A bécsi lány.

Gertie  (Első rész)

A Keleti Pályaudvaron nagy volt a tömeg. Utasok özönlöttek ki és be a bejáratokon, bámészkodók, családtagjaikra, vagy ismerőseikre várakozók lepték el a vágányok környékét. A hangosbemondó percenként mondta be az induló és érkező vonatokat. „A vágányok mellett tessék vigyázni!” volt a visszatérő refrén.
A lány már kora délután óta ott ült az első vágány melletti padon. Nézegette a hullámzó tömeget és úgy látszott, hosszú várakozásra készült. Csomagjai, bőröndje mellette voltak és talán ezért nem mozdult a helyéről.
A hangos bemondó közölte :
? A szombathelyi gyors egy perc múlva indul a második vágányról, kérem igyekezzenek a beszállással.
A bejáratnál feltűnt egy futó fiatalember, aki még el akarta érni a vonatot. A lány mellé ért, megbotlott a bőröndjében, elvágódott, mindene szétgurult. A fiú a földön fekve, reménytelen mozdulattal, csüggedten mondta:
? Na ezt is lekéstem.
A lány ijedten ugrott fel és segített felállni a fiúnak
? Bocsánat, nem figyeltem, kint hagytam a bőröndömet - mondta szánakozó mosollyal.
? Nem tehetsz róla, én voltam figyelmetlen - válaszolt a fiú. Összeszedték a szétgurult csomagokat és leültek a padra.
? Megütötted magad, nagyon fáj?
? Nem semmiség, csak most várhatok estig a következő vonatra.
? Én is várok, nem késtem le, csak nincs vonat reggelig.
? Itt akarod tölteni az éjszakát?
? Sajnos nem tehetek mást, nincs pénzem szállodára.
? Ez nagyon veszélyes dolog, itt nem biztonságos éjszaka egy fiatal lánynak!
? Tudom, de mit csináljak, majd csak elleszek valahogy.
A fiú csodálattal nézte ezt az elszánt lányt és valami arra késztette, hogy ne álljon fel, ne hagyja itt.
? Talán én vigyázhatnék rá, hiszen olyan szép, úgy sincs senkim - gondolta, de hangosan csak annyit mondott:
? Talán várjunk együtt, ha nincs ellene kifogásod?
A lány ránézett és valami hálaféle  volt a tekintetében, vagy inkább csak megkönnyebbülés, hogy nem lesz egyedül egy ideig.
? Az jó lesz, de nem fogsz unatkozni? Talán más dolgod is lenne...
? Nem, csak várnék én is. Átutazóban vagyok és így kellemesebb lesz a várakozás.
A lány a fiút nézte kissé kutató tekintettel és arra gondolt nem is olyan csúnya, sőt kifejezetten jóképű. Minél tovább nézte és a hangját hallgatta, annál inkább arra a meggyőződésre jutott, hogy tetszik neki. Milyen furcsa, az előbb még magányos volt és reménytelenül gondolt a hosszú várakozásra, de most már jobb lett a hangulata. Szinte hálás volt a kis balesetért.
? Bocsánat, még be sem mutatkoztam, Péter vagyok - állt fel a fiú.
? Gertie vagyok - mondta a lány és a kezét nyújtotta.
? Ez milyen név? Még sohasem hallottam.
? Osztrák. Bécsből származom.
? De hát szépen beszélsz magyarul!
? Tudod anyám magyar származású, csak az édesapám osztrák.
? Ha akarod beszélhetünk németül is, ha neked az könnyebb!
? Nem, szeretek magyarul beszélni, így legalább nem felejtem el. Otthon úgy sincs alkalmam rá. Te miért tanultál meg németül?
? Egy évig voltam kint az NDK-ban ott dolgoztam.
? Mit dolgoztál?
? Egy híradástechnikai cégnél voltam, az egyetem küldött ki tanulmány útra, de kint ragadtam. Akkor még létezett az NDK és szívesen foglalkoztatták a tehetséges magyar fiatalokat.
? Az már jó pár éve volt.
? Igen, pontosan öt éve, hogy megszűnt az NDK.
? Hány éves vagy?
? 28, öregnek tartasz?
? Jaj, dehogy, én is már 26 vagyok!
? Az nagyon szép kor és te nagyon szép vagy!
? Tényleg? Annak tartasz? - pirult el a lány.
? Bocsáss meg, nem akartalak letámadni, csak úgy kijött belőlem, őszintén.
? Köszönöm a bókot, főleg, ha őszinte volt, de te is jól nézel ki.
? Azt akarod mondani, hogy a koromhoz képest jól tartom magam?
? Én ilyen butaságot nem mondtam. Baj, hogy őszinte voltam?
? Annak nagyon örülök, de inkább beszéljünk másról - mondta Péter - most hová utazol?
? Haza megyek Bécsbe, de a bécsi gyors csak  reggel megy. A reggeli vonatot nem értem el, így csak a holnapi maradt.
? Honnan indultál?
? Debrecenben voltam a nagymamámnál és a vonatom délben ért be a Keletibe.
? Akkor értem. Én itt voltam a fővárosban a cég ügyeit intézni és a tárgyalás úgy elhúzódott, hogy nem értem el a szombathelyi gyorst.
? Úgy tudom mindjárt indul egy személyvonat Szombathelyre, most mondta be a hangosbemondó.
? Azzal nem szeretek menni, mert minden bokornál megáll, inkább megvárom a következőt.
? Még akkor is, ha az csak másnap reggel indul? - kérdezte csúfondáros hangon Gertie.
? Biztos furcsállod, de így még el tudok intézni egy személyes ügyet ma este.
? Lássuk csak, mi mindenre lesz időd, találgathatok?
? Persze, ez jó játék, kérdezz!
? Például bevásárolsz, hogy otthon ne kelljen.
? Nem jó, nem szeretek cipekedni.
? Akkor ajándékot veszel a kedvesednek!
? Sajnos nincs kedvesem.
? Az szomorú, mindenkinek kell, hogy legyen kedvese.
? Sajnos nekem nincs, illetve...
? Na ugye, eltaláltam?
? Nem, azt akartam mondani, hogy csak volt kedvesem.
? Elhagyott?
? Közös megegyezéssel szakítottunk.
? Az meg milyen? Vagy te szakítottál, vagy ő hagyott el - szögezte le határozottan a lány.
? Mind a ketten úgy határoztunk, hogy nincs tovább.
? Hát ez nagyon szomorú, és miért?
? A távolság miatt. Ő itt dolgozik, itt él Budapesten én meg Szombathelyen, csak 2-3 hetente találkoztunk.
? Az ilyen táv-szerelem sosem jó. Akkor ezek szerint ma ezt az „ügyet” akartad még elintézni?
? Ez az a csodálatos női megérzés, valóban, csak még azt nem tudom, hogyan.
? Szerintem van egy fájdalmas, de gyors mód és van egy kevésbé fájdalmas, de lassabb mód. A gyorsabb mód az, ha elmész hozzá és megmondod, a lassabb meg, ha megírod levélben.
? Én arra gondoltam, felhívom telefonon.
? Azt is lehet, de ezzel nem adsz neki lehetőséget arra, hogy elmondja, mit érez. Persze, ha az a közös megegyezés igaz, akkor mindegy.
? Ő hívott fel, pontosabban visszahívott, mikor kerestem ma, hogy ne menjek fel hozzá, mert ott a barátja. Képzelheted, mit éreztem! Azt hittem, hogy vár, mert tudott arról, hogy itt vagyok.
? Csak úgy, egyszerűen közölte, hogy ott a barátja?
? Egy kicsit körülírta, de ez volt az értelme.
? Nem értetted te azt félre?
? Nem, azt mondta, hogy nem ér rá, mert van valaki, akivel már megbeszélte a mai estét és elköszönt.
? Hát ez elég egyértelműnek hangzik!
? Beszéljünk másról - kérte Péter
? De ezt az ügyet mégis csak el kéne intézned, ne halogasd, az a legrosszabb. Ha fáj egy fog, ki kell húzni, nem borogatni.
? Nem akarok felmenni hozzá, mert esetleg ott az új barátja, inkább megírnám levélben.
? Ezt most határoztad el?
? Igen és van egy igen nyomós okom rá.
? Mi lenne az?
? Hogy veled vagyok. Ez elég nyomós ok, nem?
? Velem vagy? - képedt el a lány – hiszen csak beszélgetünk és te bármikor felállhatsz és elmehetsz!
? De én nem akarok felállni és elmenni, mert nagyon jól érzem magam veled.
? Én is jól érzem magam, de hát mégis a szerelmedről van szó!
? Milyen szerelem az, ami csak néhány hetenkénti találkozásokból áll?
? Hát távszerelem - mondta mosolyogva Gertie - te mondtad! Elmesélnéd? Mindig szerettem hallgatni a szerelmes történeteket.
? Jó, de menjünk innen, itt olyan nagy a zaj. Mondd mi lenne, ha sétálnánk és beszélgetnénk egész éjjel mert te úgyis csak a holnap reggeli vonattal mennél haza?
Gertie komoly arccal, hosszan nézett a fiúra, nézte reménykedő tekintetét, halvány mosolyát és nagyon vonzónak találta. Miért is ne, mi történhet? Legfeljebb szerelmes leszek. Jaj azt talán mégsem, nem lenne jó egy másik távszerelem - gondolta  és elmosolyodott.
? Jó, ha nem vagy nagyon fáradt?
? Én, dehogy! - kiáltotta lelkesen a fiú és szinte felvillanyozódva ugrott fel.
? Vigyázz lányom, ez veszélyes játék! - gondolta magában Gertie, de az elhatározás olyan vonzó, olyan kellemes sétát ígért, hogy elnyomta magában  az aggodalmat.

Betették a megőrzőbe csomagjaikat és elindultak a langyos estében a Rákóczi úton a belváros felé.
Nézegették a kirakatokat, a sétáló, vagy dolguk után igyekvő embereket és ballagtak egymás mellett az úton. Péter a fejére csapott.
? De hülye vagyok, te biztos nem ettél ma semmit, nagyon éhes lehetsz!
? Nem vagyok nagyon éhes, de szólhattál volna előbb, van a táskámban ennivaló, nagyanyám csomagolt nekem.
? De az most a megőrzőben van. Gyere, tudok itt egy kis éttermet a közelben, megvacsorázunk.
? Nekem nincs pénzem!
? Ki beszél itt pénzről? amíg van nálam, addig a vendégem vagy.
Bementek a kis vendéglőbe és vacsoráztak.
? Mi az igazi neved? A Gertie csak becenév.
? Gertrud Groussman.
? Budai Péter, mutatkozott be rendesen a fiú.
? Azt ígérted, elmeséled a szerelmed történetét - türelmetlenkedett a lány.
? Elmesélem, csak nem itt. Átsétálunk Budára, keresünk egy kellemes parkot, leülünk és ott majd elmesélem, kicsit hosszú lesz. Most azért te is mondhatnál valamit magadról, ne csak mindig én beszéljek!
? Nekem nincs sok mondanivalóm és különben sem szeretek magamról beszélni.
? Abban állapodtunk meg, hogy mindent őszintén elmondunk egymásnak, mert csak most vagyunk együtt, holnap elválunk és nem találkozunk többé.
? Ezt most találtad ki? Erről nem volt szó! - mondta kissé sértődött hangon a lány.
? Miért, te mást akarsz?
? Nem - mondta Gertie, de belül nagy keserűséget érzett.
? Végül is igazad van, nincs szükség másik távszerelemre.
? Nincs rizikó, mindent őszintén elmondhatunk egymásnak, nincs következménye. Holnap után már nem is fogsz emlékezni rám.
? Igazad van! - mondta elszánt hangon a lány - te visszaszerzed a barátnődet és minden megy tovább, mintha mi sem történt volna - elfordult, hogy egy könnycseppet kitöröljön észrevétlenül a szeméből.
? Az a barátnő-dolog már végleges, nem akarom visszaszerezni.
? Akkor majd keresel egy másikat, hiszen annyi nő van a világon...
? És van egy csodálatos nő Bécsből itt mellettem..
? Most meg miről beszélsz? Az előbb azt mondtad, ne találkozzunk többé...
? Bocsánat - hogy én milyen marha vagyok, hülyeségeket beszélek itt össze-vissza – gondolta - azt azért mondtam, hogy őszintén beszéljünk, mert nagyon jól esik kiönteni a szívemet valakinek.
? Az őszinteség elhatározás és jellem kérdése - mondta komolyan a lány - de beszéljünk másról.
Közben az Erzsébet hídhoz értek. Megálltak, megcsodálták a Dunán úszó hajókat, a Gellérthegy látványát és elindultak a hídon Buda felé. Közben beszélgettek mindenféléről, művészetről, iskoláról, az élet minden apró-cseprő gondjáról, még butaságokról is. Fölkapaszkodtak a Gellérthegy oldalán és a kis parkban leültek egy padra.
? Most jöhet a szerelmed története, már eleget vártam rá.
? Annyira érdekel?
? Engem minden szerelmes történet érdekel és had emlékeztesselek rá, a véleményemet kérted.
? Hát jó. Az egyetem utolsó évében ismerkedtünk meg egy bulin, amit a Műszakisok és az Elte közösen tartott. Én a műszakit végeztem. Kedvtelésből zenéltem egy kicsit és volt egy szedett-vedett zenekarom.
? Mit jelent az a szó, hogy szedett-vedett? Nem értem.
? Azt jelenti, hogy sebtében összeállt együttes volt. Nem volt énekesünk és az egyik Eltés fiú mondta, hogy van egy lány az évfolyamukban, aki egész jól énekel. Elhívta, megbeszélést tartottunk és előadtunk néhány számot, ismert világslágereket. Eleinte egy kicsit döcögősen ment, de belejöttünk, elég nagy sikerünk volt. A buli késő éjszaka ért véget és mi maradtunk utoljára. Sétáltunk hazáig, mert már pirkadt és jól esett a friss levegőn, valahogy felkeveredtünk a lakására. Nem volt eltervezve, így alakult, csak jól éreztük magunkat egymással, hát szerelem lett belőle. Legalábbis én úgy éreztem. Két-három hetenként találkoztunk, mikor én Pesten jártam, de egyikünk sem tett szemrehányást a másiknak, hogy csak ilyen ritkán, ez is csak így alakult. Ez a viszony majdnem három évig tartott. Én  nem értem rá sűrűbben találkozni, mert a munkám, ami egyébként a szenvedélyem is, nagyon lekötött. Ő sem sürgetett, de mindig örömmel fogadott, ha elmentem hozzá. Úgy éreztem, ő is szeret, egészen a mai napig. Most mondta először, hogy nem ér rá velem találkozni. Nem tettem szemrehányást neki, elfogadtam a döntését. Hát ennyi volt.
? Értem. Szerintem világos a tényállás, nagyon sokat várt rád! Tudod milyen sok három év? Akármekkora is a szerelem, nehezen bír ki ennyi várakozást. Nem próbáltad rávenni, hogy költözzön le hozzád? Vagy esetleg te jöttél volna fel ide dolgozni?
? Nem, meg sem próbáltam és most már látom, hogy hibát követtem el, te nagyon jól rávilágítottál a problémára - hajtotta le fejét Péter, Gertie megsimogatta a fiú arcát.
? Tanultál a hibádból és most már látod, hol kell változtatnod. Nem akarsz megcsókolni?
Péter meglepetten kapta fel a fejét, ilyen hamar? Nem is számított rá, pedig nagyon szerette volna már elég régóta. Átölelte és hosszan megcsókolta a lányt.
? Édes, én olyan boldog vagyok, már nagyon régen szerettelek volna megcsókolni, csak nem mertem.
? Gyáva! Én már akkor meg akartalak csókolni, amikor elestél a bőröndömben.
? És miért nem tetted meg?
? A sok ember előtt?...
Ismét csókolóztak. Mikor kibontakoztak, Péter megszólalt:
? Most már igazán mesélj magadról is! Van barátod?
A lány sokáig hallgatott.
? Valami hasonló történt velem is. Van valakim, egy fiú, aki fiatalabb nálam néhány évvel. Tavaly Grácban jártam és megismerkedtünk egy vállalati összejövetelen. Mi is elég hamar összejöttünk, de talán még ritkábban találkoztunk, mint ti. Most készülök arra, hogy megírjam neki, hagyjuk békén egymást. Megtudtam, hogy van egy állandó kapcsolata, amiről nekem nem szólt egy szót sem. Tulajdonképpen nem is szeretem igazán, inkább csak hiúságból maradtam vele, hogy nekem is legyen valakim.
? Akkor nagyon hasonló cipőben járunk.
? Nekem szandálom van - nézett a lábára Gertie.
? Ezt csak képletesen mondtam, azt jelenti, hogy hasonló a sorsunk.
? Értem.
Hallgattak. Később Péter megszólalt.
? Nem vagy szomjas? Van itt egy kis büfé, lehet, hogy még nyitva van, igyunk valamit.
Lementek a tér sarkára és szerencséjük volt, éppen zárni készültek. Ittak egy kólát és vásároltak egy üveg bort, meg két papírpoharat, amit magukkal vittek és visszamentek a parkba.
? Mesélj a gyerekkorodról - kérte Péter, a lány elgondolkodva bámult a semmibe.
? Szép és vidám gyerekkorom volt, sokat nevettünk, kirándultunk, játszottunk a szüleimmel.
Apám egy osztrák-magyar vegyesvállalat igazgatója volt, anyám a titkárnője. Amikor én már útban voltam, összeházasodtak. Sajnos néhány éve elváltak, és apám tavaly meghalt.  Én most Bécsben lakom, mert a munkám odaköt, egy környezetvédelmi cégnél vagyok előadó. Én is elvégeztem az egyetemet, de nem a szakmámban dolgozok.
? Mi a szakmád?
? Tanár vagyok, magyar-német szakos. A tanárokat nálunk sem fizetik meg. A cégemmel bejártam a világot, voltam Indiában, Pakisztánban, jártam az Egyesült Államokban, Peruban, Bolíviában. Méréseket végeztünk a légkör-, és a vízszennyezésről. Szép munka, én szeretem.
? És a szerelem?
? Voltak közben futó kalandjaim, de az igazi szerelem elkerült eddig, pedig én is nagyon vágyom rá. Neked nem volt más az életedben ezen a lányon kívül? Úgy tudom, a fiúk könnyebben veszik az ilyesmit.
A fiú hallgatott egy ideig.
? Párizsban voltam egyszer és megismerkedtem egy édes francia lánnyal. Vele voltam egy hétig, de megegyeztünk, hogy csak eddig tart, és nem akarunk egymástól semmit. Most már nagyon bánom. Nem szabad semmit sem előre elhatározni, azt az ember később keservesen megbánja.
? Milyen volt az a lány?
? Nagyon szép, legalábbis nekem nagyon tetszett. Fekete, rövid hajú, barna szemű,  nem túl magas lány volt. Pedig én nem szeretem a fekete hajú lányokat, de ő kivétel volt. Az Eiffel toronynál ismerkedtünk meg, amikor én szerencsétlenkedtem az automata messzelátóval. Hiába dobáltam bele a pénzt, nem akart kinyílni, Madelaine odajött és segített. Azután beszélgettünk, persze németül, és sétáltunk. A Montmartre-on már csókolóztunk és mire leértünk a Montparnassera, már a lakása felé indultunk. A hangja volt a legszebb, mintha a madarak csicseregtek volna. Mindig kértem, hogy beszéljen franciául, nagyon szerettem hallgatni, persze egy szót sem értettem belőle. Megspóroltam a szálloda költséget, mert nála laktam, de még a címét sem írtam fel - sóhajtott Péter a szép emlékre gondolva.
? Amikor kikísért a repülőtérre, búcsúzóul megcsókolt, majd elfordult és elszaladt, úgy láttam, sírt közben. Nagyon rosszul éreztem magam és haragudtam saját ostobaságomra. Ha még egyszer találkozhatnék vele...csak egyszer... - Péter szemében egy könnycsepp csillogott.
Gertie maga felé fordította a fiú fejét és hosszan megcsókolta.
? Köszönöm, hogy elmondtad, nagyon szép és megható történet volt. Nem akarsz lefeküdni velem?
Péter kikerekedett szemmel nézett a lányra.
? Most, itt? Hogyan?
? Hát valahogy meg kéne oldanunk - mondta huncut mosollyal a lány - nem sok időnk van már!

Közben beesteledett. A park lámpái gyenge fénykört vetítettek maguk köré, egyébként koromsötét volt.
? Szeretném, ha úgy emlékeznél rám, mint a francia lányra. Lenne egy fekete és egy szőke szép emléked. Sajnos egy hetet nem tudok veled lenni, csak egy éjszakát, de ez annál szebb lesz.

Péter szíve hevesen vert. Nagyon tetszett neki ez a lány és nem akarta elszalasztani ezt a szép kalandot. Mit tegyen? Felálltak és kéz a kézben elindultak a park mélye felé, ahol a fák között sűrű bokrok bújtak meg. Az egyik bokor tövében letelepedtek a fűre, ittak a borból és csókolózni kezdtek.
? Legyen ez örök szép emlékünk, drágám – suttogta a lány.

Később csak feküdtek egymás mellett és nézték a csillagokat.
? Te melyiket választod?
? A Vénuszt.
? Az a legszebb, az Esthajnal csillag!
Ismét csókolóztak és folytatták...

   Hajnalodott. A bágyadt napsugár megvilágította a szétszórt ruhadarabokat, az üres boros üveget és az összebújva szendergő párt. A hűvös hajnali levegő felébresztette őket. Összekapkodták ruháikat, felöltöztek, mielőtt a hajnalban munkába igyekvők megláthatták volna őket. A park szökőkútjánál sebtében megmosakodtak és mentek tovább, mintha mi sem történt volna. A kis büfénél megreggeliztek és a hídon ismét gyalog mentek át. Lassan mentek, kéz a kézben, mintha azt akarnák, hogy az idő álljon meg, hogy minél tovább lehessenek együtt. Nem beszéltek szerelemről, de mindkettőjük szíve nehéz volt a közelgő elválás gondolatára. Szótlanul mentek tovább. Már csak fél óra volt a bécsi gyors indulásáig, az elválás pillanata gyorsan közeledett. Kivették a lány csomagját a megőrzőből és peronon állva szótlanul várták a vonatindulást. Egymás kezét szorongatták.
Megszólalt a hangosbemondó:
? Nemzetközi gyorsvonat indul két perc múlva az első vágányról. Győr, Bécs, Salzburg, Nürnberg, Berlin útirányban. A vonat csak a felsorolt állomásokon áll meg. A vágány mellett tessék vigyázni.
Péter hevesen magához ölelte a lányt, hosszan megcsókolta, nem akarta elengedni, azt akarta, hogy ez a pár perc örökké tartson. Heves vágyat érzett arra, hogy örökre el sem engedje. Gertie lassan kibontakozott az ölelésből és könnyes szemmel mondta:
? El kell válnunk drágám, tudod megállapodtunk és ezen már nem tudunk változtatni.
? De én nem akarok elválni, nagyon hülye voltam, már megint előre elhatároztam valamit, amit már most nagyon megbántam.
? Én is megbántam, de most már nem tehetünk mást.
Megint csókolóztak. A kalauz füttye ugrasztotta szét őket.
? Tessék beszállni, rögtön indulunk!
Péter gyorsan beszélni kezdett.
? Találkoznunk kell! Muszáj, nagyon szeretném, kérlek!
? Jó találkozzunk itt egy év múlva - mondta gyorsan a lány.
? Az sok, legyen fél év!
? Jó. Hat hónap múlva itt, délután négy órakor! - Kiáltotta a lány a nagy zajban.
Gyors futó csókot lehelt a fiú szájára és felugrott a már mozgó vonatra. Bement a fülkébe, lerogyott a padra és heves sírásban tört ki. Minden keserűsége, csalódása, bánata ami felgyülemlett benne, ebben zokogásban oldódott.

Péter állt a peronon, nézett a távolodó vonat után és még akkor is ott állt, amikor már a lámpái sem látszottak. A szíve üres volt és nagyon nehéz. Énjének egy darabkája valahol a távolodó vonatban maradt azzal a kedves, szép, okos lánnyal, akit megismert és már ilyen hamar el is veszített.
Megfordult és fáradt léptekkel kiballagott az utcára.