoda – nézett rá megütközve a nő – Zeéd felesége terhes?
• A hetedik hónapban.
• De hát válnak! – vágta rá Ingrid.
• Egy frászt – mondta a második – Anna sohasem válna el, szerelmes abba a baromba
• Ez már megint valami ócska pletyka, mi?
• Én nem nevezném pletykának, Anna kórházban van – mondta csendesen az első.
• Kórházban? – döbbent meg Ingrid.
• Veszélyeztetett terhes.
• Ezt kitől tudjátok? – kérdezte döbbenten Ingrid és érezte hogy a pír elönti az arcát.
• A verebek csiripelték – mondta gúnyosan a második.
• Szerintem Dani pletykált, igaz – fújt egyet Ingrid – mert nem tudja befogni a száját.
• Nem Dani volt – mondta csendesen az első – jobb ha tőlem tudod.
• Hát ki – kiáltotta a nő – szeretném beverni a lepcses és hazug pofáját!
• Sajnálom – csóválta a fejét az első – nem tudtam hogy ennyire bele vagy esve abba a buziba.
• Nem is buzi – vágta rá a harmadik, de elpirult.
• Most már megmondod ki volt? – lépett közelebb Ingrid és a keze ökölbe szorult.
• Mi vittük be Annát a kórházba – felelte helyette a második és keményen nézett Ingrid szemébe.
• Mi baja? – fordult felé a nő, de a hangja már inkább ijedt volt.
• A szíve, szívritmus zavar.

Ingrid állt egy percig némán lehajtott fejjel, majd megfordult és köszönés nélkül otthagyta őket.

• Szegény – sóhajtotta az első és hosszan nézett a nő után.

Ingrid egymaga ült az asztalnál, előtte étel, de csak bámult rá mert a gondolatai máshol jártak. Amit az imént megtudott megdöbbentette és elkeserítette, eddig szentül meg volt győződve róla, hogy Dani csak hazudozik mert féltékeny és Zeéd tulajdonképpen jó ember. Tudott róla, hogy sok nőnek csapja a szelet és harcolnia kell érte, de megéri, a sármos férfi nagyon tetszett neki. Néha úgy érezte szereti is, de ezt nem érezte elég meggyőzőnek. Dani egészen más, mélyérzésű és hűséges, de alacsony, meg aztán a külseje miatt visszahúzódó. Azt tudta hogy szerelmes belé és neki sem közömbös a férfi, de izgalmat nem érzett ha rágondolt. Most az jutott eszébe amit megtudott, a terhességet, de elhessegette, pletykának tartotta; azért egy kis tüske maradt benne, hátha mégis igaz. Elhatározta bemegy a kórházba, meglátogatja Annát és kiszedi belőle az igazságot.

Hirtelen megszólalt a zsebében a telefonja, kikapta és a füléhez illesztette.

• Drágám hol vagy? – hallotta Zeéd negédes hangját.
• Ebédelek – vágta rá lakonikusan, a hangja nem volt túl barátságos, neheztelt a férfire.
• Most végeztem, egy óra múlva találkozhatnánk a díszletraktár végében.
• Nem érek rá – morogta Ingrid, most a legkevésbé sem vágyott rá hogy a férfivel legyen. Már unta Zeéd örökös szexéhségét.
• De édesem nagyon kívánlak, megőrülök érted! – mondta pátosszal telt hangon és Ingrid életében először hamisnak és álságosnak érezte ezt a hangot, Zeéd úgy mondta a szöveget mintha szerepet játszana.
• Mondom nem érek rá – emelte fel a hangját.
• Jól van, majd este átmegyek – felelte a férfi lemondóan és a telefon kattant.

Délután már a kórházban volt, amikor belépett a kapun arra gondolt hátha ez is csak egy pletyka, egy hazugság ami a filmstúdióban kering, de megemberelte magát és a recepcióhoz lépett. Most már dűlőre akarta vinni a dolgát Zeéddel és a pletykáknak elejét venni. A recepciós elég sokáig keresgélt, de végül megtalálta a nevet.

• Második emelet 206-os szoba.
• Hát mégis itt van – nyomott el egy mély sóhajt és már bizonytalan lett.

Lassan ment fel az emeletre és egy kis félelemmel nyitott be a szobába, nem tudta mi várja és rettegett Anna reakciójától. A szoba kicsi volt, nagy ablakán napfény ömlött be megvilágítva a zöldre festett falakat és az ágyat amin egy hullámos szőke hajú és nagy hasú nő feküdt. Anna az ajtónyitásra felé fordította a fejét, egy kis ideig nézte, végül halvány mosoly jelent meg az ajkán. Ingrid az ajtóban állt és kissé ijedten nézte, de a halvány mosoly láttán bátorságot gyűjtött és az ágyhoz lépett.

• Szia – mondta halkan – hogy vagy?
• Köszönöm, jól – felelte Anna és kutató pillantással nézte az arcát.
• Bejöttem... – kezdte, de elhallgatott, nem tudta hogyan folytassa.
• Már vártalak – felelte a nő – foglalj helyet – mutatott maga mellé az ágy szélére.
• Vártál? – képedt el nő.
• Mit csodálkozol, tudtam hogy be fogsz jönni ha megtudod mi történt velem.
• Ma tudtam meg, azt hittem csak pletyka...
• Nem pletyka, valóban rosszul lettem, de nem ezért vagy itt – mondta Anna és a pillantása megkeményedett.
• Igaz, de... szóval tényleg kíváncsi voltam rád, meg más is... – elhallgatott.
• Tudom, a terhesség, valóban nem tudtad?
• Hallottam valamit, de azt hittem csak rosszindulatú pletyka és Dani terjeszti.
• Zeéd nem mondta?
• Nem beszéltünk rólad, de te tudtad?
• Nem vagyok hülye – mosolyodott el keserűen – mindenki rólatok beszél már hónapok óta.
• Mirólunk? – vörösödött el a nő.
• Mert túl nyíltan csináltátok. Arra nem gondoltál, hogy fájdalmat okozol vele?
• De hát ti elváltatok!
• Nem váltunk el – rázta a fejét Anna – ez valóban csak egy pletyka, de nem tudom ki találta ki.
• Zeéd mondta, mert én számon kértem rajta. Azt mondta te mindenkivel megcsaltad és neki már elege lett az egészből.
• És te hittél neki – mosolygott gúnyosan a nő – hogy lehettél ennyire naiv?
• Én naiv, de hát mindenkitől ezt hallottam!
• Mindenkitől?
• Nellitől és Judittól nem, velük ma reggel találkoztam és elmondtak mindent.
• Mit mondtak?
• Azt hogy veszélyeztetett terhes vagy és ők hoztak be a kórházba.
• Így igaz – bólogatott Anna.
• Nelli utálja Zeédet, talán mert nem tudott kikezdeni vele, csak Lizzy védte meg.
• Lizzy szerelmes a férjembe, csak nem kell neki. Zeéd szereti a kihívásokat, azért kezdett veled, mert nem ugrottál azonnal a nyakába.
• Danival voltam, de összevesztünk, ő is utálja a férjedet, de nem hittem neki.
• Nem kell mindent elhinni, Zeéd valójában jóember, csak még nem nőtt fel. Egy kisfiú aki hiú önmagára és imádja ha istenítik és rajonganak érte. Tudod én is így voltam vele és csodálkoztam amikor két éve megkérte a kezem.
• Te nagyon szép nő vagy – jegyezte meg halkan Ingrid.
• Ugyan, most nagyon csúnya lettem, a terhesség nem tesz jót nekem.
• Csak meghíztál, de majd visszafogysz.
• Nem tudom – sóhajtotta a nő és az ablak felé fordult mert egy könnycsepp jelent meg a szeme sarkában.

Most egy ideig hallgattak, látszott Annán hogy vívódik, hogy valamit el akar mondani, de még nem határozta el magát. Ingrid is hallgatott, arról nem akart beszélni mit határozott el idejövet. Végül Anna eldönthetett valamit, mert a nő felé fordult.

• Figyelj, maradj vele és lásd el, én nem lehetek otthon és Zeéd még egy szelet kenyeret sem tud megkenni vajjal.
• Nem vagy féltékeny?
• Rád nem, te komoly nő vagy csak naiv, de majd megedződsz, az élet átformál téged is.

Most már beszélgettek mindenféléről, Anna felengedett és Ingrid is legyőzte a szorongását

csak azon gondolkodott hogyan mondja meg a nőnek mit határozott el. Már abban sem volt biztos amit elgondolt mert Anna most rábízta a férjét. Nem tudta mit tegyen, de aztán gondolatban legyintett, majd csak lesz valahogy.

Este ért haza, Zeédet a lépcsőházban találta és dühös lett, de a férfi felkapta, megforgatta és szenvedélyesen megcsókolta.

• De jó hogy hazaértél drágám, én úgy aggódtam!

Ingrid lenyelte ami a nyelve hegyére kívánkozott és megadóan ment be a lakásba. Kipakolta a szatyrát és hozzákezdett a vacsorafőzésnek, de Zeéd nem hagyta, felkapta és becipelte a hálóba, majd vetkőztetni kezdte.

• Már úgy kívánlak, gyere, most hagyd a konyhát.
• De a vacsora...
• Az ráér, most szeretni akarlak!

Ingrid apatikusan tűrte hogy levetkőztesse és simogassa, közben gondolkodott. Megpróbálta önmagát kívülállóként vizsgálni, főleg az érzéseit, most nem adta át magát a kéjnek, arra koncentrált amit a kórházban tudott meg. A férfi most felszabadult volt, úgy tűnt mintha örömmámorban úszna és csak a nőre koncentrált. Ingridet már elkapta a vágy, de erővel visszafogta magát.

• Figyelj, valamit szeretnék kérdezni – próbálkozott, de Zeéd nem figyelt rá.
• Azt mondtam hagyj egy kicsit! – kiáltotta, a férfi végre meghallotta.
• Mi van? – állt meg és a szemébe nézett.
• Ma bent voltam a kórházban Annánál.
• Mit akartál tőle?
• Csak meglátogattam...
• Mi van, csak nem dőltél be neki – röhögött gúnyosan.
• Anna veszélyeztetett terhes! – mondta erélyesen Ingrid és keményen nézett a férfi szemébe.
• Tőlem fel is fordulhat!
• Mondd te normális vagy? A feleséged terhes és a gyerek tőled van!
• Te elhitted ezt az ostobaságot? Mi elváltunk és kitudja ki csinálta fel!
• Nem váltatok el! – kezdett nagyon felmenni a pumpa a nőben.
• Jó, papíron még nem, de nem élünk együtt.
• És a gyerek?
• Nekem nem lehet gyerekem!

Ingrid döbbenten nézett rá és egy percbe tellett mire meg tudott szólalni.

• Ez biztos?
• Biztos, gyerekkoromban volt egy sérülésem, a herém leszakadt...
• Mutasd – pattant fel a nő és megfordította.

Zeéd egyik heréje valóban hiányzott, de a másik ott volt.

• Ettől még lehet gyereked!
• Nem lehet, az orvos megmondta!
• Mutasd a papírt róla!
• Nem... nem tudom, nincs nálam... – felelte már jóval kisebb hangerővel.
• Látni akarom!
• Jól van, majd holnap elhozom – felelte ijedten és Ingrid most már határozottan érezte hogy a férfi hazudik.
• Voltál bent a kórházban? – kérdezte hogy témát váltson.
• Minek? Az a gyerek nem az enyém, semmi közöm hozzá.
• Te nem is szereted a gyerekeket?
• Mit szeressek rajtuk, undok kis bőgőgépek! Éjszaka aludni szeretek, nem felugrálni óránként ha rájuk jön a hasgörcs!
• Értem – bólintott a nő – és most menj!
• Mit csináljak? – rémült meg a férfi.
• Menj el!
• De édesem, én szeretlek, miért küldesz el?
• Te csak magadat szereted és a kényelmet, de már elegem lett belőled.
• De hát mit tettem? Mivel bántottalak meg?
• A kijelentéseiddel és a cinizmusoddal, igaza van Juditnak, te egy seggfej vagy!
• Miről beszélsz, mi szeretjük egymást, ha akarod feleségül veszlek!
• Már van egy feleséged.
• Beadom a válókeresetet holnap... még ma ha akarod!
• Szóval megint hazudtál, nincs válás!
• Csak azt mondtam külön élünk, nem beszéltem válásról.
• Elfelejtetted mit hazudtál egy órája? Most már elegem van belőled, öltözz és menj, nem akarlak többé látni!

Ingrid nagyon dühös lett, már világosan állt előtte a férfi jelleme ami elkeseredéssel töltötte el. Eddig azt hitte mindenki hazudik aki le akarja beszélni Zeédről, de most már látta hogy nekik volt igazuk. A huzavona még tartott fél órát, csak nehezen sikerült elküldeni a férfit. Amikor végre kilépett az ajtón, leroskadt egy székre és arcát tenyerébe rejtve sokáig zokogott. Minden bánata és fájdalma egyszerre tört rá, úgy érezte mindenki ellene van, az egész világ és nem érti meg senki, holott mindezeket csak a saját ostobaságának és hiszékenységének köszönheti. Hirtelen Daniel arca bukkant fel lelki szemei előtt és a gyomra görcsbe rándult rájött a férfinek mindenben igaza volt.

Minden nap bejárt a kórházba és hosszú beszélgetéseket folytatott Annával. Vitt neki édességet, gyümölcsöt meg kávét, mindent amit kért. A két nő egyre inkább megismerte egymást bár Ingridnek volt egy halvány érzése miszerint Anna csak lekáderezi, mert valami terve van vele. Több szó nem esett Zeédről, sem a többi férfiről, elmesélték egymásnak életük történetét és nagyokat nevettek  a humoros részeken.

A férfi azóta sem jelentkezett és Ingrid meggyőződésévé vált, hogy fél és nem akarja hogy kitudódjon az igazság.

Az egyik este egy borítékot talált a postaládájában, csak a neve volt rajta, semmi cím és amikor kibontotta egy papír esett ki belőle. Ingrid csodálkozva nézte, egy orvosi igazolást tartott a kezében amely szerint Zeéd valóban steril. Döbbenten olvasta és szégyellte magát, félreismerte a férfit. Most már dühös lett, Annára haragudott hogy átvágta, neki is hazudott. Haragudott az egész világra, úgy érezte mindenki hazudik neki és hülyének nézi és Zeéd valóban rendes ember. Idegesen próbálta visszagyűrni a papírt a borítékjába, de nem ment, mert a keze remegett. Ahogy próbálta begyömöszölni, ujjai a papír hátoldalát szorítottál és akkor megérzett valamit. Nem nagy dolog volt csak néhány benyomódás és dudor, de az ujjai érzékenyen reagáltak rá. Most agyába villant egy emlék a fiatal korából amikor valami furcsa okból késztetést érzett hogy megtanulja a vakok Brail írását. Sokat gyakorolt és lassan rájött hogyan kell az ujjbegyével kitapogatva felismerni az írásjeleket. Idegesen ment vissza a szobába, bekapcsolta az olvasólámpát és a papírt a fény felé fordította. A gyanúja most már bizonyossággá vált, a gépelt szöveg alatt egy kitörölt régi szöveget talált. A betűk nem voltak láthatók, csak a benyomódásuk és felületes ránézésre nem is voltak felismerhetők. Egy nagyítót vett elő és még közelebb vitte a papírt a lámpához és már néhány betűt felismert. Az orvosi jelentés valós volt és a doktor aláírása is, csak a szöveg nem Zeéd sterilitásáról szólt. Már felismert néhány szót is, az egyik Anna neve volt, a terhesség szó is kivehető lett, meg néhány latin kifejezés és Ingrid már tudta az igazságot.

Délután a kórházban első dolga volt felkeresni a főorvost, benyitott hozzá és lecsapta elé az igazolást. Az orvos felvette és vizsgálgatni kezdte, majd a nőre nézett, aztán újra a papírra és megint a nőre.

• Ezt miért mutatja nekem? – kérdezte végül.
• Elolvasta?
• El, de ezt nem én írtam.
• De a maga aláírása van rajta.
• Látom, de mégsem én írtam, asszonyom ez a szülészet, mi nem foglalkozunk férfiak vizsgálatával.
• Tudom, de nem tartja furcsának?
• Mi a furcsa rajta?
• Ez egy hamisítvány.
• Ne mondja – csodálkozott az orvos.
• Nézze meg jobban, ez egy jelentés volt és Anna terhességéről szólt...
• Várjon – szólt közbe a doktor, kihúzott egy fiókot és kivett egy papírt belőle.
• Itt az eredeti – tette a nő elé. Összehasonlították a két iratot és a hamisítás már szembeszökő lett.
• Kívánja hogy feljelentést tegyek? – kérdezte az orvos, de Ingrid a fejét rázta.
• Ez a papír csak nekem szól, de elkérhetem az eredeti fénymásolatát?
• Természetesen.
• Még annyit kérdeznék, Zeéd, a férj járt önnél?
• Itt volt két napja, a felesége után érdeklődött, akkor adtam oda ezt a papírt neki.
• Értem, bent volt Annánál is?
• Ezt a nővérektől kérdezze meg.

Később a nővérekkel is beszélt, de nem tudtak mondani semmit, végül az egyik félrehívta.

• Én voltam szolgálatban, tőlem kérdezte meg melyik szobában fekszik, de nem ment be hozzá, hanem elsietett, azt hitte nem veszem észre.
• Köszönöm, sokat segített – mosolygott Ingrid, majd kemény léptekkel benyitott Anna szobájába.

Este Zeéd a lakása előtt várta és diadalittasan vigyorgott rá. Ingrid nem tudta mit tegyen, a plafonra nézett és egy káromkodást nyomott el magában.

• Mit akarsz tőlem? – kérdezte idegesen.
• De édesem, nem is örülsz nekem?
• Nem emlékszem hogy hívtalak volna.
• De én megéreztem hogy szükséged van rám és most itt vagyok – állt elé elégedetten vigyorogva.
• Azt látom, de jobb szeretném ha nem lennél itt.
• Nem kaptad meg a levelemet? – kérdezte aggódva.
• Miféle levelet? – játszotta a tudatlant a nő.
• Hát az orvosi igazolást amit kértél.
• Ja azt megkaptam.
• Na és?...
• Most mit vársz tőlem?
• Csak azt hogy bocsáss meg és legyél velem – vágta rá csodálkozva mint aki biztos a dolgában.
• Nem Zeéd, már többször nem versz át, egyébként a rendőrségen is jártam és feljelentettelek csalásért és okirat-hamisításért – mondta száraz, színtelen hangon, de a hatása döbbenetes volt. A férfi arca falfehér lett és a keze remegett, a hangja meg mintha a pincéből jönne.
• De édesem, én nem találok szavakat, hogy gondolhattad...
• Most már elég – ordított a nő mert már elege lett a hazugságokból – tűnj el, de végleg az életemből!
• Jól van, már megyek, de nem értem...
• Mit nem értesz – ordított Ingrid – hazudtál és csalást követtél el!
• De én nem...
• Még itt vagy? – lépett közelebb és a keze ökölbe szorult, Zeéd rémülten rohant le a lépcsőn.

Ingrid következő találkozása Annával sorsdöntő volt. Már megkedvelte a nőt, sőt szerette és a legjobb barátnőjének tartotta mert őszintén kitárulkozott előtte.

Amikor belépett a szobába úgy tűnt Anna alszik. Közelebb lépett és leült a szokott helyére az ágy szélére. Anna lassan felé fordította az arcát, de a szemében egy könnycsepp csillogott.

• Szia, azt hittem alszol – köszönt meleg hangon.
• Nem alszom – sóhajtotta.
• Mi a baj, megbántottalak valamivel?
• Nem, semmivel – rázta a fejét lassan – csak eszembe jutott valami.
• Elmondod? – kérdezte, közben egy kis dobozt vett elő amiben sütemények voltak.
• Mindjárt, mit hoztál?
• Egy kis süteményt, tegnap sütöttem mert a lányok nálam voltak, egy csajos estét rendeztünk.
• Valami alkalomból?
• A születésnapom volt.
• Gratulálok – felemelte a karját és fel akart ülni, de visszahanyatlott, nem volt ereje hozzá. Ingrid hajolt közelebb és megcsókolta az arcát.
• Te nem vagy jól, szóljak az orvosnak? – kérdezte aggódva.
• Tudja – legyintett – ez is a szívem miatt van, néha alig kapok levegőt.
• Már meg akartam kérdezni, milyen betegséged van?
• Halálos – lehelte, de Ingrid meghallotta és elsápadt.
• Ne ijesztgess!
• Ez az igazság. Tudod sokáig azt hittem teljesen egészséges vagyok, de amikor terhes lettem elkezdődtek ezek a panaszok.
• Nem kaptál rá gyógyszert?
• A gyógyszer az lett volna ha elvetetem a gyereket, de arra nem voltam képes.
• De az életed függ tőle! – kiáltotta kétségbeesett hangon.
• A lányom élete mindennél fontosabb – felelte Anna halk, nyugodt hangon.
• Akkor is, valamit csak tudnak csinálni!
• Nem – rázta a fejét a nő – én döntöttem így. Tudod kislány koromban kaptam egy fertőzést, szívizom-gyulladásom lett, de kikezeltek... illetve azt hittem hogy meggyógyultam. A terhességgel járó hormonváltozások viszont ismét kihozták.
• Az orvos mit mondott?
• Felajánlotta a művi vetélést két hónapja, de visszautasítottam.

Ingrid magába roskadva ült az ágy szélén és mindent értett, biztos volt benne, hogy ő is így döntött volna.

• Megértelek – suttogta és Anna végre elmosolyodott.
• Akkor elmondom a tervemet.

Már fél órája beszélt a nő és Ingrid egyre elkeseredettebb lett, végighallgatta közbeszólás nélkül és nem mondta el amit eltervezett. Amikor a kórházba indult, elhatározta, hogy elmond mindent Annának a hamisításról és a döntéséről, hogy többet látni sem akarja a férjét, de most mást határozott. Gondolkodni akart és dönteni, mert Anna megkötötte a kezét, rábízta a gyermekét és a férjét. Azt tudta és határozottan érezte, hogy teljesíti a nő kérését, felneveli a kislányát, de hogy Zeéddel éljen, azt még elképzelni sem tudta.

• Csak benned bízom – mondta Anna szenvedélyes hangon – te tudsz hatni rá és megnevelheted!
• De utálja a gyerekeket.
• Majd megszereti, tudod a férfiak is változnak.
• Jó, de adj egy kis gondolkodási időt.
• Nincs sok időm, érzem, a szülést előbbre hozzák, az orvos megmondta, de tudom és érzem, hogy nem élem túl.
• Ilyet ne mondj, mert itt bőgöm el magam – ölelte meg a nőt és a zsebkendőjét vette elő remegő kézzel.
• Te jó ember vagy és Zeéd is jó ember, csak szégyelli. Aztán majd vigyázok rád és Anettre, ne aggódj.
• Hogy vigyázol? – nézett rá megütközve, Anna pár percig hallgatott.
• Tudod sokat gondolkodtam, hiszen más dolgom sincs és megvizsgáltunk téged, te mindenben megfelelsz a követelményeknek.
• Megvizsgáltunk? Te miről beszélsz?
• Én vizsgáltalak meg gondolatban – javította ki magát a nő mert az előbb csak elszólta magát.
• Nem értem, miféle követelményeknek felelek meg?
• Lelki és mentális követelményeknek. Az életviteled jó, káros szenvedélyed nincs és a gondolkodásmódod is megfelelő és ami a legfontosabb imádod a gyerekeket.
• Igaz, de ez még nem jelenti azt hogy jó anya is leszek.
• Jó anya leszel és lesz egy kisfiad is akit imádni fogsz, csak egy dolog ködös nálad, nem látom a férjedet, illetve azt a férfit aki melletted lesz.

Mindezt Anna lehunyt szemmel és színtelen hangon adta elő mint aki transzban van, még a hangja is megváltozott, mintha egy másik ember beszélt volna belőle. Ingrid döbbenten hallgatta és nem mert ellenkezni, még megszólalni sem.

• Minden olyan ködös, nem látok tisztán, de mintha Zeédet látnám, de mégsem... nem tudom, de mindegy – fordult most felé és kinyitotta a szemét.
• Egyet ígérj meg, megteszed amire kérlek és gondoskodni fogsz Anettről és a férjemről?
• Megígérem – felelte rekedten és egy könnycsepp gördült le az arcán.

Nem tudta hogy került haza, egyszer csak otthon volt a lakásában és magába roskadva ült a fotelben. Végiggondolta a délutánt és nem tudott dűlőre jutni. Már undorodott Zeédtől és képtelennek érezte magát hogy vele legyen mindazok ellenére ami eddig történt.

Még a kapcsolatuk elején amikor örökös vitái voltak Daniellel még bizakodó volt és nagy terveket szövögetett a jövőről, de amióta kiderültek a csalásai már inkább undorodott tőle. El sem tudta képzelni hogy egy olyan emberrel élje le az életét aki utálja a gyerekeket. Arról álmodozott hogy a hétvégeken kirándulni megy a családjával a Sziklás Hegységbe, vagy a Nagy Tavakhoz ahol sátoroznak majd. A férje horgászik és a srácokat tanítja úszni, ő meg vacsorát készít nekik. Ezek voltak a legkedvesebb álmai és ami a legfurcsább és ő csodálkozott rajta a legjobban, hogy a férfi helyére legtöbbször Danielt képzelte. Már Zeéddel járt, de az álmai lovagja nem változott, valahogy érezte hogy az a férfi sokkal alkalmasabb apajelölt a külseje ellenére. Zeédet nem tudta elképzelni horgásznadrágban bottal a kezében és azt sem tudta elképzelni, hogy rőzsét gyűjtsön és tüzet rakjon a folyóparton. Először arra gondolt megkérdezi, de később letett róla, biztos megígérné, de végül valami hazugsággal ütné el a dolgot. Már csak azon törte a fejét hogyan mondja meg Annának, hogy a kérését képtelen teljesíteni.

Hirtelen beugrott a megoldás ami kétségkívül Anna elszólásából eredt, miszerint nem látja a férfit mellette. Daniel, ő a megoldás, csak egy dolgot nem tudott a férfi hogyan viszonyul a gyerekekhez. Ezt ki kell derítenie, ez most a legfontosabb kérdés és az idő sürget, a szülés dátuma közeledik és Anna... de ezt már nem gondolta tovább, képtelen volt rá.

Aztán egyik éjjel kigondolt valamit, egy tervet ami kockázatos volt, de a végkifejlete sikerrel kecsegtetett. Ez a terv egycsapásra megold minden problémát csak volt egy kis baj vele, nem volt biztos benne meg tud győzni mindenkit aki szóba jöhet, de bízott a meggyőző erejében és a rábeszélő képességében.

Másnap Ingrid aknamunkába kezdett, felkeresett minden nőt akiről tudta hogy Zeéddel kavart és még azokat is akikről csak gyanította. Elhívta őket egy kávéra vagy egy italra és elmesélt mindent. Megmutatta a preparált igazolást is és azt is, hogy Anna kislánya tőle van. A férfiak nem gyanítottak semmit csak azt látták, hogy Ingrid az étteremben vagy a kávézó sarkában beszélget egy nővel és még az sem tűnt fel nekik hogy mindig mással.

A dolog jól haladt amin leginkább Ingrid csodálkozott, sokkal könnyebb volt meggyőzni a nőket mint ahogy elképzelte. A hét végére már mindenkivel beszélt és rátérhetett a terve második részére, ebédelni hívta Elizabeth-et.

Zeéd a haverjával ült az egyik bárban, a rendezővel egy szakállas és hasonszőrű alakkal.

• Meg vagyok átkozva – kesergett – vagy a nők bolondultak meg.
• Mi történt? – kérdezte a szakállas unott hangon, valójában nem érdekelte a másik problémája, csak azért szólalt meg hogy fenntartsa a beszélgetés látszatát.
• Már napok óta nem tudok egy nőt sem hazavinni, mindre rájött a hiszti.
• Biztos letámadtad őket – vigyorgott a másik.
• Egy frászt, már mind megvolt nekem, de most már nem akarnak velem jönni.
• Megmondták miért?
• Nem, a legtöbbje szó nélkül otthagyott, csak Suzy vágott a fejemhez néhány sértést.
• Mit mondott? – kezdett érdeklődni a szakállas.
• Azt hogy egy mocskos disznó vagyok, meg érzéketlen és hagyjam békén. Amikor megkérdeztem miért mondja, csak végigmért és otthagyott.
• Velem kedvesen beszélnek – vonta meg a vállát a másik.
• Figyelj, próbáld meg kiszedni belőlük mi a bajuk velem.
• Jó, majd megpróbálom – egyezett bele a szakállas, de belül egészen mást gondolt, esze ágában sem volt kifaggatni a barátnőit és örült a másik sikertelenségének.

Ingrid Elizabeth-el egy étteremben ült és már csak egy pohár vörösbort szopogattak. Nem akart ajtóstul rontani a házba, előbb ki akarta puhatolni a nő mit érez Zeéd iránt. A kissé butácska és naiv Elizabeth kíváncsian nézett Ingrid szemébe és még csak elképzelni sem tudta mit akarhat tőle, de kíváncsi volt.

• Mondd csak Lizzy, te kedveled Zeédet?
• Olyan szép szeme van – felelte ábrándosan – de miért kérdezed?
• Hallottál valamit mostanában róla?
• Arra gondolsz hogy mindenki otthagyta?
• Arra.
• Azt én sem értem, Judit meg Nelli sem mondtak semmit.
• A többiekkel nem beszéltél?
• Csak ők a barátnőim – vonta meg a vállát a nő.
• Értem – hajtotta le a fejét Ingrid.
• Miért kérdezed? – a nő csak legyintett.
• Tudni szeretném, meg azt is hogy veletek mi van?
• Nem kellek neki – füllentett Ingrid és csak remélte hogy a másik elhiszi.
• Ezt nem hiszem el, Inge te szép vagy és titokzatos, bár én lennék ilyen szép.

Ingrid ezen a válaszon elcsodálkozott, főleg a nő őszinteségén és már nem tartotta olyan butának. Megpróbálta a dolgot máshonnan megközelíteni.

• Szerintem te is szép vagy, csak a hajaddal kéne valamit csinálni.
• Mit csináljak, egyenesszálú és vékony, nem marad meg benne semmi.
• Be kéne dauerolni.
• Nem tudom – vonta meg a vállát elkeseredetten.
• Nem akarsz tetszeni Zeédnek? – tette fel a lényegi kérdést.
• Ezt te kérdezed tőlem?
• Nekem ott van Dani, Zeédet átengedem neked.
• De neki nem kellek.
• Egy fenét nem, ha a hajad rendben lesz rád fog hajtani, főleg azért, mert a többiek elfordultak tőle.
• Talán – csillant fel a szeme Elizabethnek – most már megmondod mi a baj vele?

Ingrid megijedt, nem akart mindent elárulni és valami hihető hazugságon törte a fejét és akkor beugrott.

• Remélem nem tudja meg Anna – gondolta és mélyen a másik szemébe nézett.
• Megtudták hogy a terhes feleségét magára hagyta és azt híreszteli hogy a gyerek nem az övé.
• Hát kié?
• Nem tudom – füllentette – Anna azt mondja az övé, de mástól azt hallottam, hogy Andreas-é, mert egyszer úgy fél éve összejöttek.
• Látod az lehet.
• Még van valami – elővette a hamisított igazolást – Zeédnek nem lehet gyereke.

Elizabeth eltátotta a száját, óvatosan átvette a papírt és elolvasta.

• Ez hogy került hozzád?
• Veszekedtünk és a fejemhez vágta hogy nemzőképtelen, de én nem hittem neki, akkor mutatta meg.
• Erről nem tudtam – sóhajtotta a nő és a tekintete ábrándos lett.
• Azért én a helyedben vigyáznék, mert az egyik heréje még megvan.
• Honnan tudod?
• Megnéztem.
• Akkor ez micsoda? – mutatott a papírra.
• Szerintem a vizsgált minta valószínűleg túl kevés életképes spermát tartalmazott ami a gyermeknemzés eshetőségét nagyon lecsökkenti – magyarázta és az egyik latin kifejezésre mutatott – ez a szó azt jelent.
• Tehát gyakorlatilag nemzőképtelen – állapította meg Elizabeth és Ingrid már egyáltalán nem tartotta butának, csak naivnak.
• Azért vigyázz, bár te szereted a gyerekeket.
• Szeretem, de... szóval még nem akarok teherbe esni, tudod Verecky megígérte, hogy bevesz egy sorozatba ami két évig tart.
• Akkor nagyon vigyázz – simogatta meg a nő arcát és a beszélgetésüket már sikeresnek ítélte.

Ingrid vidáman ment haza, amit eltervezett végrehajtotta, kijelölte Zeéd útját a nők között és elérte, hogy azt tegye amit ő akar.

• Gondoskodtam róla ahogy megígértem – sóhajtotta és a megszületendő babára gondolt.

Ő nem félt a terhességtől, mert tudta ha nem hagyja el magát újra olyan lesz az alakja mint előtte, de most ez a veszély sem áll fenn mert kap egy gyereket ingyen és bérmentve. Amikor Annára gondolt összeszorult a szíve, szerette azt a nőt és sajnálta, de a természet akaratával szemben tehetetlen. Az orvosokat hibáztatta, mert nem hitte el, hogy ne lett volna valami gyógymód a betegséggel szemben.

Másnap bement hozzá meglátogatni.

• Jó hogy jössz – fogadta Anna és mindkét kezével megpróbálta megszorítani Ingrid kezét.
• Hogy vagy? – lépett az ágyhoz mosolyogva.
• Nem jól – mondta, de gyorsan folytatta mielőtt a másik megszólalt.
• Holnap megindítják a szülést.
• Miért, csak a hetedik hónapban vagy?
• A hónap végén, a baba már életképes és az orvos szerint az utolsó két hónap csak az érésre kell és nem szabad tovább várni, mert... szóval éjjel rohamom volt.
• Úristen – szorította meg a nő kezét – ez szörnyű!
• Alig tudtak visszahozni.
• Istenem... – ölelte meg a nőt és megcsókolta az arcát.